Bárány Áron Gergely ( aka Agnus ) elsősorban vizuális beállítottságú embernek tartja magát: végzettsége szerint rajztanár, de a tanítási gyakorlaton kívül sosem állt a katedrán. Úgy érzi, ha szülei nem ragaszkodtak volna a diploma megszerzéséhez, valószínűleg valamilyen jó kezű szakiként dolgozna most valahol, a kézügyessége és érzéke is megvan az ilyesfajta melóhoz, de a sors mást akart tőle.
Azt már több szombathelyi is tudja, hogy Áron a szintén helyi Tebeli Szabolccsal ( aka Brazil ) együtt varázsolta papírra Somogyi György és Dobó István történetét az országos sikereket elért Kittenberger képregényben, melynek már két része is van.
" A mű Kittenberger Kálmán kifejezetten kalandos életének eseményeit mutatja be, a történetben ez keveredik a múlt század elejének izgalmas időszakával, a kor ismert, de mára többségében elfeledett magyar alakjaival, kitalált és irodalmi figurákkal, valamint a steampunk stílus különös gépezeteivel, találmányaival. "
Kittenberger története vitathatatlanul az utóbbi évek legsikeresebb magyar képregénye, az első rész magánkiadásban elnyerte az Alfabéta díjat ( Az Alfabéta díj az év legjobb új magyar képregényeinek az elismerése, melyet a Magyar Képregény Szövetség ítél oda az alkotóknak. ) a ' Kép-regény ' kategóriában, de a második rész, a nemrég kiadott Hiéna átka legalább ugyanennyire izgalmas és mutatós lett, - ha nem jobban - így szerintünk bőven számíthat hasonló sikerekre.
Áron a képzőművészet mellett a zene világában is igyekszik aktív lenni, óriási hatással volt rá a régi Anima Sound System, valamint az 1990-es években, és a 2000-es évek elején napvilágot látott nemzetközi lemezek, ez az egyik alapköve a muzsikával való szoros viszonyának. Időről időre a Tilos Rádióban szokott műsort csinálni, s bár elég rapszodikusan, de immár évek óta szállítja zenei szelekcióit a budapesti közösségi rádió számára.
Zenével, kávéval, cigivel kel-fekszik és ha ideje engedi, gyakran néz filmeket, szívesen olvas, legyen szó bármiről, ami felkelti az érdeklődését: képregényt és könyvet vegyesen. Nagy természetbarát, aki Attenborough és Durrell írásain nőtt fel és saját elmondása szerint összefogdosott anno mindenféle csúszómászót, ami a keze ügyébe akadt. Németül és angolul is beszél, egy helyi Munkácsy,- és Kossuth-díjas képzőművész műfordításain és katalógusszövegein munkálkodik viszonylag gyakran. Amikor csak lehetősége van rá, Áron a Pados Gábor-féle Irokéz Galéria munkásságát is segíti, lassan 15 éve.
Gyermek,- és fiatalkorában beutazta Európa nagy részét, amely szintén meghatározó alapot adott neki a jövőre nézve. Ettől függetlenül tiszta szívből szereti szülővárosát, Szombathelyt és igazi lokálpatriótának tartja magát.
Nem nagyon szokott unatkozni, de ez talán a fentiekből is kiderül.
Mesélted magadról, hogy ha annak idején a szüleid nem "erőltetik", hogy fősulira menj, akkor valószínűleg szakiként végezted volna. Ezek szerint csak nekik köszönhető, hogy elindultál a képzőművészet meglehetősen kacifántos útvesztőjében vagy más is közrejátszott abban, hogy ezen a vonalon indulj el ? Volt olyan képzőművész, aki mély nyomot hagyott benned ?
Pisztolyt azért nem tartottak fejemhez a szülők, ( - nevet - ) de nyilván megvolt bennük egy olyasfajta vágy, igény vagy elvárás, hogy a gyermek relatíve magasan képzett legyen. A 8 osztályos gimi ( KDG ) elvégzése után így a helyi főiskolán találtam magam, illetve a diploma megszerzése után egy mesterképzést is elkezdtem, de ez nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így egy idő után búcsút intettünk egymásnak. A helyzet akkor úgy hozta, hogy a fősuli mellett már dolgozni is kezdtem, így az utolsó pár szemeszter jelentősebb részét az iskolapadban / a rajz tanszék műtermeiben húztam le, de ezzel párhuzamosan egy internetes laborban és egy könyvesboltban is melóztam már. A szüleim egyébként mindig is támogató jelleggel viseltettek a tanulmányaim iránt, így mikor kölyökkorom környékén kiderült, hogy pl. egészen felismerhető dolgokat vagyok képes papírra vetni, igyekeztek a segítségemre lenni ezen a területen is. De amúgy nem szóltak bele különösebben a ténykedésembe, kereshettem a saját utamat, és hát persze akkoriban is - akárcsak ma - elég sok minden érdekelt, néha sikerült eléggé elkalandoznom.
A tanáraimnak is nagyon sokat köszönhetek persze: többségük nagyon jó fejnek és kellően rugalmas mentornak bizonyult, amikor szükség volt rá terelgettek jobbra - balra és végtelen türelemmel tűrték a hülyeségeimet. ( - nevet - ) Nagyon szerettem műhely jellegű munkákkal foglalkozni, egy rézkarckészítés folyamata például eléggé be tud vésődni egy fiatal és érdeklődő elmébe. ( Ezt elég szemléletesen bemutatják pl. a Goya kísértetei című filmben, érdemes megnézni. ) Az évszázadok során szinte alig változott valami az eljárásban, elég macerás, nagyon könnyen elrontható de egyben csodaszép lépések követik egymást, a rézlemez levágása, előkészítése, alapozása, felfüstölése, a karc elkészítése, utána savval történő maratás, és végül maga a nyomtatás, biztos viccesen fog hangzani de az egész olyan mint valami egyházi szertartás.
A kérdés utolsó részére vonatkozóan nem tudok név szerint kiemelni semmilyen meghatározó képzőművészt per pillanat, az ikonfestőktől kezdve a reneszánsz mestereken át egészen az "izmusokat" képviselő művészekig mindenben meg lehet látni a szépséget, az egész művészettörténet egy nagyon izgalmas és varázslatos folyamat. Tapasztalataim szerint a kortárs dolgokkal többen még mindig hadilábon állnak: én jelenleg úgy gondolom, hogy a kortársnak nem elsősorban a gyönyörködtetés volna a fő szerepe, ( persze nyilván vannak ilyen alkotók is ) hanem inkább érzelmek kiváltása, jobb esetben gondolatok megfogalmazása, és végső soron talán az volna a cél, hogy mindenki bátran fényképezzen - zenéljen - rajzoljon - fessen - "szoborjon" ( - nevet - ), ismerje meg saját belső világát és személyét, tanulja meg valamilyen formában az önkifejezést, hiszen az alkotási készség többfunkciós "fegyver" és öngyógyító eszköz is ebben az eléggé bolond világban. Zárszóként ehhez a gondolatmenethez annyit fűznék még hozzá, hogy számomra a nyelvtanulás volt még egy nagyon agybizsergető folyamat a rajzolás mellett, rengeteg "ajtót" nyitott meg számomra, és mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy tanuljon meg legalább egy, de akár több idegen nyelvet is, sok-sok olyan információ kering itt körülöttünk ami ezzel a tudással pillanatok alatt dekódolhatóvá válik, kitárulkozik előttünk az egész Világ.
A nevedet a legtöbben a Kittenberger-képregénnyel kapcsolatban ismerték meg. Az egyértelműen látszik, hogy mindkét rész egy harmonikusan együtt dolgozó csapat igazi "szerelemgyermeke", annyira összhangban van a képi világ a szöveggel, a történettel. Az extra pikantériája pedig az, hogy bár a legtöbbeknek a képregényekről a szuperhősös mainstream-vonal jut eszébe és ezt is "fogyasztják", ezzel szembemenve ti inkább a történelemhez nyúltatok és egy sajátos, különleges hőst alkottatok egy létező személy alapján. Hogy találtatok egymásra a srácokkal ?
A Kittenbergerrel kapcsolatos dícsérő szavakat köszönöm a többiek nevében is, az ilyesmi mindig jól esik. A szuperhősös vonal - elsősorban a mozikban - mostanában nagyot megy világszerte, ez nem vitás. Nem akarom szidni ezt a jelenséget, mert vannak a kategórián belül számomra is nagyon kedves és szórakoztató darabok, én egyszerűen kicsit kinőttem már ezekből úgy érzem. A képregény rendkívül sok mindenre nyitott műfaj, rengeteg dolgot képes befogadni, szinte csak az emberi fantázia, kreativitás és az alkotói ötletek ( meg persze a képregény műfaji eszköztára ) szabhatnak határt annak, hogy milyen képi világgal, mely formában lesz elmesélve egy adott történet. Maga a sztori is elképesztően sokféle lehet: elmesélhetünk egy komplett kötetben akár egy jellegtelen vasárnapi családi ebédet is, de akár egy világtörténelmi korszak - amely akár több száz éves is lehet - legizgalmasabb és kiemelkedő pillanatait is nagyító alá vehetjük. Ez a fajta szuperhősös kategória csak egy apró szelete annak a komik-kultúrának, ami a Világban jelen van, nálunk sajnos úgy épült be a köztudatba, hogy a képregény nem lehet más, mint egy olyan olcsó, igénytelen és legtöbbször idióta sztori, amiben repkedő izomagyú hősök feszülős gatyában megmentik a Világot, vagy vicceskedő és beszélő állatok üldözik és szivatják egymást hosszú oldalakon keresztül. Ennek a sztereotip látásmódnak valahogyan már búcsút kéne inteni, de ez nagyon nehéz. Többedmagammal nem véletlenül próbáljuk itthon népszerűsíteni a külföldön már évek / évtizedek óta jelen lévő, az ottani populáris kultúrába sokkal jobban beépült képregényeket, ( és úgy általában az olvasást ) szeretnénk ha egy kis fény gyúlna az emberek fejében, hogy " hát jé, ez nem is akkora hülyeség mint ahogy egyesek mondják ".
Tudom nagyon jól, hogy egy rakás embertársunknak se ideje, se kedve nincs már betűkkel, olvasnivalóval bíbelődni pl. a munkából való hazaesés után, de egyszer-kétszer igazán kipróbálhatnák, mert a pozitív csalódás, a felismerés lehetősége ott kopogtat az ajtón. A kényelmes távkapcsolót meg arra a fél órára tegyék el a kéz ügyéből. ( - mosoly - ) Vannak kifejezetten felnőtteknek szóló, ( ezalatt most nem az erotikus és pornográf kategóriát értem ) gondolatébresztő és agymozgató több száz oldalas kötetek is, és most szerencsére ezek közül napvilágot látott jópár ilyen darab magyar nyelven is, mocorogni látszik valami a piacon. A Kittenbergerre visszatérve, ez egy egészen érdekes és egyedi komik-fúzió lett: az európai iskolák ( frankofón ) hagyományait is magán hordozza, de jelen van benne pl. egy japán manga dinamizmusa is, Szabi agyát és kezét dícséri mindez. Nagyjából 2010 környékén keresett meg legjobb emlékeim szerint, hogy volna-e kedvem besegíteni neki egy éppen akkor futó Galaktikás pályázatra készülő képregény elkészítésében, és szívesen elvállaltam, színezési feladatot kaptam. ( Azóta is leginkább bizonyos részfolyamatokban, tuskihúzásban - színezésben segédkezem neki amikor éppen szükség lehet ilyesmire. Nagyon sokat tanultam tőle, és remélem még lesz is ilyesmire lehetőségem. ) Szabi ekkoriban Budapesten élt és dolgozott, és ha nem tévesek az infóim Somogyi Gyurival egy darabig munkatársak is voltak. Gyuri és István ekkor pedig már jó ideje ismerősök voltak és melózgattak együtt, így jött össze végül a kezdőcsapat.
Azt már elárultátok korábban, hogy szeretnétek több részt is a képregénynek, valamint hogy az eddigi két epizód egy trilógia része. Ezen kívül van-e valami terv ? Esetleg egy másik képregény vagy bármi izgalmas újdonság ?
Első körben készüljön el a harmadik epizód, és ezzel a fő történetszálat valóban le szeretnénk zárni. A továbbiakkal kapcsolatban nem tudok feketén-fehéren nyilatkozni, mert itt az évek során többféle ötlet is felmerült már, meglátjuk mit dob a gépezet. Mivel úgy tapasztaltuk, hogy az olvasóknak fekszik ez a fajta irányvonal, így valahogyan, valamilyen formában biztosan folytatódnak majd Kittenberger, vagy társainak a kalandjai. Egy biztos, ha a sors úgy hozza én szívesen maradok még egy körre, akár többre is.
Térjünk át egy kicsit a zenére, hisz talán ez az a terület, amiről kevesebbet tudnak az emberek, holott a Tilos rádióban zenélni mégiscsak nagy dolog, náluk igazi kuriózumnak számító zenészek és lemezlovasok munkálkodnak. Ha jól tudom, hozzád legközelebb a hip-hop és a jazz áll. A rajztanár-képzés mellett hogy jött be a képbe a zene és mi volt az a pont, amikor úgy döntöttél, komolyabban szeretnéd csinálni annál, mint hogy csak otthon zenélgess magadnak és a cimboráknak ? Egyáltalán hogy jutottál el a Tilosig és mely műsorokban hallhatjuk repertoárodat ?
A bemutatkozásnál említetted, mekkora hatással voltak rám a kilencvenes években és a kétezres évek elején megjelent lemezek, hát legalább ilyen szinten égett bele a dobhártyámba az ugyanebben az időben futó Tilosos adások többsége, elsősorban a zenés műsorok persze. A Totoya Klub, a Dzsungel Könyve, a Jövőzene, egytől egyig rajongtam ezekért, de voltak beszélgetős műsorok is amiket szívesen hallgattam. Ugyanebben az időben kattantunk rá haverokkal az FM4 tematikus adásaira is, ahol ha lehet még igényesebb és szélesebb palettáról szelektáltak a műsorvezetők és lemezlovasok, csak pár adást említenék : Tribe Vibes, Liquid Radio, La Boum De Luxe, Swound Sound, talán páran emlékeznek még ezekre. ( - mosoly - ) A Tilosos botrányokról később értesültem csak, és el is határolódom ezektől az eseményektől, nem ezt a fajta gondolatiságot / szellemiséget képviselem.
Számomra ez a rádió elsősorban egy nyitott platform, ahol mindenféle - itthon ritkábban hallható - zene szólalhat meg műfaji kötöttségek nélkül, és végső soron az is volna a cél, hogy szólaljon meg, szélesítsük a látó( halló )köröket, ismertessünk meg olyan muzsikákat a hallgatókkal amikkel még nem találkozhattak, és esetleg nyitottak lehetnek rá. Helyi, de Budapestre elszármazott - hasonlóan zenecentrikus - ismerősökön, barátokon keresztül kaptam először lehetőséget a műsorokban való részvételre, és szeretem is csinálni, mindig szívesen veszem az invitálást. Alapvetően két adásba szoktak hívni, az egyik a "Felkelők" név alatt futó, ez hétfőnként a kora reggeli órákat célozza meg, és egy teljesen eklektikus műsor, a legéteribb ambienttől a csúnya kazánajtó-csapkodó dzsungelig minden belefér a szelekcióba, itt teljesen szabad mozgástere van az embernek zeneválogatás szempontjából. ( https://www.facebook.com/felkelok/ ) A másik műsor a "Wiener Schnitzel" című, kéthetente csütörtökönként jelentkező, és elsősorban osztrák könnyűzenékre szakosodott adás. ( https://www.facebook.com/ws.tilos/ )
Törekszem rá, hogy ezeknek a műsoridőknek mind szelekcióban, mind hangulatban valamilyen "ívet" tudjak adni, egyfajta történetmesélő jelleget közvetíteni a hallgató számára. A régi Tilosos adásokban ez jellemzően jelen volt, - akár tudatosan űzték a műsorszerkesztők, akár nem - és szerintem érdemes folytatni ezt a fajta "hagyományt", építkezni kell, nem csak ész nélkül trekkeket dobálni egymásra. Kezdődjön el valahol az útja, tartson valahová és érkezzen meg egy bizonyos pontba az az illető, aki belefülel ezekbe a műsorokba. Igen, a hip-hop és a jazz most már évtizedek óta kitörölhetetlenül jelen van a lejátszási listáimban, úgy tűnik én ezen a ritmuson, ebben a lüktetésben, "rezgésben" érzem leginkább jól magam, de ettől függetlenül nagyon szívesen hallgatok másfajta zenéket is, elektronikust ugyanúgy mint klasszikus rockzenét, sőt komolyzenét is, csak utóbbihoz kell egy kis hangulatváltás.
Szeretnék eloszlatni egy tévhitet azzal kapcsolatban, ami mostanság a hip-hop műfaja körül kialakult a médiában, legalábbis amire mostanában ezen a néven szoktak hivatkozni. Nem más ez, mint a hip-hop egyik válfaja, ez pedig név szerint nem más mint a "trap". Számomra sok értéket nem képvisel, bár vannak itt is jópofa és hallgatható darabok, mégis inkább egyfajta vadhajtásként tekintek rá. Jelenleg biztos divatos, majd pár éven belül meg másnak lesz divatja. Részemről a "conscious rap" / jazz-hop, amit hip-hop néven szoktam emlegetni, ez egy meglehetősen tudatos, tanító-építő jellegű rapzene, amely szinte szöges ellentéte - mondanivalójában biztosan - pl. a gengszter-rapnek, és általában lazább, finomabb hangszerelésű is, hiányzik belőle többek között a keménykedős hangvétel, lényegesen intelligensebb. Visszatérve a kérdésedre, nem volt különösebb pont az életemben amikor úgy döntöttem, hogy márpedig ezzel akarok / fogok foglalkozni, teljesen természetesen és eléggé észrevétlenül bontakozott ki, a zene a mindennapjaim szerves részét képezte amióta az eszemet tudom. ( Kiskoromban tanultam ugyan hegedülni, de egyéb jellegű érdeklődés miatt sajnos ez is abbamaradt, ezt azért némileg bánom. )
Ez a fajta "rádiózás" számomra leginkább hobbi, vagy egy olyasfajta szolgálat ami nem teher, sokkal inkább élvezet. Mókás pl. ahogyan a rajzolás itt is becsatlakozik a történetbe, egy lassan 20 évvel ezelőtt megnyílt ( azóta már megszűnt ) szombathelyi kis bár dekorációjának elkészítését magamra vállaltam, és ez a hely néhány hónapon belül a helyi underground könnyűzenei szcéna egyik törzshelyévé, "olvasztótégelyévé" nőtte ki magát. Szépen megfértek egymás mellett a technósok és a hip-hop pofák, de a kísérleti elektronika- és a drum and bass-bulikban ugyanúgy megjelentek ezek az emberek, egy falatnyi hely volt nagyon jó arcokkal, sok ismeretségem és barátságom ezekből az időkből eredeztethető, eléggé bírtuk azt a kis padlásteret. Néhány dolog eszembe jutott ami közrejátszhatott még a muzsikával kialakult szoros kapcsolatomban, az a tucatnyi rádiójáték / meselemez amit a szüleim kölcsönöztek ki nekem még anno a Berzsenyi Könyvtár hangtárából. Ezeket szinte szóról-szóra ismertem és a bennük megszólaló zenei betéteket a mai napig fel tudom idézni, nagyon kedves emlékek.
Ha valamit ki lehet rólad jelenteni, az az, hogy igazi lokálpatrióta vagy. Szereted Szombathelyt, ez tagadhatatlan, szabadidőd nagy részét itthon töltöd, itt alkotsz és ahogy említetted nem is nagyon szeretnéd elhagyni a várost. De! Tehetséges vagy, a Kittenbergerrel szó szerint berobbantatok és hát zenei területen is jóval több lehetőség van a kibontakozásra más városokban, vagy akár külföldön. Soha nem gondoltál még arra, ha ezeken a területeken el szeretnél érni még komolyabb sikereket, akkor máshol kéne szerencsét próbálni ?
Szombathelyt egy békés, élhető, emberi léptékű, országos szinten nyugalmas városkának lehet nevezni, utóbbi pár dolog pedig számomra fontos és hasznos. Azt a 10 - 15 évet amikor kölyökfejjel kitomboltuk magunkat már magam mögött hagytam úgy érzem, egyébként itthon is meg lehetett találni mindig a módját és a helyét a szórakozásnak, persze ez a téged körülvevő embereken is múlott. Mindenesetre jó ideje nem igénylem az állandó éjszakai pörgést meg mulatozást, ez nyilván a korral is jár, van amikor egy kiadós alvást többre értékelek mint egy átdorbézolt éjjelt. ( - nevet - ) Szombathelyen rengeteg jó arc mozgott egy időben, és szerencsére azért még most is akad belőlük jócskán. Az itt lakók többsége normális, kedves és udvarias ember.
Egy másik szuper dolog számomra a természet közelsége. Nagyon szeretem például, hogy néhány perc sétával zöldövezetbe juthatsz akár egy lakótelep közepéből is. Sőt, maguk a lakótelepek sem csak szürke panelerődítmények, hanem szerencsére meg vannak szabdalva a területek ott is kisebb-nagyobb parkokkal, játszóterekkel. Ezt most csak azért mondom, mert jártam olyan külföldi, de itthoni betondzsungelben is, ahol az ember elvétve látott egy-két fát vagy bokrot, amerre néztél csak masszív lélektelen szürkeség, és nem volt valami kellemes. Mindenesetre nagyon jó, hogy itthon ennyi zöld van a városon belül is. Kár, hogy az utóbbi időben annyit szemetelnek bizonyos emberek, és ennek a mocsoknak egy része pont ezekben a zöldövezetekben landol, nehezen tolerálom.
Értem egyébként amit mondasz, hát Szombathely sok szempontból nem a lehetőségek városa, ezzel a kijelentéssel nem is akarok vitatkozni, de úgy gondolom pl., ha valaki nagyon akar dolgozni - még ha nem is az álom-munkakörében - az tud is. Az internet alapvetően nagy segítségemre / segítségünkre van ezeken a frontokon, a kapcsolattartás, publikálás, de akár bizonyos munkafolyamatok lezongorázása is lehetséges most már a megfelelő webes felületeken, egy Google Drive és néhány megnyitott csetablak pl. elég hasznos "mankó" lehet bárki számára. Egyébként nem tudom mit értünk komolyabb siker alatt pontosan. Mindezeket pénzre váltani, vagy több embernek zenélni, üzletszerűen tekinteni az egészre? Számomra mindez alapvetően csak hobbi, egyfajta hasznos időtöltés, önismereti tréning, "befelé" és "kifelé" figyelés, és ha más emberek számára is örömet okozhat, esetleg kapok néhány pozitív feedbacket, vagy dícséretet akkor tudom hogy a beleölt idő és energia máshol is célba ért. Vannak olyan helyzetek amikor véresen komolyan veszem az említett tevékenységeket, de gyakran csak úgy "eljátszom" ezekkel a dolgokkal. ( - zárómosoly - )
Szólj hozzá!
Magyarországon a KRESZ egyértelműen tiltja a járművezetők számára az alkohol fogyasztását, illetve a járművezetést ilyen esetekben.
A Szőlős utca és a "mozaikos" kereszteződés között fognak aszfaltozni.
Nem viseltek mentőmellényt.
Ismeretlen tettes ellen sikkasztás vétsége miatt tettek feljelentést.
Az nettó 417100 forint
A zöld-fehérek április 25–től május 3-ig pótolhatják a hiányzó dokumentumokat, és bizonyíthatják a Klublicenc Szabályzatnak való megfelelésüket.
Az elképzelés szerint a Markusovszky kórházzal szemben, a Dolgozók útján és a Körmendi úton is egy-egy új zebra létesül hamarosan.
Akik aláírásukkal az LMP-t támogatják, egyúttal nemet mondanak az akkumulátor-gyártásra - jelentette ki Tetlák Örs, az ellenzéki párt országos elnökségi tagja kedden Budapesten.
55 éves kábítószerdílert fogtak el a Győr-Moson-Sopron vármegyei nyomozók.
Április 25-én 19 órától a szombathelyi Weöres Sándor Színház Márkus Emília termében.
Akinek nagy kertje és esetleg még medencéje is van, az tudja nagyon jól, hogy néha meglehetősen nehéz elrejtőzni a kíváncsi szemek elől.
A hétfői futsal meccsre mentek ki a foci csapat drukkerei kinyilvánítani a véleményüket.
Gyermekeket ábrázoló pornóképeket töltött fel egy netes tárhelyre.
Megszólalt a szombathelyi rendőrkapitány a kettős gázolás ügyében.
A keresőoptimalizálás, azaz a SEO szerves része az online marketingnek. Az a lényege, hogy a weboldalakat, illetve azok tartalmait a lehető legelőrébb rangsoroljuk a keresőmotorok találati listáin.
Összeveszett az asszonnyal, ezt a megoldást választotta.
Több mint egy millió forint kárt okoztak.