A Fővárosi Törvényszék előkészítő ülést tartott egy büntetőügyben, amelyben az I. rendű vádlottat előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettével, a II. rendűt mint ezen bűncselekmény bűnsegédjét, a III. és IV. rendűt pedig pénzmosás bűntettével vádolja az ügyészség.
A vádirat szerint a házastársként élő I. és II. rendű terhelt állandó jövedelemmel nem rendelkezett, folyamatosan anyagi nehézségekkel küzdött. A pár az I. rendű édesanyjának halálát követően nagy összegű örökséghez jutott, azt azonban hamar felélte, ezért rendszeresen kölcsönre szorult, minek következtében elhatározta, hogy az I. rendű – jelentős vagyonnal rendelkező – édesapjától, a későbbi sértettől fog – akár bűncselekmény útján is – pénzt szerezni.
Az I. és II. rendű vádlott azért, hogy kilátástalan anyagi helyzetén változtasson, megállapodott abban, hogy a sértettet az I. rendű terhelt megöli, majd a holttestet közösen elrejtik, illetve megsemmisítik, halálát pedig eltűnésnek állítják be annak érdekében, hogy az I. rendű vádlott törvényes öröklés útján megszerezhesse a férfi vagyonát.
Az I. rendű terhelt az előzetes terveiknek megfelelően, de pontosan nem ismert módon megölte a sértettet, a test darabjainak egy részét a családi ház vízöblítéses vécéjében lehúzta, más részét egy kisméretű vaskályhában kísérelte meg elégetni, a test azon darabjait pedig, amelyeket ilyen módon nem tudott eltüntetni, ismeretlen helyre szállította.
A II. rendű vádlott az emberölés közös kitervelésén túl a holttest és a bűncselekmény nyomainak eltüntetésében is részt vett.
Röviddel a sértett halála után a házaspár a közös gyermekükkel együtt beköltözött az elhunyt házába, a tulajdonában lévő tárgyakat pedig értékesíteni kezdte, zálogba adta és a személygépkocsiját is használatba vette.
A III. rendű vádlott tudott arról, hogy az I. rendűvel szemben az édesapja megölése miatt büntetőeljárás indult, és hogy saját édesanyja – a II. rendű terhelt – azóta is a bűncselekmény helyszínén él, onnan folyamatosan olyan értéktárgyakat értékesít, amelyek a néhai sértett
tulajdonában álltak, így azokhoz a sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény útján jutott hozzá, mindezek ellenére maga is személyesen közreműködött abban, hogy az elhunyt ingóságaira vevőt találjon.
A IV. rendű vádlott azok valós értékéhez képest kirívóan alacsony áron vásárolt meg több, a néhai sértett tulajdonát képező festményt, azokat külföldre vitte és értékesítette.
Az ügyészség a terheltek beismerése és a tárgyaláshoz való jogukról történő lemondás esetére az I. rendű vádlottra 19 év fegyházbüntetés és 10 év közügyektől eltiltás, a II. rendűre 12 év fegyházbüntetés és 10 év közügyektől eltiltás, míg a III. és IV. rendű vádlottak esetében 1 év 6 hónap börtönbüntetés és pénzbüntetés kiszabását indítványozta.
Az előkészítő ülésen egyik vádlott sem ismerte be bűnösségét és nem mondott le a tárgyaláshoz való jogáról, így a bíróság tárgyalásra utalta az ügyet.
Az eljárás 2026. április 23-án a vádlottak meghallgatásával folytatódik
