A 21 Kutatóközpont decemberben közösségi finanszírozású kutatást végzett. A támogatók javaslatára a kutatás kitért arra is, hogy az ünnepek alatt, több generáció találkozásakor vajon szóba kerül-e a politika és megpróbálják-e meggyőzni egymást a családtagok - írja beszámolójában az intézet.
Minden második válaszadó arra számít, hogy az ünnepek alatt szóba fog kerülni a politika a családjában.
A Tisza szavazói számítanak erre legnagyobb arányban, közel háromnegyedük (73%) vélekedik így. A kisebb pártok szavazóinak 62, a kormánypártiaknak 45 százaléka gondolja azt, hogy karácsonykor politikáról is fognak beszélgetni a családban, de még a pártnélküliek egynegyede is számít erre.
A válaszadók 16 százaléka próbálta, vagy meg fogja próbálni meggyőzni családtagjait, hogy az általa választott pártra szavazzanak ők is. Minden negyedik válaszadó úgy nyilatkozott, hogy már most is ugyanarra a pártra szavaznak a családtagjai, mint ő maga, így nincs szükség győzködésre. 27 százalékuk mást gondol, mint a családja, de nem győzködi őket. 30 százalék nem tudott (vagy akart) válaszolni a kérdésre, vagy még maga sem döntötte el, hogy kire fog szavazni. Tehát azoknak a választóknak a többsége, aki meggyőzhetné családját, inkább elkerüli ezt a helyzetet (27%), mint hogy beleálljon (16%).
Legnagyobb arányban a Tisza szavazói terveznek politikai vitát a rokonaiknál, 26 százalék jelölte meg ezt a lehetőséget. Ugyancsak Magyar Péter pártjának támogatói körében a lemagasabb azok aránya, akiknek a pártpreferenciája megegyezik családtagjaikéval (41%). A Tisza szavazóinak többsége tehát már amúgy is egy véleményen van családjával, akik nem, azok körében egy kicsivel többen vannak azok, akik készek győzködni családjukat (26%), mint ahányan inkább nem (24%). A kormánypártiak közel harmada (31%) rendelkezik rokonaival megegyező pártpreferenciával. A többiek inkább elkerülnék a konfliktust (31%), míg azok, akik győzködni próbálnák rokonaikat, kisebbségben vannak (18%). A kisebb pártok szavazóinak többsége hiába van más véleményen, nem szeretne vitát kezdeményezni a családtagjainál (44%), a két nagy pár szavazóihoz képest jóval magasabb az így vélekedők aránya. Logikus módon a körükben vannak a legkevesebben olyanok, akiknek pártpreferenciája megegyezik rokonaikéval (23%).
Ellentétes irányból is feltették a kérdést a kutatók, vagyis, hogy a válaszadót megpróbálják, vagy számít-e rá, hogy meg fogják próbálni meggyőzni családtagjai. Valamivel kevesebben számítanak arra, hogy őket fogják győzködni (11%), mint ahányan azt mondták, hogy ők maguk próbálják majd rokonaikat meggyőzni (16%). 31 százalék mondta, hogy nincs szükség győzködésre, mert már most is ugyanarra a pártra szavaznak (valamivel többen, mint az előző kérdésre). A válaszadók negyede nem számít győzködésre, tizedük szerint még nem tudják családtagjai, hogy kire fognak szavazni.
Legnagyobb arányban a kisebb pártok szavazói számítanak arra, hogy unszolásnak lesznek kitéve (17%), a két nagy párt támogatóinak körében valamivel alacsonyabb ez az arány (11-12%). Az előző kérdéshez hasonlóan ismét a Tisza szavazói körében a legmagasabb azok aránya, akiket azért nem győzködnek, mert amúgy is megegyezik pártpreferenciájuk családjukéval, minden második Tisza szavazó ezt a lehetőséget jelölte meg. A kormánypártiak körében ez az arány 40, a kisebb pártok szavazóinak körében 26 százalék. A kisebb pártok szavazóira a leginkább jellemző, hogy mást gondolnak, de nem győzködik őket (28%) és ennek párja is a körükben volt a legnépszerűbb opció (tehát sem ők nem győzködik családjuk, sem családjuk őket). A pártnélküliek 7 százaléka számít rá, hogy rokonaik valamelyik párt szavazótáborába igyekeznek csábítani őket. Egynegyedük pedig úgy vélte, hogy a családjuk is a pártnélküli csoportba tartozik, nagy többség viszont nem gondolkozott még ezen, vagy nem számít arra, hogy a politika egyáltalán szóba kerül.
Összességében minden második választó számít rá, hogy az ünnepi asztal felett a politika is szóba fog kerülni. Ennél jóval kevesebben számolnak azzal, hogy vitás helyzet alakulna ki és győzködni kezdenék egymást családtagjaikkal. Ennek egyrészt az lehet az oka, hogy minden harmadik-negyedik válaszadó pártpreferenciája megegyezik családjáéval, másrészt további negyedük inkább elkerülné a konfliktust.
A Tisza támogatói tűnnek a legaktívabbnak: ők számítanak rá legnagyobb arányban, hogy fognak politikáról beszélgetni az ünnepek alatt, és ők mondták legnagyobb arányban, hogy igyekeznek majd meggyőzni családtagjaikat arról, hogy 2026-ban Magyar Péter pártjára voksoljanak. A kormánypártiak között többségben vannak azok, akik inkább nem unszolják családjukat, mint akik ilyesmit terveznének.
A Tisza-szavazók fokozott aktivitása annak is köszönhető, hogy a kormánypártiakhoz képest több képzett, politikai iránt jobban érdeklődő ember szavazna a pártra. Nem véletlen, hogy minkét nagypárt vezetője a meggyőzésre bíztatta a támogatóit: a fiatalok között a Tiszának, az idősek között pedig a Fidesznek van jelentős fölénye, így mindkét tábor sokat nyerhet, vagy veszíthet a családi viták során. Azt is jól illusztrálják az adatok, hogy pont a választásokat eldöntő pártnélküliek azok, akiknél a legkevésbé várható politikai vita, pedig az ő meggyőzésük talán kisebb feladat lenne, mint a Tisza és a Fidesz szavazóit az ellenoldalhoz csábítani.
