Fotó: Bonyhádi Zoltán Hatalmas öngólt rúgott Puskás Tivadar azzal, hogy letiltotta a Karnevál megnyitójáról Jordán Tamásék darabját
ugytudjuk.huAhogy arról mi is beszámoltunk, mivel Puskás Tivadar polgármesternek nem tetszett Jordán Tamásék ajándék színdarabja (ami a várost és az eseményt népszerűsítette volna), ezért nem adhatták végül elő a Savaria Karnevál megnyitóján. Pedig a szervezők még az egyik előzetes, programismertető sajtótájékoztatón is beszámoltak róla, hogy meglepetéssel készül a Weöres Sándor Színház a karnevál alkalmából.
A megnyitó helyett végül ma délelőtt mehetett le az előadás. A Savaria Fórum beszámolója szerint nagy baklövésnek bizonyult a fideszes polgármester húzása, ugyanis olyan jó reklámot csinált Puskás a darabnak, hogy a meleg ellenére is közel 400 néző tolongott, hogy láthassák a röpke darabocskát, sikerült teltház előtt lenyomni.
A beszámoló szerint a darab mondanivalója - de főleg a végén jött ez ki - az, hogy milyen varázslatos a Savaria Karnevál és bárkivel aki ide téved, nagyszerű dolgok történnek meg a római császárokról a szombathelyi polgárokon át bárkivel pártállástól, kortól, nemtől függetlenül.
Az előadás első fele egy helyzetkomikum, mely a három egymással versengő császár (Jordán, Endrődy és Orosz) közt zajlik, akik azon vitáznak, ki a nagyobb, méltóságteljesebb. Rajtuk kívül Jámbor Nándor szerepelt még a darabban, aki egy szolga/orvost játszott.
Jordán Tamás a közönségnek azt is elmesélte, hogy Barták Balázs a darabot kifejezetten a megnyitóra írta meg és mivel nagyon rövid ideje volt a színészeknek begyakorolni a szöveget, ezért a nézők egy színházi próba szerű különlegességbe tekinthettek bele. Úgy is zajlott az egész előadás, néha Jordán szakította félbe és fűzte hozzá megjegyzéseit és volt mikor Katona Attila egészítette ki történelmi magyarázatokkal.
- mondta Jordán Tamás a nézőközönségnek.
"A történet szerint Savaria alapítója, Claudius császár álmodik és ezalatt történetesen Szombathely jelenkori városába repíti magát. Az iseumi ásatásokon Sostarics Ottó régész szedi össze, és adja le a kórházban a zavart imperátort. Ott – tekintve, hogy éppen karnevál van – mindenki római öltözékben igyekszik gyógyítani. Claudius két doktorban felismeri két, későbbi császárutódját (Septimius Severust és Valerianust) és roppant kíváncsi arra, hogy fennmarad-e az utókorban a neve. Van galiba (meg újrajátszott jelenet is) bőven, de aztán végül Claudius visszakerül Rómába. A császár egyetlen hangsúlyos mondatot enged el: „Rám mindig emlékezni fognak ha másutt nem, szeretett Savariámban bizonyosan.”
A második részben aztán már mindenki római (császár avagy szolga), és megbeszélik azt, hogy mennyire remek dolog a Savaria Karnevál, kiválóan el lehet tölteni az időt, borok, legionariusok illetve a szép leányok között, még színházi előadást is láttak (és igen, a toronyi kenyér is belekerült) – szóval annyira jó hely Szombathely, hogy ide jövőre is beálmodják magukat közösen."
Ezt olvasva szinte mindenkiben felmerül a kérdés: ezzel vajon mi volt a gond? Hisz erőteljesen promózza a várost és a Savaria Karnevált egyaránt. Valószínűleg sehol, de Jordán Tamás magában a darabban végül megadta a választ a kérdésre:
A lap azt is feszegeti, hogy ez a mondat vajon eredetileg is benne volt-e a forgatókönyvben vagy improvizáció volt-e az események fényében. Egy dolog biztos, a jelenlévők vastapssal értékelték a Weöres Sándor Színház ajándékát.
Van még itt cikk a témában:
