Ritka szép, mívesen kidolgozott, csillogó pengéjű kardot ránt jöttünkre Koszorús Ödön nyugalmazott tanár. Több évtized alatt keletkezett gyűjteménye jegyzett szakmai körökben. Is, mert a nagyközönség ugyancsak megcsodálhatta már az orosz, olasz, osztrák-magyar monarchikus darabokat, amelyek közül nem egy története valóságos regény.
A kard ki kard tehát tisztelgés a gyűjtő részéről, közli: egy '38-as mintájú, lovassági szablyával követte el az üdvözlést. „Érdekes egy darab ez. Egy régiségkereskedő révén találtam rá, azonnal megfogott. Rengeteg kardot elemeztem már, könyveket írtam róluk, nem vagyok járatlan ezen a területen. De ez a szablya valahogy másnak tűnt fel előttem. Az ugrott be, hogy akár gróf Batthyány Lajosé is lehetett. Miért is ne?"- teszi fel a kérdést a tanár úr.
Leírások szerint az ikervári Batthyány családnak jelentős fegyver, ezen belül kardgyűjteménye volt. Erről leltár készült, a gróf ugyanis precíz ember volt. A leltárral egyúttal kivédte javainak elorzását, pontos képet alkothatott vagyontárgyairól. Elvileg tehát tudhatnánk, mit is tartalmazott a fegyvergyűjteménye. Ami történelmi szempontból (is) felbecsülhetetlen jelentőségű.
Csakhogy a szabadságharc alatt, 1848 karácsonyán császáriak törtek be a védelem nélküli épületbe, majd sietősen pakolni kezdtek. „Annyit tudunk, hogy egy hosszú, nagy ládát vittek el. Több katona is fogta, tehát nehéz lehetett. A ládában valószínűleg a gyűjtemény kelt ismeretlen útra. A híres gyűjtemény, amiről sokan tudtak, maga Haynau is. Annyi bizonyos, hogy az 1850 évi leltárban a fegyvergyűjtemény már nem szerepelt".
A gyűjtemény a történelmi viharban köddé vált. Ahogy múltak az évek, évtizedek, sőt több mint másfél évszázad, feltehetően egyes darabjai a zsibikre, régiségkereskedői piacokra kerültek. „Batthyány fiatalon élvezte az életet, mulatott, társaságokba járt. Huszártiszt volt, ehhez dukált a jó megjelenés. Aminek az alapja a míves szablya volt. A birtokomban lévő darab 1838-as készítésű, egybevág a fiatal főnemes akkori mozgásával, életvitelével. Erősíti feltevésemet, hogy a szablyát a nekem eladó kereskedő egy osztrák piacon vette évekkel ezelőtt".
De az igazi meglepetést mégsem ez, hanem egy másik kard okozta a gyűjtőnek. „Hasonló forrásból jutottam hozzá egy jurátus kardhoz. Ez a jogász növendékeket díszítette. Batthyány gróf Zágrábban folytatott jogi tanulmányokat. Amikor elvégezte az egyetemet, elkészíttette jurátus kardját. Díszes markolatot csináltatott az olasz pengéhez. Hogy miért fontos ez? Mert mindez akkor történt, amikor a gróf Lombardiában időzött... Rádöbbentem: ez a kard az ő tulajdona volt!"
A kutatás folytatódik, a gyűjtő-tanár további adatokkal kívánja alátámasztani állítását. Ha bebizonyosodik, hogy valóban Batthyány-kardokra lelt, akkor az nagy szenzáció lenne. Hiszen egy fontos korszakról lennének közvetlen tárgyi bizonyítékaink, mégpedig a tragikus sorsú miniszterelnök személyéhez köthetően. A gyűjtemény fellelése az idő múlásával egyre nehezebb, mostanra leginkább minden gyűjtő álma, a véletlen szerencse segíthet.
