Úgy volt, hogy idén a Pinka befenyít: nem sokkal a 23. picture.on nyitánya előtt a burgenlandi Bildeint is elérte az árhullám. A határfolyó rendesen megbokrosodott, egészen focipályáig, azaz a leendő kempingig nyúlt. Kérdésessé vált, mi lesz eztán. Sátrat mégsem illő vízre verni. A napokra folyóvá lett patak aztán meggondolta magát és levonult.
Az ok egyszerű: szereti a zenét, ezért is lett Pinkarock.
Hát, ki is tört rendesen a buli a picit még sáros réten, több ezer (!) ember teremtette meg a maga kis Woodstock-ját a zöldben. Nem is sejtve, hogy személyesen maga Woodstock is ellátogat Bildeinbe. Vegyük ezt a 2. számú ajándéknak a teremtőtől, aki nyilván szereti a rockzenét.
Kezdésre, augusztus 10-re aztán össze is állt a csapat. A falusiak – 300 lakos, közte egyre több kitelepült magyar – dologra kelt. Söprűt fogott, szervezett, főzött és sütött, őrt állt, eligazított, szemetet cipelt, friss vizet vitt a mentőknek, a rendőröknek, kire mi jutott. Ebben a pár napban ugyanis az egész település a rockzene szolgálatába szegődött, aminek a hozama sem marad el, nyilván. Ez a 3. számú ajándék.
A 4. számú pedig maga az esemény, a templomi nagyszínpadon és az almáskertben zengő, pörgő, harsogó, kavargó, felszabadító, lehengerlő hangáradat. Bildein amúgy közepes csodának számít Ausztriában. A maga módján tényleg példátlan, hogy egy kis település ennyi éven át fenn tud tartani egy ilyen nívós eseményt.
Mivel minden évre jut néhány világsztár: Jimmy Cliff, Uriah Heep, Manfred Mann, Leningrad Cowboys, Anti-Flag, Ignite, dEUS, Clawfinger, Limetree, Royal Republic, Tito & Tarantula... Bármely nagy fesztivál megirigyelhetné, annyi szent. És kiegészült magyar, közte vasi bandákkal is: Lord, Tankcsapda, Anima, Halor, Cserga és barátai, Quimby, Báró, 30Y, Ocho Macho.
A 23 év alatt egyetlen botrány sem történt, a jókedvet balesetek sem övezték. „Balesetről" maximum az árak újkori emelkedésekor beszélhetnénk, de hát ez egy magyarnak természetes.
Most sem maradtunk nagyágyúk nélkül. A Therapy? már többször fellépett Bildeinben, mindig nagy és kitartó lelkesedés fogadta. Most is. Látható volt, szeretnek ebben a relatíve szűk térben játszani – 2 ezer néző maximum – már csak azért is, mert a hangosítás tankönyv szintű. Egy nóta erejéig azt is megtudhattuk, hogy a Szombathelyhez is köthető ír író, James Joyce milyen viszonyban állt a nővérével.
Az Anima Sound System is volt már itt, de most kifinomultabb, az elektromos/szinti zenét tekintve ütősebb formáját mutatta, két remek énekesnővel. Ez a zene a popularitást ötvözi az experimentális megoldásokkal, vagyis új szintre emeli a kísérletezést, a műfajok összekócolását. Talán a dEUS világa ugrik be, hát nem egy rossz iskola, de az Anima zenei szuverenitása vitathatatlan.
Kellemes meglepetés volt a vajdasági Phrenia szereplése. A heavy-banda meglepően profin és érett színpadi koreográfiával rukkolt ki. Röpült is a forgács (ez itt az elismerés jele, no meg az alacsonyan szálló sör).
A fesztivál szenzációját egy véletlen szülte. Úgy volt, hogy az egykori tini-zenekar, a lányokat őrületbe kergető Sweet lesz a fő szám, ám a covid megint csúnyát tett a levesbe. Óriási szerencsével a szervezők megtalálták és lekötöttek egy koncertre az éppen Európában turnézó woodstocki legendát, a Canned Heat formációt.
Talán mondani sem kell, hogy mekkora élmény volt látni azokat, pontosabban azt a zenészt, aki anno, 1969-ben a történelembe magát beíró woodstocki színpadon állt és őrjítette a félmilliós közönséget.
Néhány könnycsepp az ősz fürtök alól azért kijött. De az igazi elismerés az volt, amikor egy tinilány csoport kifogástalan angolsággal énekelt az egykori slágereket, közte Lets'Work Together, On The Road Again.
Az idei Pinkarock nagy durranása – szó szerint is, hiszen a hangerő megrázta a falut – az ausztrál Airbourne fellépése volt. Erő, dinamika, tehetség, a rock igazi erényeit vonultatták fel a távoli földrész zenészei. Jól érzik magukat Európában, mert a bildeini fellépés a már fél éve (!) tartó turnéjuk egyik állomása volt.
Bildein Szombathelytől 22 kilométer, Pornóapátiban áthajthatunk a határon. Ki van írva, hogy mi egy uniós ország vagyunk, még le is csillagozták. Osztrák oldalról hiányoznak a külsőségek, egy kis tábla tudatja, hogy ez itt az államhatár és kész.
De minek is magyarázat ott, ahol a demokrácia magától értetődő és a rock sem lett udvari.