Egy kora tavaszi sötét este látogattuk meg, de István már telefonos egyeztetésünk alatt is megnyugtatott minket, nappal is épp olyan sötét körülmények fogadnának minket - nyugodtan mehetünk fotózni este is.
A garázskapuban állva fogad, majd invitál a komoly hírű házi raktár-tárlatba.
Raktár-tárlat, ezt a furcsa kettősséget érezni a gyűjteményt látva. Tárlat, mert ahogy egy tábla is mutatja, itt kérem az adott tematika, ez nem csak holmi régi holmi.
Az előre beharangozotthoz és helyszínt adó garázshoz képest azért szépen megvilágítva, gondosan rendezve a sorakoznak a polcokon távbeszélők a technikatörténeti műemlékektől egészen a távolkeleti műanyag furcsaságokig.
István gyűjteménye végigviszi a telefonok fejlődését az első tekerős készülékektől az érintőképernyős telefonokig.
Találunk bőven a filmekből is ismert fából készült dobozokat, ahol még állva beszéltünk egy kis tölcsérbe, míg egy másikat a fülünkhöz tartva beszélhettünk, de akad régi telefonfülkés darab is.
Sorolja, mennyi mindent látnánk - látunk is - , ha mindent be tudna mutatni egyszerre: kurblis, gombnyomós központok, faxok, telexek, katonai telefonok, üzenetrögzítők, vagy épp olyan bányatelefon, amin ma is látszik a bauxitpor.
Kétségtelen, ezeknek az antik telefonoknak nem feltétlen itt lenne a helye, de egyelőre minden kísérlet kudarcba fulladt. Volt, hogy időszaki kiállításként a gyűjtemény látható volt a közönség számára, de sajnos úgy tűnik, várni kell még arra, hogy olyan helyre kerüljön az egyedülálló gyűjtemény, ahol a nagyközönség és a városba látogató turisták is megtekinthetik.
Pedig lehet, hogy lenne vonzereje, példaként elég Keszthelyre gondolni, ahol a szokásos Festetics-kastély-Balatoni Múzeum pároson túl bőven akad más tárlat is, elég a Feltalálók Múzeumára, vagy a kétszintes rádiómúzeumra gondolni. Utóbbi esetében egyébként úgy tudjuk, az állagmegóvás feltételével ingyen kapta meg használatra a gyűjtemény tulajdonosa az épületet, így mindenki jól járt.
Visszatérve a gyűjteményre: István szakmabeliként fogott még évtizedekkel ezelőtt a gyűjtésbe: hálózatszerelőként dolgozott a Matávnál, és dolgozik most a MÁV-nál. Az egész úgy kezdődött, hogy még a 90-es évek első felében tanár felesége elmesélte neki, hogy a gyerekek nem tudják, mit jelent valakit feltárcsázni. Na, innen jött az ötlet, hogy bemutatja nekik a régi telefonok működését, beszerzett egy kurblis készüléket, majd sorban jött a többi. Innen jutott el a mai többszázas állományhoz.
A telefonokon kívül a hozzá kapcsolódó egyéb technikai berendezéseket is gyűjti, van régi ólom kábele, porcelán szigetelő a távközlési oszlopokról, sőt, két antik telefonközpont is várja az érdeklődőket. Ma el sem bírjuk képzelni, mennyi munka lehetett ezeknek a működtetésében.
És hogy mi lesz a gyűjtemény sorsa? Ez legalább akkora talány, mint az, hogy mit szólnak néhány év múlva az iskolás gyerekek a mai érintőképernyős telefonok működéséhez. Majd feltárcsázzuk Istvánt…
Szólj hozzá!
Különös alakok lepték el a bezárt hotel földszinti ablakait. Derkovits Gyula önarcképe is megjelenik.
Az biztos, hogy Simon Róbert Balázs nem indul újra.
Az idők folyamán a természet ajándékai mindig is fontos szerepet játszottak az egészség megőrzésében.
Korábban ilyen állás nem volt.
Jövő héttől lehet forgalomkorlátozásra számítani a környéken.
Az épületek új hőszigetelt ablakokat kapnak, és LED világítást szerelnek fel.
Szombaton sétáló utcává változik a Kőszegi utca.
Házi körülmények között alkalmazta a jelentkezőkön.
Miközben közel félmilliárd forint volt Varga Jenő, sárvári önkormányzati képviselő cégének a bevétele.
Vámos Zoltán főispán jelentette be a hírt.
Továbbra is veszteséget termel a szombathelyi önkormányzati képviselő Kft.-je.
