Ahogy múlik az idő, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, hogy az 1989-es rendszerváltás egy viszonylag szűk értelmiségi elithez köthető, nagyhatalmi sugallatra. Értve ezt a kelet-európai régió egészére. A Szovjetunió összeomlása, a többpártrendszer kialakulása, a nagy társadalmi rendszerek átalakítása ugyan mindenkit érintett, de a nagy többség értetlenül szemlélte az eseményeket. Mai gondjaink jó része éppen ebből származik.
Ezekben a napokban 1956-ra emlékezünk és vita nincs abban, hogy az október 23-november 4-közötti, fényes és véres napokban ritka nagy társadalmi egység nyilvánult meg. A Rákosi-rezsim embereit leszámítva nem volt olyan ember az országban, aki ne értett volna egyet minimum három követelésben: a szovjetek vonuljanak ki, legyen sajtószabadság és az ország lépjen a nyugati demokráciák útjára. Ugorva az időben a most jubiláló, 1989-es rendszerváltáshoz, érdekes lehet az összehasonlítás. Az akkori eseményeket egy szűk értelmiségi elit (plusz a titkosszolgálatok ügynökhada) vezényelte le, a széteső állampárt sorozatos és elképesztő baklövései után. Így 1956 semmiképp nem folytatása 1989-nek, legföljebb a nemzeti líra lobogóján. Mindezzel nem azt mondjuk, hogy 1989 nem volt meghatározó történelmi cselekvés. Sokkal inkább azt, hogy egy olyan folyamat Kelet-Európában, amely teljesen más politikai fejlődési pályát jelölt ki.
E kis eszmefuttatásban felidézzük. miként alakultak dolgaink e jeles évben. Az USA elnök Ronald Reagen és a szovjet pártfőtitkár Mihail Gorbacsov paktumának főágán ekkor gyorsultak fel azok a folyamatok, amelyek előbb megrengették, majd ledöntötték az addigi, „emberarcú szocializmus" álcája alá menekülő kommunista rezsimeket. A magyar – Kádár – rezsim volt a leginkább „emberarcúbb", nevezték ezt gulyáskommunizmusnak is. Volt hús a húsboltban, volt kenyér a kenyérboltban és ha loptál elég cementet az M7-es sztrádaépítésről, akkor vityillód is lehetett Velencén. A rendszer a legutolsó pillanatokig stabil volt. Bukása a gazdasági válság mellett annak az ideológiai vakságnak is betudható, hogy nem kevés vezetője hitt a szocializmus megreformálhatóságában. Amikor észbe kaptak, már késő volt, a frakcióra szétesett párt menthetetlenné vált. Egy manőver azonban csaknem megmentette őket: az MDF hallgatólagos támogatását élvezve Pozsgay Imre indult a köztársasági elnökválasztáson, de pár ezer szavazattal lemaradt, s ezzel az átmentés elbukott.
De maradjunk még e jeles dátumnál. Elbukik Grósz Károly és sorra alakulnak az alternatív szervezetek. Szombathelyen az MDF, az SZDSZ, a FIDESZ mellett egy civil csoportosulás, az Éhen Gyula Kör kezdi el átalakítani a közéletet. Nincs könnyű dolguk: az emberek jó része gyanakvó, nem partner, de változást szeretne. Az 1989-es, március 15-ei, szombathelyi Köztársaság téri eseménysor erre jó példa. Több ezer ember hallgatta a lelkes szónokokat, tapsolt, de más járt a fejében: az addigi, megszokott életmód folytatása, a munkahely, a kis előnyök, hatalmi jutalmak megóvása. Ez viszont nem igazán rímelt a szónokok mondandójára, amely leginkább a sajtószabadság, a szovjet katonák távozása, a nyugati demokráciák méltatása köré csoportosult. Megint 1956-nál vagyunk, de ez a tömeg most hallgat, semmi forradalmiság sincs benne. Mintha megérezné, hogy pár év múlva java részük az utcára kerül a városi üzemek, a nagyipar leépülése miatt: Latex, Pamutipar, Cipőgyár, Járműjavító, Keripar, Iparcikk Vállalat, Élker, Húsipar, Tanép, Vasép... Volt olyan pillanat, amikor a munkanélküliségi ráta elérte a 30 százalékot. A csalódás gyorsan terjedt, a demokratikus intézménynek még ki sem épültek, de tekintélyükben máris csorbultak. 1994, vagyis a szocialisták – Horn Gyula – visszatérése a hatalomba már jelezte, hogy a nagy társadalmi átalakítás nem években, hanem évtizedekben mérhető. Ám mindig akadnak olyanok, aki úgy gondolják, hogy a történelem meghekkelhető.
1989-ben egymást érték az Európát is megrengető magyar események. Fő motívumként a vasfüggöny elbontása említendő. De már előtte megnyíltak a határok, beindult a bc-számlás Gorenje-hadművelet. Volt olyan nap, hogy a szombathelyi Rohonci úton állt annak a kocsisornak a vége, melynek az eleje a búcsúi határátkelőhelyen várt átbocsátásra. Ennél nagyobb horderejű volt a határzár fizikai leépítése, melynek bemutatóját Kőszegen tartották. A napok sodrásában feltűntek a keletnémet turisták, valójában menekültek. Az emlékezetes soproni piknik már jelezte, hogy a Németh-kormány meglépi a lehetetlent: a Varsói Szerződés tagállamaként szembe megy a szervezettel, kiengedi az NDK-sokat. Ehhez kellett Gorbacsov támogatása, ami meg is érkezett. Bár a mai napig tagadják, de az akkoriban kapott, 1 milliárd márkás nyugatnémet kölcsön nagyban hozzájárult a padlóra kerül ország gazdaságának megmentéséhez.
Pezsgett a közélet, Vas megyében is sora alakultak a pártok, legelőször az MDF, legkésőbb a Kisgazdapárt. Fontos dokumentum volt az Ellenzéki Kerekasztal alapító okirata (EKA), amelyet 5 szervezet írt alá. Sorrendben: az Éhen Gyula Kör, az MDF, az SZDSZ, a Fidesz városi és a Fidesz alkalmazotti csoportja. Kialakult egyfajta szereposztás közöttük, az MDF tárgyalt az állampárttal, Ádám Károly vezetésével. Később egyre nagyobb befolyást szerzett a pártban Hende Csaba ügyvéd, a későbbi Antall-kormány honvédelmi kabinetfőnöke. Az SZDSZ helyi, erősen antikommunista politikáját alapvetően egy fiatal ügyvéd, Hankó Faragó Miklós alapozta meg, az Éhen Gyula Kör pedig látványos akciókkal hívta fel a figyelmet a változásokra. E sorból kiemelkedett a Március 15 téren levő Lenin szobor letakarása, illetve a romániai falurombolás elleni tiltakozás. A Kisgazdapárt, a Petrasovics Anna-féle Szociáldemokrata Párt, a Magyar Néppárt nem játszott fontos szerepet az átmenetben, a Fidesz pedig klasszikus kispárti életet élt, állandó vitában a sajtóval. Aztán eljött 1989 október 20-adika, az MSZMP Vas megyei Bizottságának önfeloszlató ülése. Kevés szó esik róla, pedig ezzel teremtődött meg az az erőtér, amelybe benyomulhattak az új politikai pátok, elkezdődhetett a demokratikus verseny. Az akkori Vas Népe rövid tudósításban számolt be az eseményről. Érdekesség és a korra jellemző motívum, hogy a cikket jegyző főszerkesztő – Csonka György – a saját távozását is megírta burkoltan, hiszen a pártbizottsági döntés új alapokra helyezte a napilapot. Idézet: „Farkas János megyei titkár előterjesztése alapján döntöttek arról, hogy az MSZMP megyei pártbizottsága és annak valamennyi állandó és ideiglenes bizottsága befejezettnek nyilvánítja működését". Ez valóban történelmi pillanat volt.
Mit üzen ma nekünk az elmúlt 30 év? A legfontosabb talán, hogy a rendszerváltozásnak nem volt széles társadalmi bázisa, amit mit sem fejez ki jobban, mint Antall József kissé cinikus mondata a változást sürgetők számára: „Tetszettek volna forradalmat csinálni". Az azóta eltelt évek, évtizedek során az ország több kísérletet is megélt. Volt neomarxista, majd szélsőliberális kormányzás, majd 2010-ben egy olyan hatalmi formáció lépett színre, amely az Európai Unió Marsall-segély méretű támogatására építve elkezdte az új tőkésosztály gyors és kíméletlen kiépítését. Ebben partnerre talált a német nagytőke személyében. Az eltelt 9 év azonban azt látszik bizonyítani, hogy a szerves társadalomfejlődés ki/megkerülésének nagy ára van: szükségszerűen felüti a fejét a nepotizmus, a korrupció, mindezek pedig aláássák a demokráciát. Ha 1989 üzen valamit a mának, akkor az nem lehet más, mint hogy Magyarország Európa része, a nyugati demokrácia és a sajtószabadság eszményével, kellő távolságot tartva a nagyhatalmi, főleg orosz befolyástól. Ugye, ismerős?
Szólj hozzá!
A korszerű építészet egyik legérdekesebb újdonsága a dermesztett beton technológia.
Ötven arckép, melyeket a zene és annak interpretálása kapcsol össze: szeptember 18-tól a Richter Teremben.
Mind az öt jelölt nyolc igen szavazatot kapott a kilenctagú bizottságban.
A munkálatok miatt délelőtt sávlezárásra és torlódásra kell számítani, az új berendezés egyszerre akár 64 járművet is képes követni.
Az ivóvízvezeték-rekonstrukció miatt naponta 8 és 16 óra között akadozhat a szolgáltatás.
Szombathely volt parlamenti képviselőjét, nyugdíjba küldött alkotmánybírót egy pódiumbeszélgetésen hallgathatta a fideszes szűk elit.
Végrehajtandó börtönbüntetést kértek rá.
A több milliárd forint közpénzből felújított „Kis Hiltont” tehetségközponttá alakítanák – a Győri Tankerületi Tanács támogatta az indítványt, így a javaslat a kormány elé kerülhet.
Az egyik férfi mindkét lábát kirúgta, egy másikat pedig ököllel arcon ütött – garázdaság miatt emeltek vádat ellene.
Évelők, cserjék, ültetőközeg és fenyőmulcs is járt a „Közösen a zöldebb Győrért” pályázat nyerteseinek, akik vállalták, hogy az elültetett növényekről hosszú távon gondoskodnak.
Még az akciócsoportnak sem szabad bármit megtenni.
Ha meguntuk a falak színét, vagy egyszerűen csak frissítenénk egy helyiség hangulatán, érthető, hogy elsőként az újrafestés jut eszünkbe.
Akták, listák és egyéni történetek.
Decemberig összesen 20 ezer forintos kompenzációt ad a kormány, az intézkedés a miniszterelnök szerint csaknem egymillió jármű tulajdonosát érinti.
A végállomás a Szombathelyi Járási Ügyészség lett.
A TISZA választási győzelméhez vezető kampány egyik legfontosabb eszköze volt, hogy Magyar személyesen vitte el politikai üzeneteit az ország szinte minden szegletébe. Most kormányfőként tér vissza az utcai fórumokhoz.
A közúti forgalom növekedése miatt egyre sürgetőbb kérdés, hogyan lehetne jobban kihasználni Győr öt irányból elérhető vasúti hálózatát.
A gyerek biztonsága miatt indul autóval a szülő, de ha mindenki egészen az iskola kapujáig hajt, akkor éppen ott alakulhat ki a legveszélyesebb közlekedési helyzet.
Fesztivál-hegyek, rally verseny a városban és azon kívül, számtalan koncert és egyéb jóság várja a látogatókat.
A párt szerint a feddhetetlenség, az integritás, a függetlenség és a szakmai teljesítmény alapján választották ki a jelölteket.