Az orvosválasztás annyira meggyökeresedett a szülészetben, hogy még a magánkórházakban is jelen van. Egy kutatás viszont feketén-fehéren megmutatja: a pénzért választott orvost fogadó nők jóval több beavatkozással – mesterséges szülésmegindítással, császármetszéssel – szülnek, mint azok, akik egyszerűen bemennek az ügyeletre, amikor elindul a folyamat. De ha már ennyire fontos a fizetett választott orvos, a szülészeti hálapénz felszámolásának legjobb módja szakemberek szerint az lenne, ha legálisan lehetne fizetni érte. Az Abcúg írása.
A nők többsége azt szeretné, ha a választott orvosa, akivel a terhesség alatti vizsgálatokat is végigcsinálta, vezetné le végül a szülését is. És persze, ha lehetséges, mindenféle orvosi beavatkozás nélkül, természetesen szülne. Ez azonban lényegében a doktor állandó készenlétben állását igényelné, ami a társadalombiztosításból finanszírozott közegészségügyi ellátásba ben fér bele. A szülő nőnek, aki saját orvost szeretne, tehát nem marad más választása, minthogy zsebbe fizet a választott orvosának azért, hogy nála szülhessen.
Ez a szülészeti ellátásban működő hálapénz-rendszer lényege, és a választott orvoshoz való ragaszkodás teszi a szülést az egészségügy egyik leginkább korrupcióval fertőzött területévé.
Eddig azonban Magyarországon még nem vizsgálták, milyen hatásai vannak pontosan, hogy a nők egy nagyon nagy hányada hálapénzen vásárolt választott orvossal szüli meg a gyerekét.
A K-Monitor és az EMMA Egyesület kedd esti budapesti rendezvényén bemutatott kutatás szerint – azon túl, hogy a szülőanyák valamivel jobb bánásmódot tapasztalnak a kórházban töltött idő során -, lényegében nem sok jó.
Választott orvossal több a beavatkozás
Egy, a Semmelweis Egyetemen kutató kanadai orvos-antropológus, Nicholas Rubashkin, a válaszadást megelőző maximum 5 évben szült 1200 nő körében végzett kutatása azt találta:
A választott orvossal szülő nők körében gyakoribb a császármetszés, mint azoknál a nőknél, akik nem választottak orvost, hanem a szülés megindulásakor épp ügyeletben lévő doktornál szültek. Ez azért lényeges, mert a nemzetközi egészségügyi sztenderdek éppen, hogy a császármetszések számának csökkentését sürgetik – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ezt a beavatkozást csak a legszükségesebb esetekben kellene alkalmaznia az orvosoknak.
Miközben a WHO szerint a születések 10 százalékánál nem kéne gyakrabban alkalmazni a császármetszést, Magyarországon a választott orvosnál szülő nők 45 százaléka esik át ezen a beavatkozáson. Míg ez az arány a választott orvos nélkül, a szülés megindulásakor épp ügyeletben lévő orvos segítségével szülő nők körében “csak” 33 százalék.
A másik probléma a mesterséges szülésindítás, amiben szintén nagyobb arányban részesülnek választott orvosnál szülő nők, mint az ügyeletben szülők. Nicholas Rubashkin azt találta, hogy előbbieknél 32, utóbbiaknál 19 százalék a mesterségesen megindított szülések aránya. Ennek oka a kutatás szerint, hogy a választott orvossal sokkal inkább van szükség a szülés idejének ütemezésére. Ha például az orvos szakmai vagy magánéleti okok miatt éppen szabadságra megy, inkább megindítja a szülést annál a nőnél, aki neki fizetett, ha valószínű, hogy a szabadságolás alatt magától megindulna a szülése.
Csakhogy a szülés-megindítás nem veszélytelen beavatkozás, ugyanis növeli a különböző komplikációk esélyeit. A megindított szülések ezért például nagyobb eséllyel végződnek császármetszéssel. Nem véletlen, hogy a WHO ajánlása szerint is csak akkor kell alkalmazni a szülés megindítást, ha a terhesség folytatódása nagyobb kockázatot jelent a babának és az anyának, mint annak lerövidítése.
A komfortérzet sem sokkal nagyobb
Egészségügyi szempontból átlagosan tehát semmiképp sem jártak jobban azok a nők, akik hálapénzzel fizettek a saját orvosos szülésért, mint azok, akik nem így tettek. De mi a helyzet azokkal a nem medikális tényezőkkel, mint a biztonságérzet, vagy az odafigyelés, amit szintén elvárnak a szülő nők a kifizetett hálapénzért cserébe?
A kutatás szerint ugyan a választott orvosnál szülők elégedettségi mutatói még mindig jobbak, mint az ügyeleten szülő nőké, de nem olyan látványosan. Például a saját orvossal szülő, tehát hálapénzt fizetett nőknek még így is 42 százaléka érezte a folyamat során, hogy tiszteletlenül bántak vele, 32 százalékuk pedig azt tapasztalta, hogy nem kérték a beleegyezését bizonyos kérdésekben. A legnagyobb különbség a fizető és nem fizető nők tapasztalatai között a nyomásgyakorlásra és az ellátás körülményeire vonatkozó kérdésekben volt. Előbbiek jóval ritkábban tapasztalták, hogy valamibe belekényszerítették volna őket, vagy hogy kifejezetten rosszul bántak volna velük.
Azonban hiába a rossz tapasztalatok: a saját orvossal szülő nők minden esetben odaadták a borítékot az orvosnak, ami Rubashkinék szerint a hálapénz teljes beágyazottságát mutatja.
A kutatás egyik érdekes eredménye volt azonban, hogy a szülésznők jelenléte a választott orvos mellett javíthatja a nők szülésélményét, és ami még fontosabb, statisztikailag csökkentheti a beavatkozások számát – azaz természetesebbé teheti a szülést.
Megoldások?
Hogy a szülészeti ellátásban (is) meggyökeresedett hálapénz-jelenséget hogyan lehetne visszaszorítani, arra két konkrét válasz érkezett a kutatás bemutatója utánra szervezett kerekasztal-beszélgetésen.
Az egyik:
Pontosan meg kell határozni, hogy milyen ellátást tartalmazzon a társadalombiztosításból működő alapellátás, és az ezen felül felmerülő igényeket lehessen extra biztosítás keretében, a beteg/páciens saját költségére igénybe venni.
Ezt először Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkórház volt operatív igazgatója vetette fel, aki az utóbbi időben rendszeresen kritizálta a jelenlegi egészségügyi rendszert, többek között a hálapénz és a kórházigazgatók túlhatalma miatt.
Lantos szerint azért kiirthatatlan a hálapénz, mert nincs tisztázva, hogy a befizetett tb-járulékért mi jár, és mi nem. Így az olyan szolgáltatásokat, amik egyszerűen túl drágák ahhoz, hogy beleférjenek az állami újraelosztásból finanszírozott ellátásba, mégis szeretné őket a páciens, legálisan egyszerűen lehetetlen megvásárolni.
Így van ez a választott orvossal is, amiért, látszik, akkor is fizetnek a nők, ha ezt feketén kell tenniük. Az igény Lantos Gabriella szerint annyira erős, hogy még a magánkórházban, ahol dolgozott, sem sikerült leépíteni. “A szülő nők simán fizetnek akár százezer forinttal többet az alapdíjhoz képest, csak azért, hogy a szüléskor rendelkezésükre álljon az az orvos, aki végigkísérte a terhességüket. Próbálkoztam egy olyan szolgáltatáscsomagot bevezetni, aminek nem volt eleme a választott orvos – gondolván, a kórház neve alapvető garancia arra, hogy bármelyik orvosunk remek munkát végez -, de csúnyán bebuktam vele” – mondta.
Fazekas Pálma, az EMMA Egyesület elnöke azt mondta, a velük kapcsolatba kerülő nők az ellátás minőségének javulása (például, hogy ne avatkozzanak be a szülésükbe, ne érje őket hátrány) mellett a biztonságérzetet veszik meg, amikor a választott orvost fogadnak. Hogy erre ne legyen szükség, ahhoz szerinte az kell, hogy a kórházak kötelezzék a náluk dolgozó szülészorvosokat és szülésznőket arra, hogy egységes protokollok szerint dolgozzanak, amik nyilvánosak a szülő nők számára. Így nem kellene ugyanannál az orvosnál szülniük, akihez a terhesség alatt jártak azért, hogy ugyanazt az ellátást kapják.
A harmadik megoldás – a kutatás alapján – az lenne, ha csökkenne az – amúgy is fogyatkozó számú – orvosok szerepe a szüléseknél, és nőne a szülésznőké, dúláké, nővéreké, akik, ha nincsen semmilyen komplikáció, simán levezetnek egy szülést például Németországban – magyarázta Lantos Gabriella.
Eközben Magyarországon -mondta a közönség soraiból egy gyakorló dúla -, itthon sok kórházban a szülésznők leginkább az orvosok asszisztensei, és nem rendelkeznek semmilyen autonómiával. A hálapénz jelenlététől az sem független, hogy több kórházban csak akkor tud szülésznőt fogadni egy várandós nő, ha már orvost is fogadott mellé.
