Németh Zsolt, a sárvári ellenzéki összefogás polgármesterjelöltje néhány hete már egy közleményben leírta, úgy érzi, hogy fel kellene fújni a lufit, hogy Sárvár valójában ötcsillagos város lehessen. Akkor arra kérte az olvasókat, hogy pontozzák a vasi kisváros néhány problémáját, most egy újabb közleményben azt vezeti le, hogy minden korosztályt érintenek a város hibái. A teljes közleményt most változatlan formában közöljük:
Sárvárról a régi jó vicc jut az eszembe: Hogy vagy? Jól! Bővebben: Nem jól!
Látszólag nincs is probléma városunkban, egészen addig, amíg nem nézünk a dolgok mélyébe.
Vizsgálódjunk először az életkoroknak megfelelően. Kezdjük a születésnél.
Mi még Sárváron születtünk. A ma született gyerekek adataiban nem fog megjelenni a „Sárváron született” adat. A megszületett babának választani kell egy gyermekorvost. A mi szüleink gyermekkorában még 5 gyermekorvos volt, most 3. Abból ketten újak, egy orvos nyugdíj mellett dolgozik. A fiatal anyák szerint sokszor óriási a zsúfoltság, már előző nap sem kapni időpontot, így sokszor órákat kell várni a beteg gyerekkel. A zsúfoltság a beteg gyerekkel egy óriási kihívás.
Szeretne anya visszamenni dolgozni, így a babának bölcsődei ellátás kell. No, itt jön a sorban állás. Vagy más településre lehet vinni a gyereket. Volt nekünk még egy bölcsődénk, de azt a Fidesz vezette önkormányzat más célokra használja. Most például ott alakít ki orvosi rendelőket. Ha végül bejut a gyerek a bölcsibe, akkor szembesülnek a csoporton belüli magas létszámmal. Akkor most, ha optimisták vagyunk, akkor kezdjünk el új bölcsődét építeni, a régi helyett?
De jobb, ha szokja a gyerek a sokaságot, mert az óvodában aztán maximumra járatják a csoportlétszámot. „Hála” a jelenlegi életpálya modellnek Sárváron is megjelent az óvónő hiány.
Éveken át a városban a törvényi megengedett létszám felett voltak az induló első osztályok az önkormányzati fenntartásban, így itt a tankerületi rendszer nem hozott létszám megszorítást. A gimiben ugyanez a helyzet. Ha most épülnének az osztálytermek, akkor nem férne be a sok pad. Nagy találmány volt a központi konyha az Alkotmány úton. Így aztán ugyanazt eszi az óvodás, az alsós, a felsős, a középiskolás. Sőt, még a szociális étkezők, nyugdíjasok is. Persze, mindenki megkapja az életkorának megfelelő étkezést?! Vagy nem?
Felnőtt a gyerekünk, kinőtt a gyermekorvosok szűk köréből. Háziorvost választunk. Nyugdíjas a péntekfalusi, a kertvárosi, a rábasömjéni háziorvos, sajnos nemrégiben meghalt egy aktív orvos. Az ügyeletnél meg ki van írva, hogy a magas kártyaszám miatt lehet, hogy sokat kell várni. Apropó! Sokat kell várni! Kapunk egy beutalót laborra, egy orvoshoz az SZTK-ba. Ha valaki csak régen járt a laborba annak természetes, hogy aznap vért vesznek, a kartonozóból felküldik az orvosi vizsgálatra. Most időpontokat kap, nem ellátást. Néhány nap múlva labor, de ha szívbeteg, cukros, mozgásszervi és egyéb baja van, hát az asszisztens elég sokat lapoz a heti naptárában, amíg időpontot talál.
Elkezdett a gyermekünk önállón dolgozni, s rájön, hogy a hétvégi buli nem Sárváron van. Arra is rájön, hogy az újságokban olvasott statisztikai átlagbérek nem Sárvárra vonatkoznak. Válogathat a munkák közül, de a legtöbb helyen inkább robotoknak kellene dolgozni. Új élményekkel, nyelvekkel gazdagodhat a munkatársai kapcsán. Főleg keleti nyelveket hall, pedig ő nyugatra készül. A helyi nagy vállalat inkább keleti vendégmunkásokat hoz, csak ne kelljen többet fizetni a magyar munkavállalónak. Valamikor buszok serege hozta a megye különböző részéből a munkásokat, most ukrán nyelvű felirat van a buszon.
Akinek már unalmas a „mamahotel”, netalán összeköltözne, házasodna, akkor felmerül a lakáskérdés. Először is az albérlet. Sárvári fizetésből szinte megfizethetetlen árakkal. Miért? Egyrészt az ide beköltöztetett vendégmunkásoknak a munkaerő közvetítő kifizeti az albérletet, persze ez árfelhajtó. Az ideköltöző munkások is albérletben laknak. Másrészt az önkormányzat a bérlakásaiból, amit csak lehetett már eladott. Harmadrészt az önkormányzat által mesterségesen feltornászott ingatlan árak miatt. Hiszen harminc éve szinte lehetetlen Sárváron telekhez jutni. Ha valaki nagyobb számú telkeket szeretett volna a saját földterületén kialakítani, azt a korábbi önkormányzatok mind elgáncsolták. A tíz éve működő jelenlegi felállású Fidesz csapat sem változtatott ezen. Ezalatt a harminc év alatt így van, aki a kárpótlási földekből kőgazdag lett, Csényén, Sitkén, Ikerváron, Rábapatyon pedig utcák nőttek ki a kiköltöző sárváriakból. Albérlet tehát kihúzva a listából.
Legyen lakásvásárlás! Hirdetik az új és régi lakásokat. Mai példák: Két szobás használt 70 m2-es 33.5 millió, két szoba 56m2 17.2 millió, a tízemeletesben 55m2 15.9 millió.
Nézzük az újakat!
60 négyzetméter 34 millió, 65 négyzetméter 68 millió.
Az agyonszidott hetvenes évek közepén, végén egy év alatt épült annyi lakás, mint a rendszerválást követő egy-egy évtizedben.
Ne tévesszen meg senkit, hogy az utóbbi években felpörgött a magánerős beruházás, főként a Rákóczi utcában. Itt sárváriak befektetési szándékkal vesznek lakást, elsősorban kiadják az apartmanokat. Árfelhajtó hatása van annak is, hogy most sok sárvári vállalkozó azért vett ingatlant, mert az ukrán vendégmunkásoknak alakítottak ki itt szállást.
Amíg Celldömölkön, Vasváron, Csepregen, Szentgotthárdon, Csepregen, Bükön, s természetesen Szombathelyen van bentlakásos nyugdíjas otthon, addig Sárváron nincs. Pedig óriási igény lenne rá. Volt egy elvetélt kísérlet a rendszerváltást követően, hogy a kollégium helyén épülne egy vállalkozó beruházásában egy nyugdíjas otthon, de a kedvezménnyel eladott területre mégsem az öregek költözhettek. Második alkalommal a Kóger telepen terveztek egy beruházást, de az is elhalt. Egy vagon uniós pénzt költöttek nemrég a szociális intézményre, de nincs egy bentlakó sem.
Ahogy öregszik az önkormányzat átlagéletkora talán eszükbe jut a megoldás. Pedig öregszenek, a Fidesz frakcióban már négy nyugdíjas van.
Összességében egyik korosztály sem mondhatja, hogy minden OKÉ!
Vajon a városvezetést, a városigazgatást lehet jobban csinálni?
Valószínű, hogy igen. De ehhez más felfogás kell! A város lakóit valóságosan is be kell vonni a város közéletébe, építésébe. Mára már a két regnáló polgármester kiüresítette a közéletet. A városi közmeghallgatáson ma már annyi ember sem egy el, mint egy kis falun. Újra kell teremteni a városi közbeszédet, a városi párbeszédet. Nem csak a rádión, televízión, újságon keresztül üzenni a sárváriaknak! Egyszóval: újra kell teremteni a demokráciát!
