A szombathelyi városháza dísztermében, az ünnepi közgyűlésen mondott beszédet október 23. alkalmából Nemény András (Éljen Szombathely!) szombathelyi polgármester. Mutatjuk a városvezetés gondolatit:
"Tisztelt Szombathelyiek!
Hagyományaink szerint két történelmi eseményre is emlékezünk ma városunkban. A 35 évvel ezelőtt megalakult első szabad szombathelyi önkormányzatra, és a megalakulást 34 évvel megelőző 1956-os forradalom kitörésére. Az utóbbi egész Magyarország, az előbbi szűkebb hazánk ünnepe. De a kettő természetesen nem független egymástól és nem független a mai életünktől sem.
Ahogy Faludi György költő, az 56-os forradalom támogatója mondta:
„Múlt nélkül nincs jelen, minden dolgunk egységes folyamat, s ugyan mit tudhat mondani, aki belőle kiszakadt?”
A rendszerváltás demokratái ismerték ezt az igazságot, és nem véletlenül ezt a napot, október 23-át választották az önkormányzás induló napjának. Értékválasztás volt ez, egy egyezményes közös pont, amelyből kiindulva egy új, egy jobb, egy igazságosabb világot akartak teremteni.
A közös pont a szabadság igenlése volt, azé az érzésé, amelyik 1956-ban véráldozatot, 1990-ben pedig bátorságot és elszántságot kívánt.
A szabadság az, ami kinyitja a kapukat és engedi, hogy a változás szele kisöpörje a diktatúra mérgező, vagy a puha diktatúra áporodott levegőjét. A szabadság teremt lehetőséget új dolgok kipróbálására, megalkotására, más vélemények megismerésére és elfogadására, a saját hibákból való tanulásra, a szellemi és az erkölcsi fejlődésre.
Mindez csak egy félelem nélküli világban történhet meg. Olyanban, ahol akkor is kimondhatjuk a véleményünket, ha az épp hatalmon lévőknek az nem tetszik, olyanban, ahol a meggyőződésünk nem lehet alku tárgya, olyanban, ahol azt, hogy miben hiszünk és hogy kit szeretünk, bármikor büntetés nélkül felvállalhatjuk.
„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”
Idézem most Bibó Istvánt, azt az embert, aki igazán tudta, milyen küzdeni a szabadságért, hiszen aktív részese volt a forradalmi eseményeknek. De ennél többet is mondott a szabadság természetéről:
„Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a demokrácia javaival. Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékától, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, amelyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük”
A 90-esek valódi demokraták voltak, nem féltek, és senkit nem akartak félelemben tartani. Wagner András polgármester nagy gondot fordított arra, hogy minden véleményt meghallgasson, és amikor csak lehetséges, közös javaslatokat terjesszen a városi közgyűlés elé, hogy aztán közösen hozzák meg a döntéseket is.
Pedig nem volt könnyű időszak. A rendszerváltás a politikai függetlenséget meghozta ugyan, de az egyes emberek a rossz gazdasági helyzet és a vele járó szociális nehézségek miatt ebből nem sokat érzékeltek. Talán pont ekkor kellett a legjobban az a humánus hozzáállás, amit az akkoriak pártállástól függetlenül képviseltek.
Ma sincs ez másként. A gazdasági helyzet ma is rossz, a virtuális világ térnyerése pedig háttérbe szorítja a valódi emberi kapcsolatokat, ugyanakkor felszínre hozza az arctalan gyűlölködést, a digitális avatarokon keresztüli kíméletlen és értelmetlen harcot. Azt a harcot, amelyik valójában a saját jobbik részünk, az „ember” jobbik része ellen folyik. Azt a harcot, amelynek végül a győztesei is vesztesek lesznek.
Mindenkinek van abban felelőssége, hogy ne így legyen. Nekünk is van itt Szombathelyen. A mai vezetőknek, a mai választott képviselőknek is példát kell mutatni.
Én abban hiszek, hogy a politika emberi hangja az önkormányzat. Az önkormányzat az, ami a legközelebb van az emberekhez. S míg a távolból, Budapestről, vagy az internetről lehet kiabálni, szlogeneket harsogni, vagy akár egy egész hazugságra épülő virtuális világot kitalálni és mantrázni, addig közelről beszélgetni is lehet, valós, mindig elérhető és számon kérhető emberekkel a valóságról, az itt élők valódi problémáiról.
Ha szánunk rá időt és többet beszélgetünk egymással, ki fog derülni, hogy sokkal több köt össze minket, mint ami elválaszt. Kiderül, hogy az Isten, haza, család és a szabadság egyenlőség, testvériség nem egymást kizáró, hanem éppen egymás mellett megférő és egymást kiegészítő értékek.
Ezek az értékek mind ott voltak az 1956-os forradalom kirobbanásakor, ott voltak a rendszerváltás folyamatában, és ott voltak a szabad önkormányzatok megszületésekor. És itt vannak ma is.
De ahhoz, hogy mindegyiket érzékeljük és értékeljük, kell a szabadság. A gondolkodás a megértés és a befogadás szabadsága. A pártközpontok leegyszerűsítő harci logikáján túli világ, az a világ, amiben élni és alkotni érdemes.
Mi itt Szombathelyen, ebben a világban hiszünk. Ezért tartjuk az egyik legfontosabb célunknak, hogy a városunk szabad levegőjű, gondolkodó, szabad akaratú város legyen. Olyan, amelyre az elődeink is büszkék lennének.
De ne higgyük, hogy az 56-osok és a 90-esek már elvégezték a munkát. Ők megtették, amit akkor lehetett, most rajtunk a sor. Mert a szabadságért tenni kell, nap mint nap, nekünk maiaknak is.
Ahogy Göncz Árpád, az 1956-os forradalom szabadságvesztésre ítélt hőse, majd 34 évvel később Magyarország első szabadon választott köztársasági elnöke fogalmazott:
„A szabadság nem ajándék. Azért mindig meg kell küzdeni, újra és újra.”
Legyünk méltóak az elődökhöz, folytassuk a küzdelmet a szabad Szombathelyért, a szabad Magyarországért.
Köszönöm, hogy meghallgattak!"
