Ünnepélyes keretek között adták át hétfőn a Mathias Corvinus Collegium (MCC) megújult győri központját a Káptalandombon, az egykori Hotel Konferencia épületében. A rendezvényen ott volt Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója, valamint Fekete Dávid, az intézmény győri központjának regionális képviselet vezetője, nem mellesleg a helyi Fidesz-KDNP frakcióvezetője. Az ünnepélyes megnyitót - ki tudja miért - a magyar história egyik legmeghatározóbb katonai vereségéről szóló Mohács - Világok Harca című dokumentumfilm vetítése, majd egy történelmi-politikai felhangú beszélgetés követte.
Fotó: MCC
A felújítás ténye önmagában aligha vitatható pozitívum, hiszen Győr egyik ikonikus, de hosszú ideje rossz állapotban lévő belvárosi épülete legalább nem az enyészeté lett. A „Kis Hiltonként” ismert ház a hetvenes-nyolcvanas évek városi örökségének egyik jellegzetes darabja, és kétségtelenül jobb állapotban van most, mint amikor az MCC birtokba vette. Az intézmény ígérete szerint a felújított épület nem csupán a kollégium céljait szolgálja a jövőben, hanem egyfajta nyitott fórumként funkcionál majd - ám ennek némileg ellentmond a tény, hogy a regnáló városvezetést még csak gondolatban sem képviselte senki az eseményen.
Ami nem is csoda, hiszen az Orbán Balázs vezérletével gründolt MCC ugyanis nem egyszerűen egy oktatási intézmény, hanem a NER egyik kiemelt káderképző és ideológiai utánpótlás-nevelő hálózata, amely az elmúlt években elképesztő mennyiségű közvagyont és közpénzt kapott. Így amikor egy ilyen intézmény Győr egyik legértékesebb belvárosi épületében kap reprezentatív központot, azt nehéz pusztán városfejlesztési sikernek beállítani. A hétfői esemény sokkal inkább szólt arról, hogyan lesz egy közpénzből felújított történelmi ingatlanból a kormányzati elit újabb kulturális-szellemi bázisa, mintsem arról, hogy a város egésze hogyan bánik az épített örökségével.
Fotó: Kósa Roland Facebook
Ezek után jogos a kérdés - amit a hivatalos beszédek természetesen nem feszegettek - ha valóban ilyen fontos a belvárosi értékmentés, akkor miért nem látszik ugyanez az elszántság más, szintén ikonikus győri épületek esetében is. Miért kellett például odáig eljutni, hogy a Vaskakas Taverna ügye mára rendőrségi és politikai szálakkal terhelten váljon a város egyik legkínosabb ingatlanhistóriájává, miután az épületet a város végül nagyjából háromszoros áron vásárolta vissza, mint amennyiért korábban eladták?
Ugyanez a kérdés feltehető a Napóleon-ház és több más, belvárosi épület kapcsán is, amelyek évek óta a lassú pusztulás és a döntésképtelenség okán bekövetkezett tetszhalál állapotában sínylődnek. Győrben régóta látható, hogy a történelmi városmag sorsa nem egységes koncepció mentén alakul, hanem attól függ, éppen melyik épület köré szerveződik politikai akarat, pénz és presztízs. Ha van mögötte megfelelő hatalmi szándék, akkor lehet belőle reprezentatív projekt, átadó ünnepség, miniszteri beszéd és nemzeti identitásról szóló panelbeszélgetés. Ha nincs, akkor marad a hulló vakolat, a lezárt ajtók, az omlás veszélyére figyelmeztető tábla, és az évek óta ismételgetett ígéret, hogy: „majd foglalkoznak vele”.
Fotó: Dömötör Gábor
A hétfői MCC-átadó tehát egyszerre volt egy valódi pozitív városképi megújulás és tökéletes politikai látlelet. Remek hír, hogy a „Kis Hilton” újjászületett, csak kár, hogy közben úgy tűnik, Győrben az épületek megmentése nem elsősorban attól függ, mennyire fontosak a városnak, hanem attól, mennyire fontosak a hatalomnak. És ez így azért már messze nem csupán építészeti kérdés.
|
Neked 1%, nekünk nagy segítség! Támogasd adód 1%-val a munkánkat segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét! Most a legkisebb is számít. Adószám: 19294571-1-18 |
