Harminc évvel ezelőtt, 1990. szeptember 30-án rendezték meg az első szabad önkormányzati választásokat Magyarországon. Szombathelyen az volt a tét, hogy a konzervatívok (Magyar Demokrata Fórum - MDF) képesek lesznek-e megállítani a tavaszi, országgyűlési választások óta nyomuló liberális (Szabad Demokraták Szövetsége - SZDSZ) gőzhengert.
Nem sok jót ígért a demokrata fórumosoknak a tavaszi kudarc (Vas megyében, egyéni listán csak egy kormánypárti jelölt szerzett mandátumot, a jánosházi dr. Gömbös Ferenc), ráadásul belső viták, bizalmi válság terhelte a pártot. Ekkor Heckenast Gusztáv vezette a városi szervezetet, a polgármesterségért Ádám Károly mérnököt küldték csatába. Az MDF listáját ugyan tekintélyes személyek alkották, de ellenfeleik, a szabad demokraták a tavasszal már bejött harcias fiatalságukkal vágtak vissza.
De más is nehezítette a fórumosok dolgát, mégpedig a közhangulat fokozatos romlása. A vágtató infláció, a keleti szocialista blokkban addig teljességgel szokatlan, heves és személyeskedő parlamenti viták, a gyorsan romló életkörülmények (Szombathelyen rövid idő alatt tucatnyi gyár zárt be, 15 ezer ember került utcára) előre vetítette, hogy a helyben élők számára nagyon fontos, mondhatni döntő szavazás akár kudarcba is fulladhat.
Majdnem így lett. Amíg a tavaszi, országgyűlési választásokon több mint 60 százalékos volt a részvétel a megyében, addig az őszi, önkormányzatin a 40 százalékot sem érte el. Amint egy korabeli lap írta, „Ez a választás lett volna a végső csapás a kádárista rendszerre". De nem lett. Sőt! A választók jelentős része nem hagyott kétséget afelöl, hogy csalódott a demokratikus pártokban. Mindössze fél évvel vagyunk a szabad választások után...
Ekkor vált világossá, hogy ígéretekkel és harsogó ideológiákkal, üres propagandával csak ideig-óráig lehet hatni az emberekre. A tömeg számára a megélhetés, az életkörülmények alakulása a döntő. Ez pedig nagyot romlott 1990 szeptemberére.
A taxisblokád 1990. október 26-án.A jeles napon megnyíltak a városi szavazóhelyiségek, az utolsó röplapokat is kiszórták. Estére világossá vált az alacsony részvétel és az is, hogy a liberális stílus továbbra is meghatározó lesz. „Az emberek csodát vártak és csődöt kaptak", fogalmazta meg találóan az egyik szavazó. A csődről a kamikaze Antall-kormány amúgy nem igazán tehetett, hiszen hatalmas államadósságot örökölt és a megnyílt szabad piacok szinte azonnal leértékelték a szocialista munka addigi felsőbbrendűségét.
Szombathelyen az MDF részéről Ádám Károly mérnök, míg az SZDSZ részéről egy fiatal tanár, Wagner András vezette csatába a híveket. Nem sokkal az urnazárás után már jöttek a részeredmények. Az önkormányzati választást az SZDSZ nyerte 6.620 szavazattal. Nagy meglepetésre a Keresztény Demokrata Néppárt – KDNP 4.126 voksot szerzett.
Ezzel az addig jelentéktelennek tűnő politikai formáció meghatározó létszámú frakciót állíthatott ki a városi közgyűlésben. Harmadik helyen végzett a kormánypárt, vagyis az MDF, ők 3. 689 szavazatot szereztek. A sor végére a Fiatal Demokraták Szövetsége – FIDESZ (2.178) és a Magyar Szocialista Párt - MSZP került (1.666). Ezzel kialakult az a politikai paletta a megyeszékhelyen, amely elindította és mind a mai napig meghatározza a helyi közélet mozgásának főbb irányait.
A szereplők mára történelmet írtak, illő felidézni az akkori, helyzet szülte politikusok névsorát.
Wagner András és dr. Szabó Gábor.Szombathely 17. választókerületének egyéni győztesei, emelkedő sorrendben, a következők voltak: 1., dr. Prugberger László (MDF), 2., Görög István (SZDSZ), 3., Koledics János (SZDSZ), 4., Nagy Miklós (SZDSZ), 5., Bánhidi Péter (SZDSZ), 6., Csermelyi András (független), 7., dr. Rakos Gyula (SZDSZ), 8., Heigl István (MDF), 9., Vargha Károly (SZDSZ), 10., Tóth Imre (KDNP), 11., Wagner Kálmán (SZDSZ), 12., Horváth Róbert (SZDSZ), 13., Szabó Gábor (FIDESZ), 14., Parais István (FIDESZ), 15., Kovács Jenő (MDF), 16., Dénes Rudolf (SZDSZ), 17., Csinger Péter (KDNP).
Pártlistáról az SZDSZ 6, a KDNP 4, az MDF 3, a FIDESZ 2, az MSZP 1 jelöltet juttatott képviselőként a közgyűlésbe. A bő 3 héttel később felálló testület polgármesterének Wagner Andrást (SZDSZ) választották, alpolgármester lett Spitz György (FIDESZ) és Harangozó Bertalan (KDNP). A testület összetétele hamar, már 1991 őszére módosult. Távozott az MDF frakcióból dr. Hende Csaba és Ádám Károly, helyükre listáról Kozma Gábor (Éhen Gyula Kör) és Joubert Attila (MDF) került.
Az első szabad választás több érdekességet is hozott. A legfőbb a várost vezető koalíció megalakulása volt. Ezt az SZDSZ-FIDESZ-KDNP alkotta. Így pikáns zöngeként a konzervatívok a szocialista és a független jelölttel együtt szorultak ellenzékbe. Az egy mandátumot szerzett MSZP képviselője, dr. Ipkovich György (később kétciklusos polgármester) „egyszemélyes frakciót" alakított. Egy független is bekerült a testületbe – Csermelyi András. De egyedül nem sokra ment az egyébként elismert építész, így a ciklus végén beült az MSZP „frakcióba" és később az alpolgármesterségig vitte. A Fidesz egyéni győztese, dr. Szabó Gábor pedig 1998-2002 között irányította a várost.
Dr. Ipkovich György és dr. Kaczmarski János jegyző.Ez a testület volt az, amely lerakta a város demokratikus működésének alapjait, levezényelte a felemás privatizációt, kialakította a nómenklatúra, vagyis az eleve elrendeltségtől mentes intézményeket, vezetői kinevezési gyakorlatot, kiépítette a nyugati testvérvárosi kapcsolatokat, a korszak lehetőségeihez képest új városfejlesztési programokat indított el.
Ugyanez a testület volt az, amelynek megalakulása után napokkal kezelnie kellett a zavargásokkal fenyegető taxisblokádot, azonnali, munkahelyteremtő programokat kellett indítania, a tömeges munkanélküliségre pedig szociális megoldásokat találnia. Ezen testület ciklusa alatt mentek tönkre a korábbi szocialista kis-és nagyvállalatok (Remix, Latex, Járműjavító, Pamutipar, Rába MVG, Keripar, TANÉP, ÉLGÉP, Kertész Tsz, Sabaria Cipőgyár, Téglagyár, VASÉP, AFIT 12. Autójavító Vállalat, Húsipar, Lámpagyár), majd alakultak új ipari és kereskedelmi struktúrák (Futóműgyár, Prenor, Falco, LÉPTÉK, Styl) .
Wagner András polgármester később így emlékezett a korra és saját szerepére Kozma Gábor Tizenöt év szabadság című könyvében: „A művelt laikusok élén álltam... Remek csapat jött össze: orvosok, jogászok, mérnökök, ügyvédek, a helyi értelmiség színe-java. Szakmai tudásukat tekintve méltóak voltak a rendszerváltás által megfogalmazott kihívásokhoz... Elmondhatjuk, hogy az önkormányzatiság a rendszerváltás legsikeresebb elemévé vált.
Ami az én személyes szerepemet illeti: úgy keveredtem a dolgokba, mint Pilátus a Credoba. 36 évesen lettem polgármester, korábban a közéletben nem vettem részt, lekötött a munkám, a sport. 1987 után kezdett jó hangulata lenni a dolgoknak. Megkaptuk a világútlevelet, szabadabb lett a sajtó, éreztük, ez a rendszer összeroppan. Sokféle csoport jött létre a városban, civilek, értelmiségiek. Többe is belehallgattam, tájékozódtam. Végül az SZDSZ tűnt a legmeggyőzőbbnek... Erős jelölt volt ellenem Ádám Károly, mégis győztem.
Éppen az átadás-átvétel zajlott a Városházán Elek Tiborral, a korábbi városi tanács elnökével, amikor bejött valaki, talán Ávár János, és mondta, menjek, gond van. Dőltek a hírek a taxisblokádról... Hát így indult a polgármesterség és a testületi munka".
Úgy tudjuk, a járvány miatt elmarad a 30. évforduló hivatalos megünneplése, nem kerül sor az eddigi összes önkormányzati képviselő – számuk a 200 felé közelít – köszöntésére sem.
