Mi volt az első anime, amit láttatok?
Szopori László: Amiről tudtam is, hogy anime?
Ezt hogy érted?
László: Ugyanis van több olyan “mese”, amiről nagyjából senki sem tudja, hogy anime. Ilyen a Nils Holgersson, a Maja a méhecske, Kimba a fehér oroszlán, Barba papa.
Vagy úgy. Akkor úgy kérdezem, hogy az első, amiről tudtad is?
László: Nekem a Slayers. Ez egy fantasy környezetben játszódó történet. Szeretem, mert elég vicces.
Gábriel Mónika: Nekem a Kaleido Star. A történet tornászokról szól. Faluról bekerül a főhős egy nagy társulatba, ahol szembesül azzal, milyen nehéz dolga lesz a csúcsra felérni.
Ahogy látom, szinte mindenféle sztorira lehet animét felhúzni, jól gondolom?
László: Abszolút, ha te most mondasz egy témát, akkor szinte biztos, hogy abból már készült anime sorozat. Festészet, kirándulás, bármi.
Ti mennyi sorozatot láttatok?
Mónika: Nekem vezetve van egy lista, az most 294-nél tart.
László: Én számilag már nem is tudom, de 300 körül nekem is van. 15 éve nézem őket, talán nyolcadikos koromban kezdtem.
Ennyi sorozat után nem folynak össze a történetek?
Mónika: Nem, mivel azért jól elkülöníthetőek ezek a sorozatok, illetve több stílus is megjelenik. Mi sem nézünk meg minden félét, én például utálom a mecha-animéket (nagy robotok szerepelnek bennük - a szerk.). De életkor szerint is jól megkülönböztethetőek, van például gyerekeknek szánt, vagy kifejezetten idősebb nőknek írt anime is.
Ezek mind japánban készülnek?
Mónika: Inkább mondjuk úgy, hogy koprodukciósak, de igen, ezeket mind lehet kötni japánhoz.
Úgy tudom, az animések nem szeretik, ha a történetekre azt mondják, ezek mesék. Mi a valóság?
Mónika: Mondjuk úgy, hogy nem minden anime mese. Itt is a korosztályok közötti különbségekre kell gondolni. A gyerekeknek szánt rajzolt sorozatokat lehet mesének hívni, de rengeteg olyan történet van, ami felnőttekről szól, felnőtteknek is szánják. Ezek valójában lehetnek akár horror, akár dráma, vagy vígjáték kategóriájú alkotások, csupán nem élőszereplősek, hanem rajzoltak. Ezek viszont nem mesék.
Hogy juttok hozzá az anime adaghoz?
László: Nálunk Magyarországon talán Netflixen érhetőek el, illetve az ismert, pl. Ghibli Stúdiós filmeket lehet megvenni DVD-n. De túlnyomó részt az interneten keresztül lehet hozzájuk jutni. Aztán vadászunk rá feliratot.
Ki készíti a magyar feliratot hozzá?
Mónika: Vannak olyan csapatok, akik hobbiból ezzel foglalkoznak. Többnyire ők feliratozzák, angol nyelvről magyarra. Néha előfordul, hogy szinkront is kapnak az animék, mondjuk a Viasat szokott ilyenbe ruházni.
Ti tudtok japánul, menne úgy a cselekmény követése?
Mónika: Nem, csak pár szót tudunk, ami úgy ránk ragadt. Az animéket felirattal nézzük, eredeti szinkronnal. De ez egyébként nincs mindig így, mert például a németek elég sok sorozatot leszinkronizálnak, így előfordul, hogy német szinkronnal és magyar felirattal jut el hozzánk egy-egy sorozat.
Hogyan szerveződtetek helyi közösségbe?
László: Nem kell egy túl szoros szerveződésre gondolni, inkább csak egy nyitott baráti társaság. Én például a Savaria Karneválon dolgoztam éppen, amikor más fiatalokról kiderült, hogy ők is animések. Valahogy a kezdetek is így lehettek Szombathelyen, de már én is egy létező társasághoz csatlakoztam.
Mikor van találkozótok, és hogyan képzeljem el, mit csináltok ott?
László: Havonta egyszer szoktunk összejönni, a Humán Civilházban van egy helyünk. Beszélgetünk, társasozunk, kvízezünk, karaokizunk. Nyáron pikniket szervezünk, télen korcsolyázunk, karácsonykor pedig megajándékozzuk egymást.
Szabó Nikoletta és Tanai Henriett online tudott becsatlakozni az interjúba.
Ti hogyan kezdtétek az animézést?
Szabó Nikoletta: engem a Móni és egy közös ismerősünk húzott be. Nekem a nagynéném is animés volt, és már gyerekkoromban úgy nőtem fel, hogy néztem őket, vele. Azóta is falom a sorozatokat.
Tanai Henriett: Én pontosan nem emlékszem, hogy mikor és hogyan kezdtem el nézni őket, de én is általános iskola végén szoktam rá. Én a fantasy, esetleg romantikus, vicces animéket szeretem. Szombathelyen 2 éve élek, aztán valahogy ráakadtam a társaságra.
A többi, nem-animés emberek szoktak rátok furabugárként nézni?
Tanai Henriett: nekem pont, hogy ez tetszik a dologban. Hogy kicsit más vagyok. Én korábban cosplayeztem, ami azt jelenti, hogy olykor be is öltöztem a kedvenc karakteremnek. Amikor készítettem a ruhát, vagy hordtam azt az utcán, az számomra nagyszerű élmény volt.
Hogy lehet megtalálni titeket?
László: A klubba nem csak animések járnak. Ha pedig valaki szívesen eljönne ismerkedni, annak legegyszerűbb módja, ha ránk ír a Facebookon.