A rendezvény gyökerei 2003-ig nyúlnak vissza, amikor a Simson Klub Magyarország vezetőségi megbeszélésen felvetődött egy nagyobb találkozó ötlete. Abban az évben még Simson Majális névvel jött létre az első országos simsonos találkozó Kaposszerdahelyen. Az akkori 40 fős létszám nagy boldogságot okozott a szervezőknek, hisz nem is gondolták volna, hogy a Budapesttől bő 200 km-re lévő faluba ennyien eljönnek.
Akkor már látszott: folytatni kell.
A következő évben az immár Simsonális elnevezésű rendezvény helyszínéül maradt ugyan Kaposszerdahely, ugyanis a kis település polgármestere maximálisan támogatta a szervezőket, ám sokkal nagyobb terület állt már a rendelkezésre: a korábbi látogatók száma a többszörösére duzzadt.
2006-tól egy új helyszín - melyet a Lakiteleki Népfőiskola biztosított - nagyobb teret adott a szervezőknek, azaz így nagyobb élményt a résztvevőknek. A rengeteg program közül a felvonulás vonzotta a legtöbbeket, de a csapatjátékok, a közös strandolás, mindenféle versenyek is népszerűek voltak. A szervezők egyébként félig motoros találkozó, félig napközis tábor hangulatot igyekeztek teremteni, ami mai szemmel már hihetetlen közösségépítést jelentett.
Az Idős, szeszélyes motorok nyergében éppúgy ott ültek a kispénzű fiatalok, mint a feleségtől elkéredzkedett középkorú apukák. Ebben a pár napban megszűnnek a generációs különbségek, nem számít ki, honnan érkezett, és mennyi idős, csak az számít, hogy mindenki jól érzi magát, mindenki Simsonnal érkezett, és azzal fog eljönni a következő években is.
És tettük ezt mi, szombathelyiek is.
Akkoriban 15-16 évesen borzasztó nagy szabadságot adott a kis kétkerekű, és mivel lesajnált márka volt, ezért bagóért hozzá is lehetett jutni egy remek Simsonhoz. Ez egyébként mára már nagyon megváltozott, több százezret is elkérnek egy megkímélt példányért.
Az internet már eléggé elterjedt ahhoz, hogy kis csapatot szervezzünk magunknak, így közösen tegyük meg a 320 kilométeres utat. A motorok már akkor is 20-25 évesek voltak, 50 köbcentisek, ilyen-olyan utángyártott alkatrészekkel, többnyire otthon összerakva. Kalandos volt már maga a tudat is, hogy mindenki odaér-e.
Általában már hónapokkal az esemény előtt elkezdtünk készülődni, mindenki megvette és beépítette a cserealkatrészét a Simsonba, útvonalat terveztünk, kelléklistát írtunk. Okostelefon még nem volt, így mindenféle térkép segítségével, és a táblák alapján tájékozódtunk a nagy napon. Nehezítés volt, hogy a táboros felszerelést is cipeltük a motoron Sátor, hálózsák, ruhászsák, szerszámok, pótalkatrészek - ezek mind fel voltak kötözve a Simson hátuljára.
Emlékeim szerint egész nap úton voltunk, és az évek alatt váltogattuk, merre menjünk. Egyszer a Balatonon is átkompoztunk, máskor a Dunán keltünk át szintén komppal. Néha becsatlakoztak hozzánk Bodajkon, Székesfehérváron is simsonosok, így volt olyan év, amikor a célhoz már 15-en érkeztünk.
Sokan néztek ránk furcsán, hogy ezekkel a vackokkal hogyan merünk elindulni "akár csak a szomszéd faluba is". A legjobb talán az a kecskeméti benzinkutas volt, aki az ottani töltőállomáson mondta, hogy Lakitelek nagyon messze van (30 km), ő nem indulna el odáig Simsonnal. Talán még ma sem hiszi el, amit akkor mondtunk neki, hogy hát mi már Szombathelytől jövünk, innen már közel a cél.
Út közben persze sok megállást, pihenést tartottunk. Ezek jó része a sajgó fenekünk miatt volt, de azért szerelgetni is kellett. Hopp egy gyertyacsere, máskor egy eltömődött karburátor. Internet és Youtube nélkül pedig csakis magunkra és egymásra voltunk utalva.
Minden évben felemelő volt megérkezni este a táborba, ahol ismét találkoztunk azokkal a barátainkkal, akikkel csak itt, és csak évente egyszer tudunk élőben beszélgetni. Gyakran nem is tudtunk választani, hogy a tábortüzes, a színpad előtti, vagy a sátrak közti társasággal töltsük az időt.
Sok barátság megmaradt azóta is, mások kissé elhaltak. Az évek alatt új arcok kapcsolódtak be a túrákba, mások lemorzsolódtak. De a közösségi élmény nagyon is hiányzik, ami akkor jellemző volt. 5-10 évvel ezelőtt még lehetett beszélgetni az emberekkel, nagyon sok érdekes és mély témában, akár kortól függetlenül is. A legtöbbekben megvolt az őszinte kíváncsiság, az összetartás, a másoknak segíteni akarás.
Simsonális - Most jönnöd kell
A simsonalis[pont]hu számára készített kis videó.
A személyes kapcsolatok, talán azok hiányoznak a legjobban ebben a felgyorsult világban.
Vissza kettő nyélgáz...
Szólj hozzá!
Rengeteg szórakoztató és kulturális esemény várja a kimozdulni vágyókat.
A város kulturális életének meghatározó szereplőit, alkotóit és közösségépítő szakembereit köszöntötték.
A kerékpározás során folyamatosan igény van az innovációra, különösen praktikus megoldások terén.
Fazekas Gábor, Szekér Tamás, és a TDK is a kitüntetettek között van.
Lakások vannak, felújítás alig.
Egy matrica négy vármegyére.
Egy oldalon a jobboldal - mondja a baloldal egyik utolsó mohikánja.
A sárvári alpolgármester azt mondta, küldjük meg írásban a kérdéseinket, csakhogy azokat már 2 hete megküldtük, de válasz eddig nem érkezett.
A büntetést is vállalják.
A pályázatot a város képviselő-testülete támogatta, most a minisztériumon a sor.
Önvédelem, disznótor, borkóstoló, tűzzománcozás, és még egy csomó minden más.
A Fidesz-KDNP nem támogatta, hogy a polgármester betekinthessen az önkormányzati cégek gazdasági ügyeibe.
Szakértői vizsgálatok alapján avatkoznak be, a cél a balesetveszély megszüntetése és a zöldfelület hosszú távú megőrzése.
Az adóhivatal figyelmeztet: e-mailben és sms-ben érkező „NAV-os” üzenet mindig gyanús, senki ne kattintson a linkekre!
A kabinet átvállalja a fűtési többletköltségeket - Orbán Viktor szerint a családokat nem hagyják magukra a rendkívüli hidegben.
Most akkor ők mégsem „Weber-bérenc” hazaárulók?
Az ítélet szerint ezzel terrorcselekményt követett el.