Mikor mond le az alpolgármesterségről?
Újpesten semmiképpen sem akartam otthagyni csapott-papot, vannak bizonyos munkafolyamatok, feladatok, amelyeket le kell zárni. Például most elfogadtunk egy teljesen új szociális rendeletet, új szakmai díjat hoztunk létre, vagyis vannak olyan folyó ügyeink, amelyeket szeretnék tisztességesen lezárni és átadni az utódomnak.
Ez mikor várható?
Május végéig ennek le kell zárulnia, hiszen az összeférhetetlenséget fel kell oldani.
Van határideje ennek?
Igen, az eskütételt követő 30 napom van erre, de a cél, hogy május végéig mindent lezárjunk Újpesten.
Tehát, hogy jól értse az olvasó, addig nem szavazhat, de részt vehet az üléseken.
Gyakorlatilag egy statiszta vagyok addig, nem szavazhatok, nem nyújthatok be kérdéseket, és természetesen fizetés sem jár addig.
Bizottságba beülhet?
Tett a Fidesz egy gesztust. Én a Törvényalkotási bizottságba kerültem be, ami egy fontos grémiuma a parlamentnek, hiszen ott értesülünk leghamarabb a törvénymódosításokról, törvényalkotásról. Hende Csaba, a bizottság elnöke küldött nekem egy levelet, hogy bár nem gyakorolhatom a szavazati jogomat, de vár az ülésekre, hogy bekapcsolódhassak a munkába. Ez egy tisztességes, szép gesztus.
Megtehetik a kétharmad birtokában.
Igen, ez igaz, abban a pozícióban vannak, hogy megtehetik ezt.
Főleg úgy, hogy az ellenzék azt mondja, hogy nagyon kevés az ellenzéket megillető bizottsági hely, illetve elnöki, alelnöki pozíció. Hogy látja? Számít ez?
Őszintén szólva, az a tapasztalat, hogy így ciklusról ciklusra, kétharmadról kétharmadra haladva abszolút csökken az országgyűlés jelentősége, főleg mint döntéshozó és ellenőrző szerv. Azt gondolom, hogy ez a rendszer, amiben élünk egy vezér demokrácia, itt négy évente felhatalmazzák a választók a vezért, aki aztán négy évig azt csinál, amit akar, és ki is iktatta a fékek és ellensúlyok rendszerét. Ebből a szempontból a parlament nem az a hely, ahol a fontos dolgok eldőlnek.
Hol dőlnek el a fontos dolgok?
Orbán Viktor dolgozószobájában. Valóban az, hogy hány elnöki, alelnöki pozíciót kap az ellenzék, sokkal kevesebb jelentősége van ennek, mint 4 vagy 8 évvel ezelőtt.
Az alázat hiányáról és az állítólag elcsalt választásról
Itt az ideje elfogadni: ha elcsalt a választás és nincs demokrácia, akkor nem indulunk a választáson és végképp nem ülünk be a parlamentbe. Ha pedig mégis, akkor demokrácia van és nem csalta el a Fidesz a választást. De a kettő együtt nem megy. Vélemény!
Azért is érdekes ez, mert a választás előtt rengeteg olyan vélemény hangzott el az ellenzéki nyilvánosságban, miszerint az újabb kétharmad egyik oka a terepmunka hiánya, a választókerületek elhanyagolása, hogy mást ne mondjak, a "menjünk le vidékre" típusú mondatokkal szinte mindenki találkozott már. Újpestiként persze kicsit nehéz értelmezni a menjünk le vidékre, mégis, hogy látja, milyen az a parlamenti munka, ami vidéken is látszik?
Szerintem egy nagyon-nagyon terméketlen vita az, ami kibontakozott az ellenzéki pártok, véleményvezérek között a sajtóban. Abból csinálni politikát, hogy ott vagyunk-e a parlamentben vagy nem vagyunk ott, ezek olyan szimbolikus és részben technikai kérdések, amelyek, azt gondolom a választók egyre szűkebb közönségét érdeklik csupán.
Ha folyamatosan azzal foglalkozunk, hogy mit csinálunk a parlamentben, beülünk, nem ülünk be, akkor annál nagyobb hatalomra tesz szert a Fidesz, hiszen ez a politika egyre kevesebb embert érdekel.
Úgy gondolom, hogy ezeket a szimbolikus, technikai kérdéseket ki kell kerülni, tartalomról, értékekről és víziókról kell beszélni.
Ez hiányzott a kampányból is, de most is. Nagyon kevés értékes szellemi terméket látok jelenleg az ellenzéki oldalon.
Mi ebből szempontból is erősíteni akarunk: az LMP Magyarország zöld pártja. Hadd mondjak egy példát. Nemrég azt javasoltam, hogy államosítsuk a Tungsram gyárat, majd azt dolgozói tulajdonba adni. Ez a közösségi tulajdon markáns ökopolitikai állítás.
Hogy kell elképzelni ezt a közösségi tulajdont? Van egy állami fedőszervezet, vagy abszolút a dolgozók kezébe adnák a gyárakat?
Utóbbi. Ennek persze számos technikai részlete van, de ami nagyon fontos. Első lépésként állami tulajdonba kell venni, hogy aztán második lépésként a dolgozóknak lehessen adni. Ha ugyanis nem ez történik, akkor a Fidesz-féle módszer válhat belőle, amikor különböző oligarchák kezébe adnak komoly cégeket, lásd Mátrai Erőmű és Mészáros Lőrinc.
Mi azt mondjuk, aki ott dolgozik, az a leghozzáértőbb, tehát legyen az övék a tulajdon és felelősség. Ehhez persze előbb az államnak is segítenie kell, például azért, hogy a Tungsram meg tudja valósítani a technológiai váltást, amivel a kínai termékkel már versenyképes lehet, illetve olyan keresletet kell találni, amivel már meg tud élni a piacon.
Nagyon fontos, hogy magyar tulajdonú, magyar dolgozókkal rendelkező, magyar tudással dolgozó cég állítson elő elektrotechnikai termékeket a magyar fogyasztóknak.
Ez egyébként az ökopolitikánk része, aminek alapelve, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a piacoknak és külföldnek.
Sokszor meglehetősen nehéz megkülönböztetni az ellenzéki összefogás hat pártját egymástól.
Mik azok a pontok, amelyekben az LMP önálló arculatot tud mutatni?
Az ökopolitika abszolút különálló a liberális, jobboldali vagy éppen szociáldemokrata politikától, miközben természetesen tartalmaz közös elemeket is. Emberi jogok, erős szociális gondolat, a közösségek védelme, vagy éppen patrióta gazdaságpolitika és nemzetpolitika, de mégis, minőségében új elemet képvisel: mi nem az állam mindenhatóságától, a végtelen és folyamatos újraelosztásról, vagy éppen a piac mindenhatóságától nem várjuk a megoldást, hanem középen állunk ebből a szempontból.
A Fidesz is ezt mondja magáról. Miben más akkor ez attól?
A Fidesz gazdaságpolitikája egy rettenetesen kevert mix, de legfőképp az a politika egy hatalmi érdeket szolgál. A hatalomban maradás érdekét szolgálja. Ehhez pedig néha államosít, néha neoliberális politikát folytat, de mindenképpen a saját oligarcha rétegének érdekeit szolgálja ki. Ez nem egy középen állás, hanem hatalmi logika.
A kormányzati sajtó legtöbbször épp azzal vádolja az ellenzéket, hogy saját oligarcharéteget épít ki, csak kicsiben. Hogy látja?
Nagyon nem így. Jelenleg ugyanis épp azokat az oligarchaszálakat vagdossák el az ellenzéki önkormányzatok, amelyek a Fidesz idején köttettek. Elhiszem, hogy ez fáj a kormánypártnak.
Bakos Bernadett mondta a minap, hogy a „országos szinten sem sikerült elmagyarázni a választóknak, mi az a zöldpolitika”. A kérdés adott, hogyan lehet elmagyarázni a zöldpolitikát úgy, hogy ne csak egy szűk értelmiségi magnak szóljon az?
A zöldpolitika az életminőség A zöldpolitika jól lét. Ez egy minőségi szemlélet egy korábbi, jelenleg is domináns, mennyiségi szemlélettel szemben, amikor azt gondoljuk, hogy a piac, a jövedelemkínálat és a vagyon határozza meg a mi jól létünket.
Úgy gondolom, hogy az egyre kevesebb ember kezében összpontosuló vagyonokra és lecsúszó középosztályra egy baloldali politika is adhat választ, csak az figyelmen kívül hagyja az egész környezeti lábát. Vegyük észre, hogy egyaránt zsákmányoljuk ki a munkásokat, dolgozókat és a környezetünket. Ez az érem két oldala.
Ezt hívják túlfokozott kapitalista rendszer, ebben élünk, ez okozza a pusztítást az emberi és környezeti erőforrásokban. A zöldpolitika tehát a gazdaságot, a társadalmat és környezetet egyaránt figyelembe vesz.
A minőségi szemlélet azt jelenti, hogy mi nem a gazdasági növekedésben hiszünk, hanem a fenntartható fejlődésben.
Mi a különbség?
Előbbi egyre több felhasznált energiával, egyre nagyobb károsanyag-kibocsátással és egyre nagyobb fogyasztással jár. Ez a gazdasági növekedés, de semmi esetre sem fejlődés, semmi esetre sem fenntartható.
Visszakanyarodva a kérdésre, az átlag választó ezt azért nehezebben követi, lévén nagyon elméleti síkon mozog. Hogy kell ezt elképzelni a gyakorlatban?
Mondok akkor gyakorlati pontokat. Amikor Paksot építjük, az orosz függést építjük, mert ahogy az olaj és földgáz, úgy a fűtőelem is függőségi kérdés. Máris egy energetikai kérdésnél járunk, a zöldpolitikai erre is megoldást kínál.
Vagy amikor arról beszélünk, hogy nem lehet megközelíteni a Balaton partját, mert mindent beépítenek, az egyszerre veti fel a társadalmi igazságosság kérdését, hogy aki gazdag, az meg tudja fizetni a nemzeti kincsünket, és egyszerre gazdasági kérdés, mert a nagyvállalkozókat támogat az állam a szállodaépítéssel, végezetül környezeti kérdés is, hiszen ami zöld, azt ne pusztítsuk el, ne építsük be.
Fotó: lehetmas.hu
Maradva a konkrét példánál. Paks. Talán nem tévedek, ha azt mondom, a magyar társadalom többsége is szívesen megszabadulna az atomtól, de felteszik a kérdést, mi legyen helyette, leegyszerűsítve: mivel menjen a légkondi?
Jó a példa, miért van légkondira szükség? Hát azért, mert klímaváltozás van, tehát visszajutunk az alapproblémára.
Őszinte leszek: arra a globalista, kapitalista világrendre, ami arra alapul, hogy egyre többet fogyasszunk, arra mi nem tudjuk a megoldást. Ha folyamatosan növekedni akarunk, annak nincs megoldása, mert a jövőt éljük fel. Mi a valódi megoldás? Egyrészt használnunk kell a 21. század okosmegoldásait, így a geotermikus energiákat, biomasszát, szélenergiát stb. Ezekben hazánknak nagyon jó adottságai vannak. Másrészt zöldpolitikusként úgy gondolom, nem kell a növekedés, nem kell az állandóan növekvő energiahasználat, ezt vissza kell fogni, és a nemnövekedés felé kell mozdulni.
Ha ugyanis az energiaigényünk csökken, akkor az okosmegoldásokkal együtt „máris kijön a matek” és megteremtjük a feltételeit hazánk energiaellátásának.
Egyszerű megoldásokra kell itt gondolni: nem fogjuk fűteni az utcákat orosz gázzal, mert leszigeteljük a házakat.
A kormány erre mondja, hogy most is zajlik a házak szigetelése, van rá program.
Én egy panelházban lakom Újpesten, semmilyen program nem ér el oda. Az, hogy országosan sikerül évente a lakások fél százalékát felújítani, és azt is a vastagabb pénztárcájú társadalmi rétegek tudják megvenni maguknak, az nyilván nem megoldás.
Említette a Balatont. Hogy lehet úgy megközelíteni a kérdést, hogy egyrészt a Balaton természeti egysége ne sérüljön tovább, sőt, javítsunk a jelenlegi állapoton, másrészről a gazdasági érdek se sérüljön, vele együtt pedig a társadalmi igény is teljesüljön, gondolok itt a legegyszerűbbre: továbbra is lehessen fürdeni a tóban.
Ami természetes folyóvizünk, állóvizünk, amelyek óriási természeti és kulturális érték, ott beépítési stoppot hirdetni, vagyis a partvidék 100, 150 méteres körzetében ne lehessen építeni semmit.
Az már nagyon jó kérdés, hogy mi történik azokkal az építményekkel, amelyeket már ebbe a sávba építettek. Jómagam kőkeményen megadóztatnám, de ha nagyon-nagyon radikális lennék – ami ugyan nem vagyok – akkor a szállodaláncok kapcsán szintén szóba lehetne hozni az államosítást.
De a lényeg, hogy legalább azokat a területeket mentsük meg, amelyeket még nem építettek be.
Mennyiben segíti ez a Balatont? Olyan véleményeket is olvasni, hogy komoly beavatkozás nélkül a tó a végóráit éli. Vissza lehet fordítani ezt a folyamatot?
A megoldás a túlhasználhat csökkentése. Nem lehet ennyire használni, kihasználni a Balatont. Ez összefügg a szállodaépítésekkel, a nádírtással, a jachkikötőkkel. Jöjjünk arra rá – és ez az ökopolitika alapelve – hogy az vezet a boldogsághoz, hogy egyszerűen élvezzük a környezeti adottságainkat, nem pedig túlhasználjuk.
Nem kell mindent lebetonozni. Ha erre nem jövünk rá, akkor nem lesznek tavaink, nem lesznek erdők, állatok és valamiféle disztópiában fogjuk magunkat találni.
Ennyi volt: Félmilliárdért meghirdették, félmilliárdért eladták a Vas megyétől elvett balatonberényi gyermeküdülőt
Ahogyan arról a múlt héten beszámoltunk, a kormány eladásra hirdette a balatonberényi gyermeküdülőt. A Vas megyétől elvett értékes ingatlant minösszes 527 millió forintért hirtették meg az Elektronikus Aukciós Rendszerben, és mit tesz Isten, végül a "szerencsés" licitáló pontosan 527 millió forintért jut hozzá a parton található ingatlanegyütteshez.
Ha már túlhasználat. Újpesti várospolitikusként hogy látja, a főváros és az agglomeráció közlekedési gondjait hogy lehetne orvosolni?
Újpestiként és politikusként is nagy híve vagyok mindenféle forgalomszabályozási módszernek, így a dugódíjnak, használatarányos díjnak, behajtásmentes övezeteknek, és a kerékpárosbarát intézkedéseknek.
Beszéljünk a korlátozásokról. Azért nem úgy kell elképzelni, hogy vannak az autósok, meg vannak a biciklisták és vannak a gyalogosok és BKV-val utazók, hanem vannak a közlekedők. Ők szeretnének A-ból B-be eljutni, ami valójában egy kényszer, hiszen el kell jutnunk a munkahelyre vagy a boltba. Egy okos várostervezéssel persze ez a kényszer csökkenthető, például azzal, hogy az agglomerációban is legyen megfelelő oktatási és egészségügyi rendszer, sportolási lehetőség és persze munkahelyek.
Aki a külvárosokban vagy agglomerációban lakik az tudja, hogy azért kell folyamatosan beutazni a belvárosba, mert ott van nagyobb választék oktatási intézményekből és ott van több munkahely.
Tehát egyrészről ez egy várostervezési kérdés. Visszakanyarodva: a zöldpolitika csak azokat akarja korlátozni, amelyek minket, embereket korlátoz, a mi életminőségünket korlátozza. Az, hogy folyamatosan dugók vannak az utakon, a lég- és zajszennyezés, az, hogy az autósoktól nem lehet haladni, az valójában minket korlátoz. Ezt valóban korlátozni kell.
Nem vagyok az autólobbi embere, én a kerékpársávokat és a kötött pályás közlekedést fejleszteném, ahogyan az okos várostervezést is, hogy ne kelljen ennyit közlekednünk.
Visszakanyarodva kicsit a szimbolikus, technikai politika felé. Nemrégiben Tordai Bence és Ungár Péter csapott össze az EP-választás kapcsán. Van döntés már, hogy együtt vagy külön indulnak a többi ellenzéki párttal?
Alig két év is van a választás, ám még egyik párt sem hozta meg a formális döntést, de valóban, az ellenzéki politika nagyon arrafelé megy, hogy mindenki mutassa meg a saját arcát.
Mi ezt felszabadulásnak éljük meg, hiszen végre itt egy markáns zöld arculatot tudunk bemutatni. Abszolút nem fogunk félni akár önállóan is megmutatni.
Én azok közé a politikusok közé tartozom, akik azt vallják, első a tartalom, a „mit kínálsz a választóknak”, mitől vagy te más, mint a többi. Mi a következő időszakban abszolút a tartalmat erősítjük, de időben meg fogjuk hozni azt a döntést, hogy hogyan indulunk a választáson.
Ungár Péter: A Parlament nem a Két Medve nevű szombathelyi kocsma
Ungár Péter a ciklusindító sajtótájékoztatón kijelentette, kollégáival biztosan az lesz a céljuk, hogy a parlamenti munka színvonalát növeljék, és ne csökkentsék azt a következő négy évben. Nem gondoljuk, hogy az Országgyűlésnek zsibvásárnak, a Két Medve nevű szombathelyi kocsmának, vagy egy általános iskolának a színvonalát kéne produkálni - mondta az LMP Vas megyei politikusa.
Nemrég felvetődött, hogy az LMP-nek vissza kell kanyarodnia a Schiffer-i útra. Ezt jelenti a Schiffer-i út?
Ez az az út, ami az utóbbi években szintén kudarcot vallott. Ez a kinövekedés elmélete volt, ami azt jelentette, hogy lesz majd egy olyan párt, ami „kinövekszik” a többi közül, és ha ez megtörtért, akkor lehet szövetséget kötni a többi párttal.
Ez az elmúlt években senkinek sem sikerült.
A DK-nak egész jól megy.
Nekik sem sikerül 15 százalék fölé menni. Vagyis ez az út – amely mereven elzárkózott ráadásul mindenféle szövetségkötéstől – nem gondolom, hogy járható. Tetszik vagy nem tetszik, a magyar választási rendszer arra kényszerít minket, hogy szövetségi politikában gondolkodjunk.
Mennyire működik jól egy olyan pártszövetség, mondjuk egy Hadházy Ákossal, aki épp most kollaboránsozta le azon pártokat, akik végighallgatták Áder János nyitóbeszédét. Ha már szimbolikus politika.
Biztos, hogy előrébb lennénk, ha az ilyen ellentétek a tartalomból jönnének ki, a tartalmon vitatkoznánk, nem pedig ilyen szimbolikus ügyeken. Mondjuk az autós közlekedésen, atomenergián, szénhidrogén-függésen, és nem azon, hogy ki kivel és hogyan akar összefogni.
Ezeknek a hitvitáknak legyen vége Hadházy Ákos is egyre szűkülő tábornak veszél egyre hangosabban, valószínűleg azért, mert ő is látja, hogy csökken a nézőközönség. 2026-ra mi a cél? Mivel lenne elégedett?
Azt a tábort lefedni, aki zöld, ökopolitika iránt fogékony. Különböző felérések alapján a magyar társadalom 10-15 százaléka nyitott efelé. Mint zöld párt, nekünk őket el kell érnünk.
Emellett a cél továbbra is adott: az Orbán-rendszert le kell váltanunk, hogy ezeket az értékeket kormányon is tudjuk képviselni.
