Vannak kultikus szörnyek a film univerzumban. Ha csak kettőt szabadna megnevezni, akkor kétségkívül alien, és predator barátja lenne az a kettő, akiket rém álmunkból felriadva is azonnal szánkra tudnánk venni. Azonban lassan de biztosan az amerikai filmipar mind a kettőt ízekre szedve árulja ki, papírkutyává degradálva mind a kettő.

Az Aliennél a Prometeus-szal keződödött a hanyatlás, aztán a Covenant már olyan mélységig vitta a sagát, hogy most tetszhalott állapotban várja a savas vérű xenomorph, hogy pár évtizednyi szunnyadás után egyszer végre ismét vérfagyasztó kereteken belül térhessen vissza.

Most a Predator is hasonló utat jár be. Bár sokan már az 1990-es Predator kettőt is gyenge utánzatnak vélték a ‘87-es Schwarzis mozi után, mai szemmel - pláne ha a sok folytatást is felsorakoztatjuk - egy igazi Oscar-díj várományos dogma film. De miért megy lassan és biztosan a ZS kategóriás halmaz felé a FOX két igazán jól sikerült emberevő és embernyúzó gépezete. A válasz pofon egyszerű: egyik sem volt akciósztár, most viszont mind a kettő űrszörnyetegnek ilyen gúnyát varrtak.
Egyszerűen imádom az 1987-es Predit. Benne van a misztikum, na meg az, hogy az abban az időben csak és kizárólag a legyőzhetetlen akciósztár (Connan-filmek, Kommandó, Terminátor) szerepében tetszelgő Arnold végre egy méltó ellenféllel találta magát szembe és még a halál szele is meglegyintette. Nem is tudtuk mi ez a lény, ragadozni jött és kész. Ennyi bőven elég volt.
Tudom sokan nem szeretik, nekem mégis szintúgy kedvencem a második rész, ahol a drogkartelles vonal pluszban dobott egyet a betondzsungelben prédára vadászó raszta csápú idegen sztoriján.

Aztán jött Antal Nimród filmje, ahol kiderült, hogy a mi predátoraink csupán másodhegedűsök és kezdődött minden elcsesződni. Mert nem. Ne legyen nagy predátor, meg ne legyenek kutyák, meg mit tudom én mi. Kérjük vissza gyerekkorunk neon vérű tökéletes organizmusát, ami önmagában a csúcsragadozás mintapéldánya. Ő a legnagyobb, a legerősebb és kész. És nagyjából ez a baj a mostani legújabb Predator filmmel is.
Egyrészt elveszi gyerekkorunk ikonját, másrészt meg akar nekünk magyarázni mindent a világ legfainabb sportvadászáról. Pedig ezek a kísérletek már eddig is rendre kudarcot vallottak.

Shane Black szerepelt az első Predator filmben, ő volt az a szemüveges geek, aki folyton pinázós vicceket mesélt az osztagban. És bár Blacknek a buddycop moviekban elég jól össze szoktak jönni a dolgok, hogy mást ne mondjak a Rendes fickók eléggé jól sikerült, más területen eddig nem sokat brillírozott. A MARVEL rajongók egyik legutáltabb filmjét a Vasember 3-at is ő követte el.
Mert az még talán egy 5 perces rövidfilmnek elmenne, hogy a Megtorló, Theon Greyjoy meg a robotkezű csávó a Logenből vicces beszólásokkal próbálja szórakoztatni egymást egy buszon, de egy egész estés filmhez egy vajmi kevés. Zavaros, zagyva és öncélú. Csakúgy, mint a film valamennyi poénja. Ha beülök egy predator filmre akkor nem vicceket akarok hallgatni, hanem nyúzott embereket akarok, bokáig fosott katonai osztagokat, akik nem tudják mivel állnak szemben és egy tökéletes gyilkológépet, ami úgy gyűjti a trófeákat, mint ‘93-ban a ovisok a lutra-album matricáit.
A Predátor szobrának ledöntése nem most kezdődött, valahol az AVP 2 környékén kezdett el repedezni a talapzat, ami mostanra teljesen szétmállott.

Ez a kisvárosi hangulat a gimivel már ott sem jött be és most sem. Az pedig lehet, hogy a Pieodne és az Ötvös Csöpi-filmekben bejön, hogy a főhős mellett ott van egy gyerek is, de sem a Vasember 3-ban, sem pedig most, ebben a Predator-filmben nem működik a dolog.
Lapos, túl magyarázott, képileg sötét és még unalmas is. Azt a kikacsintást azért díjaztam, hogy Jake Busey annak a tudósnak a fiát játssza, akit a második filmben apja Gary Busey alakított.

Szófiai és törökországi szakemberek érkeztek Győrbe – a kétnapos programon a geotermikus energiától a kerékpáros közlekedésig több témával is foglalkoznak.
Tárlatvezetések, várostörténeti séták, kötetbemutató és új kiállítás is szerepel a programban.
A 2002-es megnyitás óta Schmidt vezette az intézményt, amelynek kiállítását most tartalmilag átvilágítják.
A külföldi sofőr a vád szerint előbb letolta volna az előtte haladót, majd jobbról megelőzte, végül ráhúzta a kormányt.
A 60 éves győri festőművész jubileumi tárlata pályájának különböző korszakait idézi meg. A kiállítás október 11-ig látogatható a Magyar Ispitában.
Az utóbbi években a mesterséges intelligencia szinte észrevétlenül vált a mindennapok részévé.
A bőrápolás napjainkban már messze túlmutat a régi egyszerű kencéken.
Szeptember végén befejezi a Hotel Benedict üzemeltetését a Hunguest Hotels, miközben a szállodalánc átveszi a felcsúti Hotel Pancho működtetését.
Magyar Péter három új főispánt nevezett ki, akiket október 1-től újra kormánymegbízottnak hívnak.
Felfüggesztett börtönbüntetést is kaphat.
A korszerű építészet egyik legérdekesebb újdonsága a dermesztett beton technológia.
Ötven arckép, melyeket a zene és annak interpretálása kapcsol össze: szeptember 18-tól a Richter Teremben.
Mind az öt jelölt nyolc igen szavazatot kapott a kilenctagú bizottságban.
A munkálatok miatt délelőtt sávlezárásra és torlódásra kell számítani, az új berendezés egyszerre akár 64 járművet is képes követni.
Az ivóvízvezeték-rekonstrukció miatt naponta 8 és 16 óra között akadozhat a szolgáltatás.
Szombathely volt parlamenti képviselőjét, nyugdíjba küldött alkotmánybírót egy pódiumbeszélgetésen hallgathatta a fideszes szűk elit.
Végrehajtandó börtönbüntetést kértek rá.
A több milliárd forint közpénzből felújított „Kis Hiltont” tehetségközponttá alakítanák – a Győri Tankerületi Tanács támogatta az indítványt, így a javaslat a kormány elé kerülhet.
Az egyik férfi mindkét lábát kirúgta, egy másikat pedig ököllel arcon ütött – garázdaság miatt emeltek vádat ellene.
Évelők, cserjék, ültetőközeg és fenyőmulcs is járt a „Közösen a zöldebb Győrért” pályázat nyerteseinek, akik vállalták, hogy az elültetett növényekről hosszú távon gondoskodnak.
