Győr 1956-os mártírjára, Török István honvéd őrnagyra emlékeztek szerdán, a róla elnevezett utcában álló emlékműnél. A városi koszorúzási ünnepségen jelen volt a hős családja, egykori bajtársai, az önkormányzat és több városi intézmény képviselői. Török István a győri nemzetőrség egykori vezetőjeként a forradalom napjaiban a rend és a közösség megőrzéséért dolgozott, majd 1958-ban mártírhalált halt a szabadság ügyéért.
Az ünnepségen Kósa Roland (TSZV-LMP-Momentum) alpolgármester arról beszélt, hogy Török István élete ma is példát ad tettrekészségből, emberségből és hazaszeretetből. „Török Istvánt tettei tették hőssé, mert nem várt másokra, hanem a haza szolgálatába állt. Hőssé tette embersége és megbízhatósága, hiszen a forradalom napjaiban a rend, a párbeszéd és az emberség megőrzéséért dolgozott. És hőssé tette a kiolthatatlan hazaszeretet, amely még az emigrációban sem hagyta nyugodni” – mondta az alpolgármester. Kósa szerint Török élete ma is arra tanít, hogy „a haza szolgálata a legnehezebb időkben is kötelesség”.
Borsi Róbert (Fidesz-KDNP) kulturális tanácsnok beszédében hangsúlyozta, Török István neve elválaszthatatlan Győr 1956-os történetétől. „Egy olyan korban lett hős, amikor a bátorság nem választás, hanem kötelesség volt. Nem a fegyverek erejében hitt, hanem az emberségben” – fogalmazott a képviselő. Hozzátette: „A diktatúra azért végezte ki, mert volt arca, neve és hite abban, hogy a magyar népnek joga van a szabadsághoz. Ma, amikor koszorút helyezünk el, nemcsak egy emberre, hanem egy eszmére is emlékezünk: arra, hogy a szabadság soha nem magától értetődő.”
A megemlékezésen felszólalt Büki Lajos, Győr díszpolgára és az 1956-os események egykori résztvevője is, aki személyes emlékeivel idézte fel Török István alakját. Elmondta, hogy a hős 1930-ban született Sárváron, a forradalom idején pedig a győri Vagongyár dolgozójaként vett részt a tüntetéseken és a nemzetőrség szervezésében. 1956. október 25-én a tüntetőkkel a laktanyához vonult, majd a forradalom leverése után emigrált, ám hazatérve letartóztatták, mert bedőlt annak a kommunista hazugságnak, hogy akinek a forradalom idején nem tapadt vér a kezéhez, az amnesztiát kap. Ez persze nem volt igaz, így Török Istvánt miután hazatért letartóztatták, majd 1958-ban halálra ítélték és december 2-án Győrben kivégezték.
Az esemény végén a résztvevők elhelyezték a tisztelet és hála koszorúit az emlékműnél. A város vezetői és a megemlékezők egyaránt hangsúlyozták, Török István nemcsak a forradalom hőse volt, hanem a győri közösség szimbóluma is, egy olyan emberé, aki az elnyomás idején is a rendet, az emberséget és a szabadságot választotta.
|
Támogasd a hatalomtól független újságírást! Bár a kormánymédia megpróbálja elhitetni, hogy a tőlük független szerkesztőségek úsznak a pénzben ez közel sincs így. Amennyiben neked is fontos, hogy sokáig legyen még a hatalmat ellenőrző hang, akkor támogasd adománnyal a mi munkánkat is segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét. Adományodat ide utalhatod: 10918001-00000113-44920004. Köszönjük! |
