Ez egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. Iratkozz fel te is a Győr filter nélkül hírlevélre!
Előre elnézést kérek, mert ez hosszú lesz. Pedig lehetne rövid is. Mi történt? Az Adyvárosi Családi Napon Radnóti Ákos alpolgármester magát Mickey egérnek álcázva jelent meg egy gyerekkoncerten. Ez van, aki szerint jópofa. Szerintem meg nem, mi több, szerintem ez – igen, ismét – politikai pedofília.
Fussunk át ezen a témán, mert első sorban nem erről lesz szó.
Aki nem ismerné a terminust: akkor használjuk ezt, amikor politikusok minden valódi ok nélkül gyerekeket használnak fel a saját marketingjükre: iskolai, óvodai akármi átadójára kihajtott gyerekektől elkezdve a győri éremosztásig számos formája van ennek, legutóbb épp a bíróság mondta ki, hogy ez utóbbira nyugodtan használhatjuk ezt a kifejezést, miután Dézsi polgármester perelt, és magát funkcionális analfabétának álcázva – szokott mostanában ilyet csinálni közadat-igényléseknél is – ott azt adta elő, hogy mi pedofilnak állítottuk be.
Szóval röviden: a privát Facebook-falamon minden további probléma nélkül kifejthetem azt a véleményemet, hogy Radnóti Ákos politikai pedofíliát követett el, és Szenes Andreának válaszolva ki is fejtettem, hogy ez miért aggályos szerintem, nem másolom ide, mert már az önmagában kilométerhosszú.
Tehát még egyszer: nem cikket írtam belőle, hanem posztoltam a saját Facebookomra. Ezzel lehet egyetérteni meg nem egyetérteni. Ehelyett Dézsi polgármester, Szakács István fizetett Fidesz-troll, illetve maga az alpolgármester is igyekszik belőle óriási ügyet fújni. A cél a szokásos: rosszat mondani rólam, illetve az Ugytudjuk.hu győri szerkesztőségének munkájáról.
Mivel Radnóti alpolgármester kommentje a témában szimptomatikus, mondhatni állatorvosi ló,
ezért pontról pontra végigmegyek, és válaszolok rá: közben sok minden ki fog derülni arról, hogyan működik a városvezetés, szóval tanulságos lesz.
A kedves alpolgármester bácsi
így kezdi a kommentjét:
Van Győrben egy provokátor újságíró. Abban éli ki az örömét, hogy belekössön még a pozitív, emberi dolgokba is.
Álljunk meg egy pillanatra. Vajon mitől lesz provokátor egy újságíró? A provokátor Dézsi polgármester kedvenc szava is velünk kapcsolatban. 2019 nyara óta működik az Ugytudjuk.hu győri szerkesztősége. Ez egy újság, ahol újságírók dolgoznak. A feladatunk: feltárni a közvéleményre tartozó tényeket. Ehhez kérdeznünk kell.
Mivel az önkormányzati rendszer olyan (és Győrben még olyanabb), hogy a választópolgárokat igyekeznek hermetikusan elzárni a döntéshozataltól, véleményükre csak akkor kíváncsiak, ha az illető visszakérdezni nem tud, ezért különösen fontossá válik a sajtó azon szerepe, hogy ezeket a kemény tényeket valahogy a közvélemény elé tárja.
A klasszikus újságírásnak tehát nem az a feladata, hogy vidám cikkeket írjon városi rendezvényekről, és szó szerint, kérdés nélkül átmásolja a városháza hurráoptimista sajtóközleményeit, meg az sem, hogy reggel a rádióban az adott politikus Facebook-feedje alapján felszopókérdéseket tegyen fel a politikusnak. Hanem az, hogy releváns kérdéseket tegyen fel, főleg akkor, ha szemmel láthatóan folyamatosan titkolóznak olyan dolgokról, amelyeket mindenkinek joga lenne tudni.
Mi pedig ezt csináljuk két és fél éve: kérdezünk és kérdezünk, választ azonban egyre kevesebbet kapunk, annyira, hogy már nem kapunk meghívókat a sajtóeseményekre, olyan ritka kivételekkel, mint Hajtó Péter képviselő, vagy Pergel Elza alpolgármester asszony, nem kapunk válaszokat a közügyekkel kapcsolatos kérdéseinkre se, közérdekű adatigényléseinket nevetséges indokokkal dobálják vissza.
Ha érdeklődésünk, vagy a tények alapján kifejtett véleményünk néha olyan dolgokat is érint, amit mások pozitív, emberi dolgonak gondolnak: ez van. A jobboldal mantrája, hogy a valóság nem törődik az érzelmeiddel: ami Radnóti alpolgármesternek kedves, emberi dolog, az másnak (pl. nekem, és én le is merem írni): politikai pedofília. Akkor is az lenne, ha Gyurcsány Ferenc öltözött volna be Micimackónak.
A provokátorság tehát Radnóti Ákos és a Fidesz szótárában azt jelenti: állampolgár, aki mer kérdéseket feltenni. Ezt bármikor szívesen vállalom.
Ezután az alpolgármester leírja, ami szerinte történt, majd a következő megjegyzést teszi:
Erre ez az “újságíró” Pintér Bence pedofiliával vádol és írt erről egy bejegyzést. Én abszolút nem követem jelentéktelen emberek oldalát, engem csaknem 19ezren követnek, nem foglalkozok jelentéktelen oldalakkal, de ideküldte jó pár ismerősöm és gondoltam nem hagyom szó nélkül.
Tehát Radnóti Ákos is funkcionális analfabétának tetteti magát, és azt állítja, hogy pedofíliával vádolom. Nem történt ilyen, kedves barátja, a polgármester ugyanebben a tárgyban már pert vesztett egyszer, szóval lapozzunk.
A kedvenc részem az, hogy a városvezetés nem foglalkozik „jelentéktelen oldalakkal”, ehhez képest kéthetente kell valami lejáratót posztolnia a polgármesternek rólam, illetve alpolgármester úr is erre is muszájnak érezte, hogy reagáljon. Érdekes.
S persze fontos megjegyeznie, hogy 19 ezer követője van. Gratulálunk hozzá. Radnóti Ákos egy megyei jogú város alpolgármestere, Facebook-oldalán azonban ehhez képest
csak pörgetünk, pörgetünk, és szinte semmi, a várossal kapcsolatban releváns információt nem találunk: szelfik celebekkel, szelfik a nyaralásról, híres emberek halálhírei, szelfi a kutyával, szelfi az íróasztal mögött, szelfivideó edzés közben.
Ha néha valami releváns, közügyekkel kapcsolatos tartalmat posztol, az az, hogy lefestetett egy padot, körbejárta a tavat és levágatta a fűzfa ágait, miegyéb. Szeretném leszögezni, hogy adyvárosi képviselőként ez nem valamiféle extra eredmény, hanem ez Radnóti Ákos munkája, tehát extra tapsot a képviselői tiszteletdíjon felül nem igazán érdemel azért, mert lefesetetett egy padot a Győr-Szol munkatársaival a város – tehát az adófizetők – pénzéből.
Egy pillanatra ragadjunk még le itt, mert ez nagyon fontos lesz: Radnóti Ákos alpolgármester, Dézsi Csaba András polgármester és kisebb részben Szeles Szabolcs alpolgármester ugyanis a Facebook-korszak legkárosabb politikusi hozzáállásának mintapéldányai: influenszerpolitikusok – ilyeneket találhatunk minden politikai oldalon, sajnos egyre nagyobb számban.
A győri fideszesek azonban díszpéldányok.
Felületeiket majdnem kizárólag csak saját egomániáik reklámozására használják, és arra apellálnak – sajnos úgy tűnik, hogy joggal – hogy ha megmutatod bronzbarna és izmos felsőtested, vagy ezzel együtt/ennek hiányában cuki kiskutyákkal, kiscicákkal, nagymellű nőkkel, kajával, híres és kevésbé híres rockzenészekkel és popénekesnőkkel, sportolóval, vagy szimplán futballmezben egy meccsen pózolsz, az helyettesíti a valódi politikát. (Az egyetlen ember akinek azon a környéken bármi értelmes, érdemi dolog kiderül a posztjaiból, az Borsi Róbert.)
Ha mégis írnak valami érdemit, és kapnak egy kérdést, rögtön kioktató, atyáskodó hangemnre váltanak, amelyben azt rögtön elárulják, hogy mi nem a feladata az önkormányzatnak, mi nem tartozik az ő kezelésükbe, mit nem várhatnak el tőlük az emberek. Ők ugyanis tévedhetetlenek.
Ezt észben tartva haladjunk tovább:
Nos ennek az embernek (mármint nekem – Pintér Bence) vagy nincsenek érzései, vagy barátai vagy nulla humorérzéke, s totál negatív burokban él.
Itt mutatkozik meg, hogy a nárcisztikus, toxikusan pozitív influenszerpolitizálás teljesen elszakadt a valóságtól. Érzései Radnóti Ákos alpolgármester szerint ugyanis csak azoknak lehetnek, akik jópofának tartják, hogy ő Mickey egérnek öltözve bement egy gyerekkoncertre „megtrollkodni” az énekesnőt. Nekem, aki nem tartom jópofának, mert a hajam is égnek áll attól, hogy egy politikus magát Mickey egérnek álcázva felbukkanhat a mit sem sejtő gyerekek között, ab ovo nem lehetnek érzéseim.
A másik érdekes fele ennek a negatív burok. A helyzet az, hogy én – az influenszerpolitikusokkal ellentétben – a személyes életemet nem viszem bele a politikába, és az ezzel kapcsolatos újságírásba. Én ugyanis ekkor dolgozom, és ezért kapom a fizetésem: fent leírtam, hogy ez miből áll. Fogalma sincs Radnóti Ákosnak, hogy nekem a magánéletemben – ahol köszönöm szépen, remekül és vidáman megvagyok, vannak barátaim, szerető családom, három szép gyerekem, hobbijaim, kedvenc zenekaraim, könyveim – mi történik.
Ugyanis vele ellentétben én nem abból csinálok publicitást magamnak, hogy hol nyaraltam, hanem abból, amiből neki is kéne: hogy mi történik a várossal, a városban, mit tesznek politikusaink a városért.
Amiért ezt „totális negatív buroknak” látja és akarja láttatni a városvezető, az azért van, mert ő egy safe space-ben él: igen, abban, aminek létrehozásával ők szokták vádolni a „baloldalt” meg a „liberálisokat”. Radnóti Ákos (és Dézsi Csaba András, stb.) mindenkit kitilt az oldaláról, aki nem ért vele egyet; csak olyan „újságíróval” szembesül, akinek nincsenek valódi kérdései, mert ha lennének, Radnóti Ákos kirúgatná a GyőrPlusztól, amit ebben az értelemben inkább hívhatunk egyébként GyőrPuszinak.
Hozzájön még ehhez Dézsi Csaba András polgármester gondolata is, amely alapján aki nem ért egyet az ő intézkedéseivel, az szükségszerűen egyben „nemzetáruló” is. Dézsire hatványozottan igaz: csak azzal találkozik, aki egyetért vele, aki pedig nem, az rögtön ellenség lesz, kirúgja a munkahelyéről, vagy kitiltja az oldaláról: ez maga a megvalósult cancel culture.
Na de hát Bence, szólal meg most mindjárt valaki, hát te is kitiltottad a Radnótit az oldaladról! Valóban. Nézzük csak, mit mond erről Radnóti mester:
S amikor ezt szóva teszem neki egy korrekt kommentben, semmi fröcskölődés nélkül, leírva ezt, hogy ez egy kedves gesztus volt, utána meg 1 perc múlva letilt. Mindez azért vicces, mert az önkormányzattal szemben meg fel van háborodva, s közérdekű anyagokat igényel, mondván nem fér hozzá a polgármesteri facebook oldalhoz, mert ott le van tiltva. Erre a nagy szabadságharcos újságíró letiltja a város második emberét.
Nem fogom beidézni Radnóti alpolgármester úr kommentjét a magán Facebook-oldalamról, mert nem érdekes. 80 százalékban érdemi hozzászólás volt, amit nem töröltem volna le, 20 százalékban fröcskölődés és sértegetés, amit letöröltem, és le is tiltottam miatta.
Mi a különbség aközött, hogy én letiltom Radnótit a magánoldalamról, és aközött, hogy a város vezetői tiltanak le tömegeket a hivatalos Facebook-oldalukról? Kell ezt magyarázni? Oké, akkor elmagyarázom.
A választott tisztséget betöltő, vagy arra aspriáló politikus közszereplő, jó esetben olyan dolgokról posztol, amelyek a közre tartoznak. Én nem vagyok választott tisztségviselő, és egyelőre nem is aspirálok erre, és ha majd aspirálok is, a magán Facebook-oldalamról, ahol első sorban a barátaimmal érintkezem, azt tiltok le, akit akarok. Bocsássuk előre: szerencsére Radnóti alpolgármesternek nem kell aggódnia, hivatalos, újságírói Facebook-oldalamról nem tiltottam le, és nem is fogom, oda bármikor jöhet akár fröcsögni is. Ugyanis az az oldal, amit nem a magánéletemnek, hanem a város ügyeinek, a közéletnek szentelek.
A közéletnek, aminek tényeiről Dézsi, Radnóti, Szeles és a többiek Facebook-oldalairól, az általuk vezetett önkormányzat, a velük szövetséges kormány által pénzelt propagandakiadványokból a győriek egyszerűen nem értesülhetnek. Egyrészt azért, mert nem posztolnak róla szinte semmit, másrészt azért, mert ha mégis, akkor is győriek ezreit tiltották le ezekről az oldalakról.
Az idézett rész második felével pedig be is zárhatjuk a kört: igen, fel vagyok háborodva, hogy a város vezetése titkolózik, és jogi útra kell terelni minden egyes kérdést, amiről helyből saját maguknak kéne beszámolniuk a sajtóban, a közgyűlésen, illetve újságírói kérdésekre válaszolva. És ezen akkor is fel lehetek háborodva, ha a falamon fröcsögő Radnótit oly gyorsan és boldogan tiltottam le, mint a huzat.
Ugyanis nekem nem feladatom, hogy platformot adjak Radnótinak, neki viszont kutya kötelessége lenne minden egyes újságírói kérdésre rendesen válaszolni.
De ők még arra sem képesek, hogy kiálljanak a kérdések elé: gyávák elhagyni a safe space-t, amit maguknak teremtettek;
gyávák egy közérdekű adatigénylésre válaszolni.
Felszólítom a győri fideszes városvezetést: ahelyett, hogy ott üzengetnek és próbálnak befeketíteni, ahonnan letiltottak, merjenek kiállni egy interjúra, ahol valódi kérdéseket kapnak. Van egy gyanúm, hogy nem fognak élni a lehetőséggel, mert nem mernek. Mert én nen arról fogom kérdezni őket, hogy mit írtak a Facebookon. De az ajtóm mindig nyitva áll, Hajtó Péter kollégájukat sem ettem meg reggelire.
Szóval lássuk, hogy fejezi be ez az ember, aki amiatt beperelt valakit egyszer, hogy egy random kommentben fasznak nevezték, és ennek híre ment a sajtóban, ezért most már az egész ország fasznak hívja, ha valahol felbukkan a feje:
Nos kedves olvasók lehet véleményezni, de ezt hívják öngólnak, meg szánalomnak. Egy boldogtalan ember kínlódása, ritka rossz lehet neki, csak a gyűlölet!Szerintem ez egy kedves gesztus volt hogy felvettem és elsétáltam ebben emberek és gyerekek között, akik azt sem tudták ki van benne, de ez a megkeseredett ember csak a rosszat látta ebben… Fura az is, ha egy felnőttet làt egy gyermek mellett, akkor a pedofília jut eszébe. Kiváncsi vagyok, ha gyerekek közé megy valaha is, akkor is ez jut-e eszébe
Visszacsatolnék itt egy pillanatra, hogy vannak-e érzéseim. Mint mondtam, az örömöt én első sorban nem a lájkkurvaságon keresztül élem meg nyilvánosan, mint egyesek, hanem magánban. Nincs szükségem 600 lájkra Kiskunhalasról a középszerű, vagy adott esetben kifejezetten rossz éneklésem mellé, hogy szeretettnek érezzem magam, és B-kategóriás celebek iránt érzett ámulatot sem érzem fontosnak, hogy magamra háramoltassam át egy közös szelfivel. Erről tehát Radnóti úr semmit nem tudhat az égvilágon.
De nem csak a bólogatójánoskodás számíthat pozitív érzésnek. Szerintem, és mindjárt megmondom, miért, kifejezetten pozitív érzésnek számít
-
a törődő aggodalom, amit amiatt érzek, hogy a gyerekeinket politikusok használják fel a lájkersenyben;
-
az enyhe rémület, amit Győr városa kapcsán érzek, amelynek vezetéséről napról napra bizonyosodik be, hogy nem csak inkompetens, de cinikus és gyáva is;
-
a gyűlő düh, ami például a város teljesen elhibázott közlekedéspolitikai döntései miatt tólul fel bennem.
Ez nem boldogtalanság és gyűlölet: ez az én értékelésem szerint annak a tettvágynak az alapja, ami ezekből a politikusokból hiányzik.
Nekik ezzel szemben az kell, hogy lájkold szét a cicás képüket, mert attól fognak jól aludni. És nekik az is kell, hogy elhidd: érdemi kérdéseket feltenni az elköltött adóforintjainkkal kapcsolatban egy csúnya, negatív dolog, amit csak gyűlölködő, boldogtalan emberek csinálnak.
Nekem az kell, hogy gondolkozz el azon, hogy miközben cicás képekről posztolnak, mit is csinálnak valójában.
Tudom, hogy nehéz, tudom, hogy néha bonyolult, azt is tudom, hogy így is sok a szomorúság az életünkben. De ez vezet oda, hogy legközelebb olyan emberek üljenek majd oda, akiknek valóban a város és a városban lakó polgár érdeke a fontos, nem pedig az, hogy hányszor szerepelnek a GyőrPuszi címlapján.
Ja, és még egyszer: senki sem vádolta pedofíliával ezt az embert, aki inkább vállalja, hogy nem tud olvasni, mint hogy el kelljen fogadnia: vannak az övétől eltérő vélemények is.
