Az ismert szombathelyi helytörténész, Balló László írt egy posztot ez egykori Perint községről, ami egykor Szombathely mellett létezett.
Most időutazást teszünk Szombathely egy kedves zugában, és felidézzük Perint község legjellegzetesebb épületét, amely ma is áll, ha már nem is emlékeztet eredeti formájára - kezdi így a szerző.
Perint község a mai Óperint utca és annak déli oldalán elterülő környéke, de a település egy része a Perint patak keleti oldalán húzódott. Pontosan a mai Óperint utca, a Körmendi út első szakasza, a patakkal való találkozásáig, a másik oldalon pedig a mai Mátyás király, a Juhász Gyula és a Sorok utca által határolt terület tartozott ehhez az önálló községhez.
Perint keleti szomszédja Szombathely volt,
északon pedig Karicsa határolta, amely szintén nem egyetlen utcából, nem a Nagykar utcából állt csupán, hanem a Kiskart is magába foglalta. Óperint keleti bejáratánál volt a város Karicsai kapu nevű délnyugati bejárata.
Perintről tudjuk, hogy 1779. január 20-án teljesen leégett ekkor mind a 137 háza elpusztult. Lakói javarészt a püspökség jobbágyai voltak, ezért Szily püspök a várostól négy kilométerre délre, saját birtokának egy részét felparcellázva egy új települést hozott létre szerencsétlenül járt jobbágyai elhelyezésére: Újperintet. Ezután, 1782 körül a régi Perint község az Óperint nevet kapta. Óperint 1825-ben mindössze 32 házból állt, ennyi épült csupán a tűzvész utáni 46 esztendő alatt, és ekkor 269 lakója volt. Ám a 19. század közepén már 106 ház alkotta a még mindig független községet. Óperintet csak 1886-ban csatolták Szombathely városához.
Fotó: Balló László
Első képünkön még eredeti állapotában láthatjuk a Fogadó a Bárányhoz épületét, a kép jobb szélén. Ez a fotó 1880 és 1884 között készült, mert már látható rajta Wälder Alajos háza. Márpedig jeles építészünk 1880-ban telepedett le városunkban, és négy év múlva már ebben a saját családjának épített házban született fia, Wälder Gyula, aki szintén hírneves építésze lett hazánknak. A fogadó épületéből annyit láthatunk, hogy a bejárattól nyugatra három, keletre pedig hat ablaka volt. Ez az elosztás megegyezik a későbbi képeken láthatóval, ám, ahol a teljes homlokzatot megörökítette a felvétel, láthatjuk, hogy a főhomlokzatnak két bejárata volt 3-1-6-1-3 tengelyrenddel.
Fotó: Balló László
A második képen a Perint patak régi hídját látjuk, amelyre az idősebbek még emlékezhetnek is. Mögötte feltűnik a fogadó épülete, és látható, hogy a két bejárati traktust főpárkány feletti timpanonnal tették hangsúlyosabbá.
Fotó: Balló László
Még többet mutat ebből a harmadik kép, amelyen az egykori fogadó épülete gyermekkorunk idején volt állapotában látható. Ebben működött az Ételgyár elnevezésű kifőzde, amely népszerű hely volt, elsősorban elvitelre készített ételkifőzésre szakosodott. A város legforgalmasabb ilyen jellegű étkezdéjének is mondhatjuk, amelyet a következő évtizedekben egyre gyakrabban felbukkanó modern bisztrók váltottak fel az 1960-as évek végétől.
Fotó: Balló László
Utolsó képünk a Fogadó a Bárányhoz épületének mai állapotát mutatja, amelyben a középen elhelyezett hat ablak közül a két középső helyén, mintegy hangsúlyos középrészt, rizalitot képezve íves felső lezárású bejáratot alakítottak ki, amelynek íve igyekszik a két oldalsó bejárat kisebb íveivel harmonizálni.
Mint mindenütt a városban, itt is elvette a korszerűsítés a régi városképnek egy jellegzetes darabját, és a város kedvelői számára ez minden esetben egy kis szomorúságot okoz...
Az ilyen képes múltidézés, mint jelen kis cikkem is, igyekszik feleleveníteni kedves, gyermekkori emlékeinket. Fontosnak tartom fontosnak ezek megidézését, egy-egy utcarészlet korabeli állapotának bemutatását azért is, hogy az utánunk jövő nemzedék megismerhesse szeretett városunk egy-egy részletének eredeti állapotát..
