2026, India: súlyos hőhullám csap le a szubkontinensre, tartósan magas páratartalommal. Az elektromos hálózat az ország több részén túlterhelődik, egy idő után lehalnak a generátorról működtetett maradék légkondicionálók is. Több tízmillió ember hal meg. Ezzel a mellbevágó eseménysorral indul Kim Stanley Robinson utolsó fikciós műnek szánt regénye, a The Ministry for the Future.
A koronavírus tavaly elvonta a figyelmet róla, de talán így év elején időszerű felidéznünk, hogy az emberiség leginkább aktuális apokalipszise nem egy világjárvány, hanem a klímaváltozás. De mondhatjuk így is: a járvány ellen gyakorlatilag pár nap alatt elkészült a vakcina, a klímaváltozás ellen viszont, hiába teltek el évtizedek a probléma detektálása óta, még mindig nem tudjuk, hogyan kéne hatékonyan fellépni, vagy ami még rosszabb: éppenséggel tudjuk, mit kéne tenni, de különböző okokból nem akarjuk azt.
A világjárvány arra legalább jó volt, hogy megmutatta: egy, a klímaváltozásnál jóval kisebb és emberi ésszel felfoghatóbb probléma esetében is jelentős ellenérzést vált ki bármilyen olyan intézkedés, ami korlátozza a nyugaton jól megszokott mindennapi életet és szabadságot. Mindeközben pedig világos, hogy a következő évtizedekben a klímaváltozás, illetve a klímaváltozás elleni fellépés a koronavírus miatt hozott intézkedéseknél is jelentősebb befolyással lesz az életünkre és a szabadságunkra.
Ha pedig valaki mégsem tudja ezt elképzelni, mi vár ránk a következő évtizedekben klímafronton, annak itt van Kim Stanley Robinson regénye, ami témája ellenére nem apokaliptikus regény, és nem is disztópia, hanem – és ez a megközelítés ritkaság manapság – kifejezetten és kimondottan utópia.
Hogy miről szól, és milyen megoldási javaslatokat tesz a klímaváltozással a nyolcvanas évek óta foglalkozó tudomány fantasztikus író, az az Azonnali.hun olvasható könyvajánlóból kiderül!
