1990 elég izgalmas év volt Magyarországon, hiszen épp folyt a rendszerváltás néven ismert folyamat, alakultak ki az új gazdasági, politikai és társadalmi rend keretei. Az év elején még nem volt biztos egy sor olyan dolog, ami aztán az év végére eldőlt, elkezdtek kivonulni a szovjet katonák, megtartották az első szabad parlamenti, majd az első szabad önkormányzati választásokat.
Ezt az izgalmas évet ugyanis már több független médium is megörökítette: ilyen volt a Győri Vasárnap nevű „lokálpatrióta hetilap”, amelynek 1990-es, egybekötött évfolyama itt figyel a polcomon pár éve. Mostantól kezdve havonta legalább egyszer elő fogom szedni ezeket a lapszámokat, hogy meglássuk: miről álmodott akkor a város, mitől tartott, milyen ügyek tartották lázban az olvasókat, és lett-e valamiféle máig ható kifutása egyes történeteknek.
Borkai Zsolt Győrben építkezik!
Borkai Zsolt, a város későbbi polgármestere ugyanúgy befejezte életpályája egyik fontos szakaszát, mint mostanában: egy sérülés után jelentette be, hogy nem tér vissza sportolóként a profi tornába, hanem inkább Németországba megy edzősködni. Ez akkor azért okozott kisebb felzúdulást, mert az előző évben szerzett sérülését a szövetség pénzén műttették 120 ezer schillingért Ausztriában.
tehát felmerülhetett a kérdés, hogy mégis mi értelme volt erre költeni, ha aztán nem is versenyzett tovább az olimpikon. Borkai azonban azt nyilatkozta a Győri Vasárnap január 21-én megjelenő számában, hogy ezt meg kellett próbálni, de vívódott a dolgon, végül a tornaszövetség elnöke nyugtatta meg, hogy ő akkor is megérdemli ezt a bánásmódot, ha végül nem épül fel.
Az interjú végén pedig az is kiderül, hogy a Borkai-család Győrben építkezik, ez persze még nem a sokorópátkai luxusvillát jelentette, hanem a pár fokkal szerényebb, de akkori mércével mérve egyértelműen módosnak számító házat az akkor újonnan kiépülő kertvárosi övezetben, az Ergényi lakótelepen. Borkai azóta nem hogy hazatért, de 2006-ban a város polgármestereévé választották, majd végül ugye 2019-ben a szex- és korrupciós botrány miatt kellet lemondania
Apró érdekesség, de a január 21-i szám szalagcímei között nem Borkai az egyetlen sportoló, aki végül helyi fideszes lett, hiszen a ma is önkormányzati képviselőként tevékenykedő focista, Hajszán Gyula neve is feltűnik: a róla szóló cikk azt részletezi, hogy hogyan baltázta el majdnem a külföldre igazolását.
Kéne már az önkormányzatiság!
A január 28-i számból a leginkább érdekes Forgács Sándor szerkesztő publicisztikája lehet, amely „Önkormányzat félúton” címmel jelent meg. Ekkor az önkormányzati törvény még nem volt kész, azt csak augusztusban fogadta el az akkorra már megválasztott parlament, alig pár héttel az első önkormányzati választás előtt.
„Önkormányzat kell! Végre szükségünk van rá, hogy végre mgaunk intézhessük saját ügyeinket, és ne felülről dirigáljanak, mit lehet és mit nem. A Kormány ne leossza a megtermelt javak íróasztal mellett kisilabizált hányadát, hanem pont fordítva: arra legyen a nép által elfogadott szabály, hogy mi, a polgárok mennyit adunk a miénkből a Kormánynak az ország működésére” – áll az írásban.
Önkormányzatiság végül lett, választásokat is tartottak, 2010 után azonban a korábbi önkormányzati jogosítványokat a hatalomra kerülő Fidesz megnyirbálta, manapság jóval kevesebb dologba szólhatnak bele az önkormányzatok, mint a rendszerváltás utáni első húsz évben – például igaz az, hogy a források jelentős részét ismét központilag osztják el, helyben a legfőbb bevétel az iparűzési adó marad, de már azt is meg akarja szabni újabban a kormány, hogy ezt mire költsék a városok.
