Az elmúlt hét a Debrecenbe tervezett akkumulátorgyártól volt hangos. Sor került ugyanis arra a lakossági fórumra, ahol a tervezett beruházás volt a téma. A debreceniek leginkább azt nehezményezték a 10 órás közmeghallgatáson, hogy nem a beruházás előkészítése előtt tájékoztatták őket, hanem már a folyamat megindulása közben, így gyakorlatilag nem irányítják, csupán futnak az események után.
A tévés összefoglalókból az derült ki, hogy a helyiek az egészségüket, a vizüket, a levegőt, a nyugalmukat féltik és nincs az a pénz, ami ezt kárpótolhat.
A másik oldalon a politikai hatalomgyakorlók amellett, hogy a térség fellendülését vizionálják és annak pénzügyi szempontból szükségességét, azt hangsúlyozták folyamatosan, hogy minden határértéket be kell, hogy tartson a gyár, máskülönben a hatóságok egyszerűen bezáratják.
Debrecen 200 ezer fős lakosságával a második legnépesebb település Magyarországon, nem csoda hát, ha a gyár témája az ország másik végén is elérte az ingerküszöböt.
De ha már az ország másik vége, akkor itt van Szombathely mellett a 2500 lakosú Táplánszentkereszt.
A településen pontosan ugyanaz történik pepitában, mint ami Debrecenben, csak hát 2500 ember sorsa nem éri el az országos média ingerküszöbét.
A faluban zöldhulladék-kezelőt létesítenek, erről a polgármester, Perl János (független) döntött. A lakosok akkor szembesültek a beruházással, amikor a tervezett lerakó szomszédjánál megjelentek a majdani üzemeltető emberi és méricskélni kezdtek.
A döntés már régen megszületett, ami után összehívták a falu lakosságát, hogy szembesítsék őket a beruházással.
Annak ellenére megy tovább a projekt, hogy közel 600 aláírást gyűjtöttek össze a helyiek annak érdekében, hogy a kezelőt ne a kiszemelt területre, hanem egy másik ingatlanra létesítsék.
A közmeghallgatáson a polgármester és a település jegyzője két dolgot jelentett ki határozottan. Az egyik, hogy az általuk az üzemeltetővel megkötött bérleti szerződés gránitszilárdságú, a másik pedig, hogy a csakis a kijelölt terület alkalmas a kezelő létesítésére.
A szerződést ezt követően felbontották majd újat írtak.
A területről kiderült, hogy annak besorolása nem engedi meg, hogy ott ipari tevékenységet folytassanak.
A polgármester és a jegyző ezután a településtervezőre mutogatott, majd kezdeményezték a terület átsorolását.
Január elején újabb közmeghallgatást hívtak össze, amit az átsorolás indokolt. A hétköznap délután négy órára összehívott lakossági fórumon már nem voltak annyian, mint korábban (ez részben talán az időpont választásnak is volt betudható) ám a tiltakozó hangok csak nem csitultak.
A táplánszentkereszti polgármester egyébként éppen ugyanazt szajkózza, mint debreceni kollégája. A határértékeket be fogja tartani az egyébként önkormányzati területre épülő kezelő, máskülönben a hatóság be fogja záratni.
Szinte ugyanaz a történet, csak pepitában. A politikai akarattal nehéz szembemenni, ott a lakosság már csak zavaró tényező.
