Akik már nem öregszenek meg címmel forgatott le 99 percben egy első világháborús dokumentumfilmet Peter Jackson, A gyűrűk ura rendezője. Aki ezúttal nem fantasy, vagy bulvár témába tévedt, hanem a máig élő, kegyetlen, első világháborús valóságba. Úgy tűnik, a nézőket nem nagyon kell orientálni, mivel minden hírverés nélkül telt házak előtt fut az alkotás.
Elöljáróban annyit, hogy a film nem szenzációs. Viszont formanyelvi újítással él, így szakmailag fontos. Szokványosan indul, egykori háborús veteránok mondják el megrendítő élményeiket. Magáról a háborúról sokat tudunk, de arról, hogy miként állt hozzá a társadalom, máig vajmi keveset.
A rendező ebben nyújt igazán nagyot, a hiteles szövegek ütnek. „18 volt a korhatár. Én 16 voltam, amikor ezt a toborzó tisztnek megmondtam, azt mondta, menjek ki az ajtón, majd amikor visszajöttem, mondjam, hogy 18 vagyok. Így is tettem, felvettek. Mehettem a frontra, boldog voltam."- Vagy: „16 voltam, jelentkeztem, de nem sikerült.
Az utcán két lány megállított, hogy miért vagyok lógós, miért nem megyek a háborúba. Mondtam, hogy 16 vagyok, erre a táskájukba nyúltak és galambtollakat vágtak az arcomba". Vagy: „Jó bulinak tűnt az egész. Kimegyünk, megöljük a németeket, aztán jövünk haza, és elmeséljük a haveroknak".
A filmképek a szövegekhez igazodnak. Jackson 600 órás, 1960-ban felvett hanganyaghoz kapott hozzáférést, a BBC jóvoltából pedig 100 órányi, a fronton készült filmek részleteihez. De még maradjunk a szövegeknél: „Szuronyroham, másfél méterrel süvítettek a fejem fölött a zárótüzes ágyúlövedékek... Már nem bírtam a zajt, beugrottam a lövészárokba. Ott feküdt a német srác, nem volt neki sok hátra. Nem lőttem le, adtam neki vizet, mert mindig tele volt a kulacsom. Azt mondta, hogy Danke schön, ez nagyon finom volt, és meg is halt".
Az angol fiatalok többsége hazaszeretetből ment ki a frontra, elhazudva valódi életkorát. De sokan a munkanélküliség elől menekültek. Azt gondolták, hogy a háború szent dolog és ha ők ebben részt vesznek, megdicsőülnek a haza oltárán. Sokukat még az átélt szörnyűségek sora sem tántorított el ettől a hittől. Nem is szólva arról, hogy akik túlélték a háborút, azok közül a legtöbben önmagukat nem tekintették áldozatnak, önsajnálatnak nyoma sem volt.
Igen, a képek. A sokszor látott szemcsés, karcolt fekete-fehér kockák egyszerre csak színesre váltanak. A hatás tényleg megdöbbentő. A lövészároki hullák melletti ebéd, a sárba fulladás, a patkányok rohama a digitalizáció révén azt a benyomást kelti, hogy ez egy leforgatott játékfilm szereplőkkel, gázsival. Pedig nem.
Amit látunk, az akkor és abban a valóságban volt, minden kocka igaz, a lefűrészelt végtag is. Ez a formanyelvi újítás – a 100 éves némafilmek újraszínezése és szinkronizálása (Jacksonék leolvastatták a katonák szájáról a mondatokat) most süt a szakmában. De már is viták tárgya: hozzá ad, vagy éppen elvesz a mondandóból? Netán színes tablót csinál a szörnyűségből?
A Nagy háborúban a nyugati fronton 1 millió angol fiatal halt meg. Az életben maradottak hazatérnek. Ez is felér egy szörnyűséggel. „Amikor begördültünk a Viktóriára, vártak autókkal és vittek a laktanyákba. Ott már volt kabát, nadrág, kalap és cipő. De senki sem mondta, hogy köszönjük, fiúk. Hazamentünk, a szülők sem kérdeztek semmit a frontról. A barátok és a kollégák sem, ha ugyan volt munkahely. Olyan is akadt, hogy kiírták a boltra: veteránokat nem veszünk fel. Mintha szégyellték volna ezt az egészet, ezt a háborút, benne minket. Nagyot csalódtam".
Peter Jackson ezekkel a bevágásokkal jól érzékelteti, hogy a háborút megvívók és az ennek esetleges hasznát élvezők között óriási a szakadék. A mai kornak is üzen: a borzalmak elfelejthetők, a történelmi tanulságok szintén, így egy háború bármikor és bárhol újra kitörhet, mondhatni itt a kertek alatt.
Azonban a lényeg a film legvégén hangzik el. „A legszebb az volt, hogy amikor visszamentem 4 év frontszolgálat után a boltba, a kollégám azt kérdezte tőlem: régen láttalak, éjszakás voltál?
Szólj hozzá!
Ez a kifejezés lett az év szava, ami a szándékosan dühöt keltő provokációt jelenti.
A közszolgáltató idén először állított saját adventi koszorút az Orgona utcában.
Az aszály és a kártevők növekvő jelenléte ellenére a minőségi hazai fenyők a teljes kereslet 75-80 százalékát fedezhetik.
Zsigó Róbert szerint decembertől több alapélelmiszer is olcsóbb lehet a boltokban.
Néhány perccel később pedig már a TISZA-adóval riogattak.
Csönge és Kenyeri jövőbeli erdeje kerül a földbe.
Több mint 500 millió forintot nyúltak le négy év alatt.
Diószegi Judit, Néher András, Bóna Szabolcs, Hallerné Nagy Anikó és Porpáczy Krisztina indulnak harcba 2026-ban.
Megvannak a Fidesz kihívói.
Októberben 11 százalékkal nőtt a vendégforgalom Magyarországon a tavalyi évhez képest.
Vagy Orbán, vagy a Tisza miatt.
A négylábú kedvencekről se feledkezzünk meg!
Kezdődik az karácsony előtti dzsembori.
Minden érintett adónem közel a duplájára emelkedik.
A párt példa nélküli előválasztási rendszere újabb mérföldkőhöz érkezett, holnap megismerjük a végső befutókat.
A család azt kéri, hogy a virágra, koszorúra költött pénzt valamelyik, az általuk megjelölt állatvédő szervezetnek adományozzák a gyászolók.