1956. október 23-november 4-közötti időszaka sok minden volt már a történetírásban. A Kádár-éra alatt egyértelműen ellenforradalom volt, az enyhülés után néha alkalmazták a „tragikus események" formulát. Pozsgay Imre 1989-es híres elszólása révén lett népfelkelés, majd visszanyerte forradalmi rangját.
Szombathelyt a dicső napok különleges helyzetben találták. A városban tökéletesen működött a pártpropaganda, amelynek szócsöve a Vasmegye című napilap, valamint a néprádiós Kossuth és Petőfi adó voltak. A nyugati határvárost szinte tökéletesen elvágták a valós hírektől. Némi rést a pajzson a Szabad Európa Rádió jelentette, de ennek hallgatását börtönnel jutalmazták.
7 A hírhedt "fehér könyvek". Sokszor ez alapján ítélkeztek, hamis vádak alapján
Másrészt – és ez kevéssé ismert – ebben a hónapban született meg a döntés Vas megye megszüntetésről, területi felosztásáról. Zala és Győr-Sopron megyéhez csatolták volna 1956. december 31-i hatállyal. A hír kiszivárgott és mély letargiát okozott.
Harmadjára, a hír blokkolást kihasználva vígan működött még október 25-én is a pártlap, szemlézve a moszkvai Pravdát. Működött a megyei pártbizottság és a megyei tanács is, a vörös csillagok a helyükön maradtak. Egyszóval a párt helyi ökle erőt mutatott.
A városban egy szűk értelmiségi kör és a vasutasok mozgolódtak csupán. Utóbbiak hozták a híreket a fővárosból, előbbiek vitaköröket szerveztek. Az első munkástanácsok is a vasúton alakultak meg, a MÁV Járműjavító kocsiosztályán. Elkergették az addigi komisszárt, helyére az elismert szakembert, Kocsis Károlyt nevezték, aki 2 évet húzott le az ÁVH börtönében.
7 A megyei párt-napilap szinte október végéig vonalas maradt
Amíg Budapesten már az új kormányról tárgyaltak, Szombathelyen még a Hazafias Népfront vitte a prímet. Azzal a nyilvánvaló céllal, hogy visszafogja a lendületet, a forradalmi erőket. Nem is sikertelenül, mert megalakították a Nemzeti Bizottságot. Ezzel, mint akik jól végezték a dolgukat, a maguk részéről le is tudták a forradalmat.
Nem így a valódi változást akarók, közte Welther Károly ügyvéd, Koncz Endre és Horn Miklós tanár. Ők voltak azok, akik aztán a változás motorjai lettek és mint ilyenek, be is kerültek a hírhedt vasi „fehér könyvbe". Ez volt az a pártkiadvány, amit a forradalom leverése után minden megyében és a fővárosban megjelentettek – más-és más tartalommal – felsorolva, nevekhez kötve az „ellenforradalmárok fasiszta tetteit". A hírhedt jelzőt nem csak hazugságaival vívta ki, hanem azzal is, hogy több bírósági perben hivatkozási alapul szolgált a vád részről, állításait nem vizsgálhatták.
7 Vas és Veszprém megyében is kiadták a helyi "fehér könyvet"
A helyi eseményeket Koncz Endre indította be Szemző Magda kolléganőjével. Amikor ultimátumot szerkesztettek, majd adtak át a Söptei úton állomásozó szovjet katonai parancsnokságnak. Azt követelték, hogy a szovjet egységek 24 órán belül távozzanak a város területről. Koncz Endre, aki a Savaria Gimnázium igazgatója volt, nem kis bátorságot tanúsítva a város hangos híradóján, oszlopokon álló hangszórókon át is beolvastatta a szöveget.
Ez döntőnek bizonyult, október 27-én, majd a rá következő nap elindultak a tüntetések. A tömeg előbb a megyeházát, majd a pártbizottságot, később a Magyar-Szovjet Baráti Társaság székházát, aztán a Vasmegye szerkesztőségét és a Nyomdát találta meg. A funkcionáriusok ellenállása nyomán egyre kritikusabb helyzet alakult ki. Koncznak, valamint tanár társának, a forradalom eszmei irányítójának, Horn Miklósnak volt köszönhető, hogy nem történt lincselés. Végül a börtönt rohamozta meg a tömeg, kiszabadítva a rabokat.
7 Koncz Endréről készült fotó a letartóztatása után
A városban október 30-án aztán megalakult a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt. A már említett fehér könyv érdekes módon nem is ezt támadta hevesen – a szovjet kivonulást követelők mellett – hanem az egyházi mozgolódást. Ebben közre játszhatott, hogy a vitathatatlan tekintély, Mindszenty (Pehm) József püspök a vasi Csehimindszenten született.
Jellemző szövegrész a megyei fehér könyvből: „Szombathelyen a kispolgári és burzsoá pártok megalakulásával egyidőben a klerikális reakció is megmutatta oroszlánkörmeit. A katolikus társadalom cégére alatt nyíltan lázítottak a kapitalizmus visszaállítására. Ide tartozott Tóth Imre, a pedagógus forradalmi tanács elnöke, akinek legfontosabb akciója a november 5-ére szervezendő, ünnepélyes keresztfelszentelés lett volna".
7 Mindszenty József percekkel az 1956-os kiszabadulása után
November 4-én nem volt igazán mit leverni a városban, viszont a hatalomnak szüksége volt a nyers erő demonstrálására. Így vált célponttá a Nemzetőr székház, amit szovjet harckocsikról, golyószóróval lőttek, ÁVH-sok közreműködésével. Ellenállásról szó sem lehetett, hiszen a fiatalokat álmukban érték a golyók. Tragikus sorsukra egy emléktábla és egy szobor utal az Ötvenhatosok terén.
A helyi forradalmárokat a megtorlás időszakában meghurcolták. Koncz Endrét is perbe fogták és elítélték, bár a tanítástól nem tiltották el. 1990 után sokan megkeresték, de néhány kivételtől eltekintve elzárkózott a nyilvánosságtól. Annyit azért megjegyzett, nem hitte volna, hogy „ilyen gyorsan végbemegy a Kádári konszolidáció". Az lepte meg igazán, hogy azok, akik októberben még torkuk rekedtségéig éltették a forradalmat, röpke fél év múlva munkásőr ruhában masíroznak a Hősök terén. Bár fordulatos történelmünk ismeretében ez nem is olyan meglepő.
