Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
Amennyiben a hétvégén a vélemény szabadságáért, az egyetemek autonómiájáért és úgy általában a demokráciáért tüntettél vagy csak ültél a legnagyobb közösségi média előtt és kommenteltél az európai értelemben vett európaiságért, akkor most ne örömködj, hogy elérhetetlenné tették a Mi Hazánk oldalát.
Több okból se tedd.
Egyrészt, ha most boldogan és elégedett vigyorral a szádon dőlsz hátra és csettintesz, hogy végre elhallgattatták a Szélsőségeseket, akkor bizony pontosan úgy örömködsz és csettintesz, mint a Szélsőségesek, amikor az egyetemek autonómiáját csipegeti vagy korlátozza a független média mozgásterét a hatalom, libernyákozik a miniszterelnök vagy alapesetben igen hamar feledésbe merülő könyvet darál éppen le a médianyilvánosságért bármire képes egyszeri politikus.
Fotó: Pawel Kuczynski
Másrészt - ha az első érv nem érdekel, vagyis magasról teszel a vélemény szabadságára, amihez szerencsére szintén jogod van - a tiltás azért is hülyeség, mert kontraproduktív,
hiszen ezzel csak egy adott közösség - jelen esetben egy szűk, marginális kisebbség - erejét, kohézióját és küldetéstudatát növeli.
Szomorú, de a még mindig messze parlamenti küszöb alatt, közéleti levegőért küzdő Mi hazánk Facebook-oldalának elérhetetlenné tétele ismét megmutatta, hogy nem léptünk előre semmit:
Szombaton a gép előtt ülő kormánypárti gúnyolta ki a véleményét kifejező tüntetőt, vonta kétségbe tüntetéshez való jogát, kedden pedig olyanoknak ért fülig a szája egy tiltás kapcsán, akik szombaton épp ezért álltak ki, hogy legyen végre szabad a vélemény.
Vagyis Magyarországon a vélemény szabadsága még mindig a saját véleményünk szabadságáig tart, így amíg egymást vádoljuk kettős mércével, addig sem kell meghallgatni, s kényelmetlen vitákba bonyolódni, csupán legyőzni a másikat.
Így pedig nagyon nehéz lesz meghaladni a mostani közbeszéd reménytelen színvonaltalanságát.
Fotó és címlapkép: Pawel Kuczynski
