Szombathelyen eléggé összetartanak az egykori nagy, munkahelyi kollektívák. Többször is találkoztak például a Borostyánkő Áruház volt dolgozói, vagy a szintén egykori Pannónia étterem vendéglátósai. Ezt tervezték a Fő téri, talán mondani sem kell: egykori Centrum Áruház eladói-vezetői is, már ki is tűzték a nagy találkozó dátumát.
6
A koronavírus azonban „lefújta"a mostanában esedékes összejövetelt. A Centrum utolsó igazgatója, György Béla lapunknak elmondta, hogy ősszel remélhetőleg már nem lesz akadálya a „centrumos szellemiség" újbóli feltámasztásának, vagy inkább ápolásának. „Vannak szakmák és helyek, amelyek nem kopnak el, pedig valójában már nem léteznek. Hogy mi lehet a titkuk? Valószínűleg az egykori magas munkaminőség, a hivatástudat, a szakma iránti tisztelet. Ilyen értékekre sokáig emlékeznek az emberek"- mondta a direktor.
Tény, a Centrum Áruház fogalommá lett a szombathelyiek körében. A város egyik legismertebb, szecessziós épületében, az egykori Takarékpénztár Rt. székházában kapott helyet. Ám amíg ez megtörtént, a földszinten kiskereskedők boltjai várták a vevőket, míg az emeleten tágas polgári lakásokban múlatták az időt. Az épületet a második világháború után államosították, majd 1950. május 19-én megnyílt a Centrum elődje, a megye első nagy áruháza, az Állami Áruház. Egészen 1968 üzemelt, akkor váltott nevet, kifejezendő az éppen beinduló új gazdasági mechanizmus (rejtett) piaci törekvéseit.
6
- Cél a Centrum! - milliók fújták a szlogent, így volt ez a vasi fővárosban is. Az áruházban a ruházati-, ipar-, vegyes-, és műszaki cikkeket egyaránt meg lehetett találni. Számos történet, legenda övezte az áruházat. Egy gyűjtés szerint a leltár eltérése miatt saját magát is megbüntette az igazgató. De regéltek egy dekoratőrről – menő szakma volt ez akkoriban! - aki a parfümök minőségét, valódiságát a ruháján próbálta ki. S ha valaki hifi minőségben szerette volna meghallgatni az aktuális nagylemezét, akkor zárás után csak kopognia kellett a Luxus-részleg ablakán. A Centrum Áruház ugyanis folyamatosan terjeszkedett, magába olvasztva a Luxus Áruházat is. Majd 1976. augusztus 20-án megnyílt egy önálló egysége a Derkovits-lakótelepen, amit 1991-ben zártak be.
A rendszerváltozás után a Centrum Kft., majd a Centrum Áruházak Rt. tulajdonába került az áruház. Sorsa 1998. március 16-án dőlt el, amikor arról értesültek a dolgozók, hogy az áruház két hónappal később bezár, a munkavállalókat elbocsátják, az áruházat eladják. György Béla, mint igazgató társaival mindent megpróbált, hogy valahogy mentsék a bejáratott márkát, védjék a dolgozókat. De az épület felújítása túl nagy falat lett volna. Ráadásul maga az épület sem annak készült, amivé aztán lett.
6
Miként élte meg a bezárást? Igazak voltak, vagy sem a centrumos legendák? – kérdeztük György Bélától.
Olvastam én is az önellenőrző igazgatóról és az illatos dekoratőrről. Ezek derűs történetek, nem tudom sem megerősíteni, sem cáfolni. Olyan aranyosak, hogy akár meg is történhettek! Bevallom, nem szívesen emlékezem a bezárás napjára. Valahogy úgy éreztem - éreztük magunkat, mint akiket kivégző sortűz elé állítottak. A végső üzletzárás utolsó pillanatáig keményen tartottuk magunkat, mert számunkra még ebben a helyzetben is a vásárló volt a legfontosabb.
Az egykori igazgató szerint az volt a legnagyobb elismerés, hogy szolidaritásból sok törzsvásárló még az utolsó pillanatban is velük volt, elismerően szólt az áruházi kollektíva munkájáról. Jelezték, nagyon fog hiányozni nekik a Centrum családias légköre, megbízhatósága, a munkatársak előzékenysége, segítőkészsége, szaktudása. No és a versenyképes áraik, akcióik.
Aztán végleg bezártuk az ajtót, magunkra maradtunk! Összeszorult torokkal, párás tekintettel köszöntünk el egymástól. A gárda kényszerűen szétszóródott, sokan, sokáig, semmit sem tudtunk egymásról... Jóleső érzés, hogy még évekkel a bezárást követően is sokan emlegették, emlegetik a Centrumot. Ilyenkor együtt szoktunk nosztalgiázni egy szép, visszavágyott, de végleg letűnt korszakon.
György Béla elmondta, hogy a közösségi média révén több kollégájával tart kapcsolatot. Felmerült, hogy a munkatársak felkutatása után akár egy találkozót is szervezhetnének.
Sajnos, több műtét okán egészségi állapotom legyengült, így egymagam nem álltam volna neki egy komoly energiát követelő szervezésnek. Szerencsére segítségemre sietett Kovács Erika volt kolléganő, aki vállalta, hogy létrehoz egy Facebook-csoportot, ahova összehozzuk a kollégákat. Így jött aztán létre a Régi Centrum Áruház - Szombathely csoportunk.
Az akció akkora sikerrel járt, hogy rövid idő alatt 156-an regisztráltak, zömében volt centrumosok. A találkozóra általános volt az igenlő válasz, kitűzték a tavaszi dátumot, lefoglalták a helyszínt - és akkor beütött a járvány.
- Abban maradtunk, hogy egymás egészségének védelme érdekében kora őszre napoljuk a találkozót. Bár nehezemre esik a mozgás, megígértem, ha másként nem menne, akár hason csúszva is részt veszek csapat többi tagjával történő találkozón - mondta el lapunknak az egykori igazgató.
A véletlen úgy hozta, hogy nem sokkal a beszélgetés után jelentkezett egy olvasó és eddig még nem publikált fotókat bocsátott rendelkezésünkre a bezárás napjáról. Ferenc is ott volt a a szomorkás, de tolongós eseményen, s mint mondta, soha nem felejti el.
6
Komolyan, én törzsvevő voltam, így csaknem elpityeredtem, amikor a Luxusban megláttam a srácokat... Minden műszakis eladó jó haverom volt. Ők nem csak eladtak, de fejből tudtak mindent, ami a technika használatához kellett.
Vettem egy stóc magnókazettát, huzalokat, meg egy kismagnót. Aztán elővettem a suttyomban bevitt pezsgőt, pult felett koccintottunk... Mindegy volt már. Átmentem a Centrumba, fantasztikus tömeg hömpölygött. Végkiárusítás volt, sokan kivették a pénzt a takarékból, csillártól a bugyiig mindent vittek.
Ferencben leginkább annak a családnak a képe maradt meg, akik két fűnyírót, egy színes tévét és hat női hálóinget vásároltak. Utóbbiból azért ennyit, mert, mint mondták, akciós.
Tényleg volt egy kis Állami Áruházas feelingje a dolognak, mint abban a Latabár-filmben. De itt nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy egy korszak lezárult. Annyi év után is csak azt mondhatom, hogy azóta sem láttam szakmailag ennyire topon lévő társaságot. Ha tényleg találkoznak, akkor lehet, én is benézek. Hiszen a törzsvevőket is képviselni kell, nem?
