Nagy port kavart nyáron, amikor a kormány elfogadta, még nagyobbat, amikor néhány hete életbe léptette a hajléktalanságot szabálysértéssé változtató, azt szigorúan szankcionáló jogszabályt.
Mivel az elesettek segítése a keresztény egyházak egyik évezredes jelmondata, nem meglepő, hogy Székely János szombathelyi megyéspüspök már a nyáron is megszólalt az ügyben.
“Ha valaki alkoholt fogyaszt, beül a gépjárművébe és balesetet okoz, akkor mentőhelikopter megy érte, mindent megteszünk, hogy ha vétkes is az ember, de megmentsük az életét. Nem kérdezünk, hanem cselekszünk, gyógyítunk, még ha több millió forintos is a végszámla. A hajléktalan ember esetében pont fordítva működik minden. Kérdések, legtöbbször ítéletek sokasága záporozik, aminek az a végkövetkeztetése, hogy ő tehet az állapotáról, hogy ebbe a helyzetbe került, hát segítsen magán. Vagy egyből magunkhoz mérve sokszor megugorhatatlan feltételeket szabunk: ha lesz munkája, ha..., ha... akkor majd segítünk.
Az a kérésem a jogalkotóinkhoz, hogy ha szigorítják a közterületen való életvitelszerű tartózkodásra vonatkozó részét a törvénynek, akkor az Alaptörvény XXII. cikkelyének első két pontját is szigorítsák, amely pedig az állam és az önkormányzatok kötelességét fogalmazza meg: »Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani.”« - írta a szombathelyi püspök júniusi nyílt levelében.
A hajléktalanságot szankcionáló rendelet életbe lépése, valamint az első bírósági tárgyalások kapcsán megkérdeztük dr. Székely János püspököt.
Bűn-e a hajléktalanság?
Sokfajta oka lehet annak, hogy valaki mélyszegénységben él, és végül az utcára kerül. Van, aki – legalábbis részben - magának köszönheti, hogy ilyen helyzetbe jutott, de van, aki betegségek, állami gondozásban való nevelkedés, családi tragédiák vagy más külső okok miatt sodródik ebbe az állapotba.
Megdöbbentő elolvasni pl. „A szegénység 100 arca” (Budapest 2015) című könyvet, amely 100 – igen gyakran szívszorító – életsorsot vonultat fel, honfitársainkat, akik óriási szegénységben és kilátástalanságban élnek, többnyire nem a maguk hibájából.
Bűn-e kriminalizálni a hajléktalanságot?
Természetesen nem jó az, ha egy szegény ember a városok főterein, vagy az aluljárókban „lakik”. Nem jó a városban élőknek, de nem jó az illető rászoruló embernek sem.
Nagyon fontos azonban, hogy a sok helyen (főként Budapest egyes terein, aluljáróiban) kialakult helyzetet nagy odafigyeléssel, a minden embert megillető tisztelettel és reális kivezető utak felkínálásával oldja meg a magyar állam.
Lehetőséget és megfelelő eszközöket valamint időt kell adni a szociális munkásoknak, akik név szerint ismerik az utcán élőket, ismerik a sorsukat, a lehetőségeiket, egészségi állapotukat, hogy felajánlhassanak reális felemelkedési utakat, megoldásokat az utcán élő embertársainknak. Fontos megteremteni a megfelelő számú pszichiátriai férőhelyet is a kérdés megoldásához.
Mit mond a Biblia az éhezőkről és a hajléktalanokról?
A Biblia arra tanít, hogy különleges, fokozott szeretet és odafigyelés illeti meg a társadalom legsebezhetőbb tagjait. Az Isten terve és álma a társadalom nem egy piramishoz hasonlít, ahol mindenki tör fel a csúcsra. A helyes társadalom alaptörvénye nem a szabad verseny. Az ember nem arra született, hogy önmagának gyűjtsön, hanem arra, hogy szeressen. Az Isten álma és szándéka szerinti társadalom olyan, mint egy emberi test. Ha az egyik tag szenved, a többi vele együtt szenved, ha az egyik tag örül, a többi vele együtt örül (1 Kor 12).
A Magyar Katolikus Egyház és a Szombathelyi Egyházmegye mit tud, illetve mit fog tenni, hogy az utcára került embereken segítsen?
A Katolikus Egyház az iskolái és a családközösségei által igyekszik segíteni abban, hogy megelőzze a mélyszegénységbe jutást, valamint a szenvedők iránt érzékeny, segítőkész fiatalokat neveljen. A szinte minden településen jelen levő karitász csoportok élelmiszer, ruha és tüzelő segélyekkel enyhítik a legnagyobb bajban levők szegénységét.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Csak Egyet Szolgálat és néhány más hasonló egyházi intézmény nagyon sok hajléktalan embertársunknak segítette már az utcáról való visszajutását az emberhez méltóbb, teljesebb, boldogabb életbe. A Szombathelyi Egyházmegyei Karitász a Vas Megyei Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének segítségével kb. 450 megváltozott munkaképességű (hallás és látássérült, mozgássérült, értelmi sérült, szenvedélybetegségből kigyógyult) embertársunknak nyújt munkalehetőséget plébániaépületekben.
Egy krízis otthonban sokfajta rászorulónak (gyermeket egyedül vállaló krízishelyzetben levő édesanya; hajléktalan; pszichiátriai kezelésre szoruló egyedülálló és mélyszegénységben élő ember stb.) nyújtunk 1-2 évre átmeneti szállást, otthont.
