A rendezvény gyökerei 2003-ig nyúlnak vissza, amikor a Simson Klub Magyarország vezetőségi megbeszélésen felvetődött egy nagyobb találkozó ötlete. Abban az évben még Simson Majális névvel jött létre az első országos simsonos találkozó Kaposszerdahelyen. Az akkori 40 fős létszám nagy boldogságot okozott a szervezőknek, hisz nem is gondolták volna, hogy a Budapesttől bő 200 km-re lévő faluba ennyien eljönnek.
Akkor már látszott: folytatni kell.
A következő évben az immár Simsonális elnevezésű rendezvény helyszínéül maradt ugyan Kaposszerdahely, ugyanis a kis település polgármestere maximálisan támogatta a szervezőket, ám sokkal nagyobb terület állt már a rendelkezésre: a korábbi látogatók száma a többszörösére duzzadt.
2006-tól egy új helyszín - melyet a Lakiteleki Népfőiskola biztosított - nagyobb teret adott a szervezőknek, azaz így nagyobb élményt a résztvevőknek. A rengeteg program közül a felvonulás vonzotta a legtöbbeket, de a csapatjátékok, a közös strandolás, mindenféle versenyek is népszerűek voltak. A szervezők egyébként félig motoros találkozó, félig napközis tábor hangulatot igyekeztek teremteni, ami mai szemmel már hihetetlen közösségépítést jelentett.
Az Idős, szeszélyes motorok nyergében éppúgy ott ültek a kispénzű fiatalok, mint a feleségtől elkéredzkedett középkorú apukák. Ebben a pár napban megszűnnek a generációs különbségek, nem számít ki, honnan érkezett, és mennyi idős, csak az számít, hogy mindenki jól érzi magát, mindenki Simsonnal érkezett, és azzal fog eljönni a következő években is.
És tettük ezt mi, szombathelyiek is.
Akkoriban 15-16 évesen borzasztó nagy szabadságot adott a kis kétkerekű, és mivel lesajnált márka volt, ezért bagóért hozzá is lehetett jutni egy remek Simsonhoz. Ez egyébként mára már nagyon megváltozott, több százezret is elkérnek egy megkímélt példányért.
Az internet már eléggé elterjedt ahhoz, hogy kis csapatot szervezzünk magunknak, így közösen tegyük meg a 320 kilométeres utat. A motorok már akkor is 20-25 évesek voltak, 50 köbcentisek, ilyen-olyan utángyártott alkatrészekkel, többnyire otthon összerakva. Kalandos volt már maga a tudat is, hogy mindenki odaér-e.
Általában már hónapokkal az esemény előtt elkezdtünk készülődni, mindenki megvette és beépítette a cserealkatrészét a Simsonba, útvonalat terveztünk, kelléklistát írtunk. Okostelefon még nem volt, így mindenféle térkép segítségével, és a táblák alapján tájékozódtunk a nagy napon. Nehezítés volt, hogy a táboros felszerelést is cipeltük a motoron Sátor, hálózsák, ruhászsák, szerszámok, pótalkatrészek - ezek mind fel voltak kötözve a Simson hátuljára.
Emlékeim szerint egész nap úton voltunk, és az évek alatt váltogattuk, merre menjünk. Egyszer a Balatonon is átkompoztunk, máskor a Dunán keltünk át szintén komppal. Néha becsatlakoztak hozzánk Bodajkon, Székesfehérváron is simsonosok, így volt olyan év, amikor a célhoz már 15-en érkeztünk.
Sokan néztek ránk furcsán, hogy ezekkel a vackokkal hogyan merünk elindulni "akár csak a szomszéd faluba is". A legjobb talán az a kecskeméti benzinkutas volt, aki az ottani töltőállomáson mondta, hogy Lakitelek nagyon messze van (30 km), ő nem indulna el odáig Simsonnal. Talán még ma sem hiszi el, amit akkor mondtunk neki, hogy hát mi már Szombathelytől jövünk, innen már közel a cél.
Út közben persze sok megállást, pihenést tartottunk. Ezek jó része a sajgó fenekünk miatt volt, de azért szerelgetni is kellett. Hopp egy gyertyacsere, máskor egy eltömődött karburátor. Internet és Youtube nélkül pedig csakis magunkra és egymásra voltunk utalva.
Minden évben felemelő volt megérkezni este a táborba, ahol ismét találkoztunk azokkal a barátainkkal, akikkel csak itt, és csak évente egyszer tudunk élőben beszélgetni. Gyakran nem is tudtunk választani, hogy a tábortüzes, a színpad előtti, vagy a sátrak közti társasággal töltsük az időt.
Sok barátság megmaradt azóta is, mások kissé elhaltak. Az évek alatt új arcok kapcsolódtak be a túrákba, mások lemorzsolódtak. De a közösségi élmény nagyon is hiányzik, ami akkor jellemző volt. 5-10 évvel ezelőtt még lehetett beszélgetni az emberekkel, nagyon sok érdekes és mély témában, akár kortól függetlenül is. A legtöbbekben megvolt az őszinte kíváncsiság, az összetartás, a másoknak segíteni akarás.
Simsonális - Most jönnöd kell
A simsonalis[pont]hu számára készített kis videó.
A személyes kapcsolatok, talán azok hiányoznak a legjobban ebben a felgyorsult világban.
Vissza kettő nyélgáz...
Szólj hozzá!
Kisgyermekeknek szánt játékokat, USB-töltőket és nyakláncokat vizsgáltak meg.
2017 óta alelnöke volt a szervezetnek.
Az épületben kikapcsolták a gázt, az egyik korábbi bérlő halmozott fel komoly tartozást.
A Révai és a Kazinczy ismét a legjobb magyar iskolák között van – az önkormányzat sem hagyja magára az intézményeket.
2031. január 31-ig kapott mandátumot a régi-új direktor.
Anyagi gondjai vannak a focicsapatnak. Nemény András azt mondta, az önkormányzat nem fog tudni plusz pénz adni a klubnak.
Egy alkalommal azzal is megfenyegette a nőt, hogy rágyújtja a házat és leüti.
Dobrev Klára megszólaltatta a Szőlő utcai intézet volt dolgozóját.
Akár már pénteken dönthet róla az illetékes bizottság, hogy pénzt különít el a kopóréteg cseréjére.
A 2 millió forintos költséget a Falco fizette ki.
De aztán kiderült, hogy kamuzott.
Az azonban egyelőre még titok, hogy hova kerül és mekkora lesz.
A párt igazgatója a szombathelyi jelöltbemutatón beszélt erről.
Több mint 3 millió forintot osztanak szét a „kezdeményezések kerete” terhére.
Pintér Bence szerint le vagyunk maradva más nagyvárosokhoz képest – a Zechmeister-terv a szociális szféra és az oktatási intézmények megerősítését is célozza.
Elindult az őszi zöldhulladék szezon Győrben – 100 kilogrammig díjmentesen lehet leadni a fásszárú hulladékot.
Az akut légúti tünetekkel járó megbetegedések számának emelkedése az indok.