A Duna partján, Győr egyik legszebb részén lehorgonyzott Westy Hajó kínálatát teszteltük ezúttal.
Fotó: Papp László Tamás
A hajóbelső berendezése kényelmes, a székek és asztalok is maradásra csábítóak, órákig is elücsörögnénk rajtuk, ami nem minden éttermi ülőalkalmatosságról mondható el.
Fotó: Papp László Tamás
Előételnek vörös és zöld lencsés fácánlevest rendeltünk 2990 forintért. A megfelelően gyors, udvarias kiszolgálással nem volt gond, ahogy a levessel sem. Azzal, amiben kihozták, már inkább.
Fotó: Papp László Tamás
Mert azért egy ilyen szintű, ilyen helyen lévő étteremnél talán nem eltúlzott igény, hogy a tányér ne legyen törött, csorba. Ez bizony az volt.
Fotó: Papp László Tamás
A főétel Taco-bundában sült csirkemell burgonyakrokettel, amely 3490 forintért hozta azt, mely elvárható tőle, nem is volt rá különösebb panasz, bár a mártás (enyhén szólva) lehetett volna sűrűbb.
Fotó: Papp László Tamás
Viszont a Szent Péter halfilé koktélrákos, homárszószos linguinivel (5290 forintot kóstálva) érdekes gasztronómiai ízkonfigurációt hozott létre. Sajátos egyensúlyi helyzetet teremtve: amit a nem teljesen ízlésem szerint készült hal elronthatott volna, azt a rák helyrebillentette, a szósz pedig hasonló varázslatot követett el a tészta irányában.
Fotó: Papp László Tamás
Összességében tehát nemigen voltam képes elégedetlenre kihozni az ítéletet, ami a tartalmat illeti. A „hordozóeszközből” viszont ezúttal sem tudott a személyzet csorbítatlant prezentálni.
Fotó: Papp László Tamás
S amikor ez másodjára fordul elő, akkor már az étteremkritikus - Rózsa Sándor nyomdokaiba lépve - összevonja a szemöldökét. Olyan ez, mint amikor az autókölcsönzőből bérbe vett kocsi tökéletesen megy, de az ajtaján van egy jókora repedés. Az ember kicsit megtorpan, mielőtt beleülne. Étkezésnél pedig a tányéron lévő repedésekben megülő (s onnan a sima felületnél jóval nehezebben eltávolítható) szennyeződés akár higiéniai rizikófaktort is teremthet.
Folytatván a gasztroportyát: a füstölt sajttal, pármai sonkával, mustárral töltött sertéskaraj meg 3440 forintos áron gyakorlatilag panaszmentes gasztronómiai élményt szállított.
Fotó: Papp László Tamás
Ha rosszmájúak akarunk lenni, hozzátehetjük: ezúttal sikerült ép tányérban kihozni a fogást. De ne legyünk azok, inkább élvezzük tovább az utazást. Különösen, hogy a desszertszekció pedig (tartalmilag legalábbis) hibátlanra sikeredett.
A somlói (1590 forintért) nem okozott olyan kellemetlen, nem várt meglepetést, amiben jó párszor részünk volt más vendéglátóhelyeken. Ehelyett az ízlelőbimbók olyat kaptak, amire felkészültek.
Fotó: Papp László Tamás
Az 1890 forintba kerülő chilis ameretto fehércsokis pisztáciával az „ilyet még nem ettem, de nagyon jó” érzését hozta el.
Fotó: Papp László Tamás
Nem bántuk meg, hogy ráálltunk a pisztáciavonalra, mert a pisztáciás ricottás cannoli...
Fotó: Papp László Tamás
...valóságos pszichedelikus gasztrotripet idézett elő, kajakóma helyett szinte egy másik tudatsíkra repítve. Hát nem megér ez rongyos 1990 forintot?
Tutira megérne - ha nem lenne itt is csorba a tányér.
Fotó: Papp László Tamás
Ez már a harmadik. S itt van a pillanat, amikor az ember száján kicsúszik egy nemárbazmeg. Mert azért az ilyesmire oda kéne figyelni, ha nem akarják, hogy a kritikusi toll hegyén vér fakadjon. A végére pedig negatív slusszpoén gyanánt újból jelentkezett valami, ami a csorba tányérokhoz betársulva nem kicsit ambivalenssé tette az élményt. A mangó-lótuszvirágos limonádé képében érkező tartalom igazán üdítőnek bizonyult, csak a forma hibázott ismét némiképp. Mert ha az utóbbira is adni próbálunk, akkor limonádét nem söröspohárban szervírozunk.
Fotó: Papp László Tamás
Persze lehet mondani, hogy a belbecs (amit viszonylag magasra pontozhatunk itt) jobban számít, s nagyobb gond lenne, ha az csorbulna, s a külcsín alacsonyabb szintje még a tűréshatáron belüli. Egy kültelki gyorsbüfé esetén minderre kis habozás után akár rá is bólinthatnánk, de egy háromfős ebédnél, 29.290 forintos cech esetén kicsit többet várna az ember a külalak frontján is.
Fotó: Papp László Tamás
Reméljük, a hajóétteremben tett látogatásunk és a cikk megjelenése között eltelt idő alatt kicserélték a csorba tányérokat. Vagy ha nem, akkor riportunk közzététele után megteszik. A gasztroportya természetesen a jövőben is folytatódik.
