Már nem egyszerű pénzügyi nehézségekről, hanem a csőd reális lehetőségéről beszél a Győri Audi ETO KC vezetése. A hétszeres Bajnokok Ligája-győztes női kézilabdaklub elnöke, Görbicz Anita és ügyvezetője, Fata Edina vasárnap este a Sport TV Harmadik félidő című műsorában próbált magyarázatot adni arra, hogyan kerülhetett ilyen súlyos helyzetbe a világ egyik legeredményesebb kézilabdacsapata. Az elhangzottak azonban aligha nyugtatták meg a szurkolókat:
a klubnak a sajtóértesülések szerint 350–400 millió forintot kellene megtakarítania,
játékosok távozásával és fizetéscsökkentésekkel számolnak, miközben már az is kérdéses, hogy sikerül-e befejezni a jelenlegi szezont.

Fata Edina elismerte, hogy az októberi fizetéseket még teljes egészében kifizették, és egyelőre nincs tartozásuk a játékosok felé, de abban már nem biztos, hogy december közepén is ugyanezt tudja majd mondani. A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy az ügyvezető szerint még akkor is hiányozhat a klub éves költségvetésének 10–20 százaléka, ha a játékosok eladásáról és a szerződések módosításáról szóló tárgyalások sikerrel járnak. Arra a kérdésre pedig, hogy
csődbe mehet-e az ETO, Fata egyértelművé tette, hogy amennyiben a játékosokkal nem sikerül megállapodni, ez is reális forgatókönyv.
A vezetők magyarázataiban ugyanakkor - talán túlzottan - hangsúlyosan jelentek meg a probléma okaként a korábbról megörökölt, hosszú távú szerződések okozta szűk mozgástér, a túlméretezett játékoskeret, valamint azok a helyzetek, amikor a gyermekvállalás miatt kieső kézilabdázók pótlására újabb játékosokat kellett igazolni.
Görbicz Anita szerint ezek a körülmények jelentősen megnehezítették a gazdálkodást. Csakhogy felmerül a kérdés: egy ilyen nemzetközi szinten működő klubnál hogyan fordulhat elő, hogy a vállalt szerződéses kötelezettségek és a várható bevételek között ekkora szakadék keletkezik? A játékosok ugyanis nem önkényesen határozták meg a fizetésüket, hanem a klubbal kötött, mindkét fél által elfogadott szerződések alapján dolgoznak. Aligha várható el tőlük, hogy önként mondjanak le a járandóságuk jelentős részéről azért, mert a munkáltatójuk pénzügyi tervei nem teljesültek.
A most kialakult vészhelyzetnek ráadásul van egy ennél jóval kényesebb vetülete is. Fata Edina ugyanis arról is beszélt, hogy a korábbi támogatási rendszerben a szponzorok egy része különösebb megkeresés nélkül is érkezett a klubhoz, az új helyzetben azonban már aktívan kell keresni a támogatókat.
Ez a kijelentés óhatatlanul felveti a magyar élsport finanszírozásának egyik alapvető, a NER-időszakához is köthető problémáját: mennyire lehetett fenntartható az a működési modell, amely jelentős részben a politikai és gazdasági környezethez kötődő támogatások folyamatos rendelkezésre állására épített? És vajon mit mond el egy klubvezetés kompetenciájáról, hogy nem számoltak azzal valós forgatókönyvként, hogy ezek a források egyszer elapadhatnak.
A klub november 10-i közleménye ugyanis alapvetően a magyar sport támogatási rendszerének megváltozásával indokolta a rendkívüli gazdasági kihívásokat, ám ez önmagában még nem ad választ arra, hogy a vezetés milyen pénzügyi tartalékokkal és kockázatkezelési tervekkel készült egy ilyen helyzetre.

Kívülállóként, esetleg szurkolói szemmel nézve kvázi elfogadhatatlan, hogy a klubvezetés a megörökölt szerződésekkel és a játékosok hozzáállásával magyarázza a válságot, miközben a vezetői felelősség kérdése háttérbe szorul, ez minden, csak nem professzionális hozzáállás, ráadásul az ETO jövőbeni helyzetét is csorbítja a nemzetközi transzfer-piacon.
A valid kérdés most az, hogy miért nem történt időben megfelelő pénzügyi tervezés, és miért nem vállalt eddig senki személyes felelősséget a kialakult helyzetért. A kritika természetesen nem bizonyítja, hogy a jelenlegi vezetés egyedül felelős a problémákért, de az biztos, hogy a nyilvánosság előtt egyelőre nem hangzott el minden kérdésre megnyugtató válasz.
Sokan mutogatnak a győri önkormányzatra is, mint lehetséges problémamegoldó szereplőre. A városvezetés korábbi tájékoztatása szerint az elmúlt húsz évben összesen 3 milliárd 600 millió forinttal támogatta az ETO női kézilabdacsapatát, ugyanakkor a klubot működtető gazdasági társaságban nincs tulajdonrésze, és a döntéshozatalban sem vesz részt.
Az önkormányzat azt is jelezte, hogy a hatályos szponzorációs szerződésben vállalt kötelezettségeit természetesen továbbra is teljesíti.
Hasonlóan fontos körülmény, hogy a névadó szponzor Audi is megerősítette ugyanezt: eleget tesz a jelenlegi szerződésben vállalt kötelezettségeinek, bár ez a megállapodás az idény végén lejár. Vagyis miközben a klub vezetése újabb forrásokat keres, ismét jogosan merül fel, hogy a korábbi támogatásokból és bevételekből miként alakult ki olyan működési struktúra, amelynek fenntartása most már a klub létét veszélyeztetheti.

A Győri Audi ETO KC helyzete így messze túlmutat a kézilabdán. Egy olyan klub jövője vált bizonytalanná, amely évtizedeken keresztül Győr egyik legfontosabb sportszakmai büszkesége volt, és amelynek hazai és nemzetközi sikerei mögött jelentős vállalati, önkormányzati és más támogatói források álltak. A szurkolók joggal várhatják el, hogy a vezetők ne csupán a túléléshez szükséges újabb pénzekről, játékoseladásokról és megszorításokról beszéljenek, hanem arról is, pontosan milyen döntések vezettek a jelenlegi válsághoz. De ami ennél is fontosabb, hogy mi lesz az a vészforgatókönyv, ami megtarthatja a csapatot a sikernek az eddig megszokott szintjén.
Szerinted ki a hibás, és mi lehet a megoldás? - gondolatébresztő időkérés
A Győri Audi ETO KC pénzügyi válsága jóval túlmutat egy sportegyesület gazdálkodási nehézségein. A kialakult kálvária felveti a jelenlegi és a korábbi klubvezetés felelősségét, de legalább ennyire indokolt megvizsgálni a magyar élsport finanszírozásának működését is. Az elmúlt évtizedekben számos klub működése épült jelentős állami, önkormányzati és államközeli vállalati támogatásokra, miközben a sportszakmai ambíciók nem feltétlenül igazodtak a hosszú távon biztosítható bevételekhez.
Érdemes lenne végre közösen tisztázni, hogy egy nemzetközi sztárokat foglalkoztató profi sportklub működtetése mennyiben üzleti vállalkozás, és milyen mértékben tekinthető közösségi érdeknek. A közpénzek elosztásánál az is fontos szempont, hogy milyen elvek alapján részesülnek támogatásban az egyes sportágak és klubok, illetve hogyan mérhető a támogatások társadalmi hasznossága. A sportsikerek, a város nemzetközi hírneve és a szurkolói élmények kétségtelenül értéket képviselnek, de önmagukban nem helyettesíthetik a felelős és fenntartható gazdálkodást.
Legalább ennyire fontos a győri kézilabda hosszú távú jövőjéről is gondolkodni. A világsztárok szerződtetése gyors sportszakmai sikereket hozhat, ugyanakkor rendkívül költséges működési modellt eredményezhet, amely folyamatosan jelentős bevételeket igényel. Ezzel szemben a helyi utánpótlás tudatos fejlesztése, a saját nevelésű fiatalok fokozatos beépítése és a klubhoz való kötődés erősítése hosszabb távon stabilabb alapokat teremthet - igazából anno erre hozták létre a TAO-intézményét is.
A két út természetesen nem zárja ki egymást, de az arányok meghatározása alapvetően befolyásolja egy egyesület jövőjét. A valódi siker ugyanis nem kizárólag a megnyert trófeák számában mérhető, hanem abban is, hogy egy klub képes-e évtizedeken keresztül működni, új generációkat felnevelni és értéket teremteni a város közösségének. Az Ugytudjuk.hu ezért arra biztatja olvasóit, hogy osszák meg véleményüket a kialakult helyzetről, az egyelőre senki által sem vállalt felelősségről és arról, milyen sportfinanszírozási modellt tartanának igazságosnak és fenntarthatónak. Mert az ETO jövője nemcsak a klub vezetőinek ügye, hanem egész Győr és talán az ország számára is fontos kérdés.
