Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya idén egy hüllőt, a fürge gyíkot választotta az év fajának. A fürge gyík egyike a klímaváltozás veszteseinek. Az élőhelyét adó üde, nedves rétek és hegyi kaszálók a csapadék hiánya és a melegedő hőmérséklet következtében kiszáradnak, megváltoznak, mindez több szempontból rosszul érinti ezt a szép gyíkfajt. A fürge gyík életmódja és egyéb érdekességek mellett 2026-ban ezekről a negatív hatásokról is szó lesz az „Év hüllője” programban - írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közeménye.
A fürgegyík elnevezése egyébként kissé túlzú, ugyanis szinte minden rokona fürgébb nála. Ám valószínű a néha keresztszülőknek akkor még nem volt összehasonlítása alapja.
Fotó: MME/Babocsay Gergely
A Wikipedia szócikke szerint a fürge gyík a farkával együtt legfeljebb 20–25 cm hosszú. Viszonylag zömök, robusztus alkatú gyík. A pikkelyek összeolvadásától a fejen és hasi oldalon szarupajzsok képződtek. A szorosan elhelyezkedő pikkelyek, pajzsok védik az állatot a környezeti hatásoktól és meggátolják a testük kiszáradását. A kültakaró színe egyben segíti a rejtőzködést is. A gyíkokra jellemző, hogy növekedésük során többször vedlenek. Kövekhez, faágakhoz dörgölőzve, darabokban válik le róluk a régi kültakaró felső rétege.
Színezete igen változékony. A Kárpát-medencei populációkra a következő bélyegek jellemzőek: a hímek testoldalai zöld, a nőstényeké barna alapszínűek, a hátoldal mindkét nemnél barnás, különféle sötét és világos foltok és csíkok variációival. A hímek hasoldala feketével pontozott világoszöld, a nőstényeké fehéres. Mindkét nemnél előfordul egy egyszínű téglavörös hátú színváltozat.
Az Atlanti-óceántól a Bajkálig
A fürge gyík Nagy-Britannia déli részétől, Franciaország középső és nyugati részén át, egész Közép-Európában, Dél-Skandináviában, a Balkán-félszigeten (annak déli csücskét leszámítva), valamint Kelet-Európán és Belső-Ázsián át a Bajkálig előfordul. Ezen a hatalmas elterjedési területen a törzsalakkal együtt 12 alfaját tartják számon, bár ezeket nem minden esetben támasztják alá meggyőző tudományos bizonyítékok: L. a. agilis Linnaeus 1758, L. a. boemica Suchow 1929, L. a. bosnica Schreiber 1912, L. a. brevicaudata Peters 1958, L. a. chersonensis Andrzejowski 1832, L. a. exigua Eichwald 1831, L. a. garzoni Palacios & Castroviejo 1975, L. a. grusinica Peters 1960, L. a. ioriensis Peters & Muskhelischwili 1968, L. a. mzymtensis Tuniyev & Tuniyev 2008, L. a. tauridica Suchow 1926. Magyarországon a L. a. argus (Laurenti, 1768) él, bár ezt egyes kutatók nem tartják a törzsalaktól (L. a. agilis) genetikailag megkülönböztethetőnek.
Hazánkban általánosan elterjedt. Kedveli az üde réteket, főként tavak, vízfolyások mentén. Az alföldi vízjárta gyepeken ugyancsak gyakori. Megtalálható nedves erdőszegélyeken, de hegyvidéki kaszálókon, erdei tisztásokon is. A Balkánon 2000 méterig is felhatol. A legfrissebb megfigyelések azonban arra utalnak, hogy hazánkban számuk csökken az üde rétek szárazodásával, ahol helyüket a zöld gyík veszi át.
A téli hibernációból március végén bújik elő. Párzása áprilisban, májusban történik. Ebben az időszakban a hímek színezete különösen élénk. A színek egymásnak és a nőstényeknek is szólnak, és az ok, hogy felül nem olyan színesek, az lehet, hogy így a ragadozók nem látják a csak egymásnak szóló jelzéseket. A hímek harcolnak egymással, amely ütközetet néha egyikük vagy mindkettejük farka is bánhatja. A nőstény tavasz végén, nyár elején fűcsomók alá rakja 5–12 pergamenes héjú tojását. A kis gyíkok július végén és augusztus első felében kelnek ki. Nappali életmódot folytat, az éjszakát földalatti üregekben vagy fatörzsek alatt tölti. Egész nap aktív, de a forró, aszályos napokon aktivitása a hűvösebb órákra korlátozódik. A felnőtt egyedek már szeptember közepén visszahúzódnak téli pihenőjükre, a fiatalok még október közepén, végén is aktívak lehetnek.
Szöcskét, bogarat
Az MME kitér arra, hogy a fürge gyík a táplálékát elsősorban ízeltlábúak alkotják. Az ország különféle tájain élőhelye átfed más hazai gyíkokéval, ezeken a helyeken az eltérő táplálékmérethez történt alkalmazkodás segít a versengés elkerülésében. A fürge gyík vaskosabb rövidebb fejével, nagyobb állatokat zsákmányol, mint a kisebb homoki gyík, és kisebbeket, mint a zöld gyík. A leggyakrabban pókokat, bogarakat, kétszárnyúakat és egyenesszárnyúakat eszik.
Veszélyeztető tényezők
A fürge gyík természetes ellenségei elsősorban a különféle ragadozók. Számos ragadozómadár rendszeres zsákmánya. Érdekes, hogy a fürge gyík, amikor felülről jön a támadás, és már nem tud elmenekülni, megtorpan, száját kitátja, és így fenyegeti a ragadozót. Ha az túl közel kerül, megpróbálja megharapni. Ez a blöffölő stratégia hatékony lehet, főleg tapasztalatlan ragadozókkal szemben. Ennek ellenére szép számmal gyűlnek maradványaik vércse- és ölyvfészkekben, illetve kerülnek elő emlősragadozók ürülékéből vagy hányadékából. Különösen nagy problémát jelentet számukra a rókák és borzok lokálisan magasra szökő száma, illetve a lakott területektől távolabb is megjelenő házi macskák ragadozása.
Az emberi tevékenységhez köthető legfontosabb veszélyeztető tényezők az élőhelyeinek leromlása, a gyepek intenzív művelése, valamint a klímaváltozás és az elhibázott vízgazdálkodás nyomán kialakuló szárazodás. Élőhelyein a gyepeket éppen a beköszöntő nyári forró, száraz időjárás előtt kaszálják rövidre. Fűborítás hiányában a gyíkok nem tudják testhőmérsékletüket szabályozni, és a ragadozók elől sem képesek elbújni. Ilyenkor táplálékállataik is eltűnnek a gyepekről. Az állandósuló, sőt fokozódó nyári aszályok miatt az ilyen gyepek regenerációja nem is várható szeptember közepe előtt. Sok helyen probléma a záródó cserjeszint és az özönnövények terjedése is. A hegyvidéki populációk esetén új keletű probléma a kerékpárutakként is használt erdészeti utakon bekövetkező kerékpár általi gázolások növekvő száma, ugyanis a gyíkok gyakran ülnek ki ezekre az utakra napozni, és ekkor történik a gázolás. A fürge gyík védelmében elsődleges feladat az élőhelyeinek megőrzése vagy rekonstrukciója. Síkvidéki élőhelyein a vízvisszatartás különösen fontos az üde rétek fenntartásához. A fürge gyík hazánk egyik leggyakoribb, színpompás gyíkja, de ha az orrunk előtt zajló környezeti változásoknak nem tudunk gátat szabni, hamarosan a legritkábbak közé fog tartozni.
Magyarországon 1974 óta védett, pénzben kifejezett értéke 25 ezer forint.
A cikk megjelenését az Ökopolisz Alapítvány támogatta.
