Ez egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
A kelenföldi pályaudvar egyik jegypénztárához lépek. Sor nincs, senki nem vár előttem, aminek örülök. Nem szívesen megyek haza, csodás, fantasztikus két szabadnap áll mögöttem, na de holnap meló, így a menettérti jegyemhez vennék egy IC-pótjegyet. A pénztáros azt mondja: húzzak egy sorszámot. A felszólítással nemigen tudok mit kezdeni: minek húzzak sorszámot, ha nincs sor? Egyébként is: mi értelme a sorszámnak egy vasúti jegypénztárnál, ahol értelemszerűen, érkezési sorrendben szolgálják ki az utasokat? De a pénztáros hajthatatlan: nincs mit tenni, oda kell menni, sorsot, pardon, sorszámot húzni!
Fotó: Papp László Tamás
Egy kijelző van a pénztár mellett, nem jövök rá azonnal a működési elvére, amit betudok a nehéz felfogásomnak. De egy utánam jövő, (s ugyancsak a sorszámgyártó géphez vezényelt) utas-sorstárs éppúgy bizonytalan. Együtt kiokoskodjuk, hogy működik a rejtélyes szerkezet, s a papírdarabka birtokában már bebocsátást nyerhetünk az utazók közé. A pénztáros előtti dobozkában álló papírszelet-hegy tanúskodik róla, hogy itt kérem, nincs protekció, nincs sunnyogás, nincs kivételezés, csak úgy kaphatunk jegyet, amennyiben eleget teszünk az utasításnak.
Fotó: Papp László Tamás
De mi az értelme? Én már azt sem értettem soha, mikor szemtanúja voltam a hivatalban, hogy az ügyintéző nagyon korszerűen beviszi a vonalkódos dokumentum adatait a számítógépbe, leolvassa az információkat, aztán golyóstollal, papíralapon vezeti a listát arról, mi érkezett be, mit adott ki. Ráadásul itt, ismételten hangsúlyoznám, a dolognak semmi értelme, hisz az ember beáll a sorba a legutolsó várakozó mögé, és kész. Vajon egy nap alatt hány kiló, egy év alatt hány tonna papírhulladék keletkezik így, mennyi szemetet generál a milliónyi utazó, tök feleslegesen?
Meg egyébként is, miért kell csomó ilyen ügyfélhívó rendszernek a cégeknél, a hivatalokban, a gyógyszertárakban papírgyárként működnie? Miért nem lehet az, hogy amikor megnyomjuk a gombját, nem cetlit nyomtat és köpköd, hanem mondjuk generál a kijelzőre egy négyjegyű kódot vagy két-háromjegyű sorszámot. Annyit mindenki meg bír jegyezni, ha mégsem, hát beüti a mobiljába, s eltárolja, vagy szimplán lefotózza a képernyőt, netán egy golyóstollal rákörmöli a tenyerére. Aztán ez a szám villan fel a monitoron, ha sorra kerültünk. Mennyi fát menthetnénk meg így a kivágástól?
És igen, tudom, applikáción keresztül is megválthatja az ember a jegyét elektronikusan, a jövőben magam is ezt teszem a Nyomtass te is fonák parafrázisa gyanánt belépve a Ne nyomtass te sem láthatatlan mozgalmába. De a nyomtatott vonatjegynek legalább van funkciója azok számára, akik még nem álltak át online jegyváltásra. A sorszámos papírfecninek mi a rendeltetése? Jelen esetben konkrétan semmi.
Fotó: Papp László Tamás
Néhány hónapja papírhiányról, illetve annak drágulásáról szóltak a hírek. Kicsit túllépve az ügyfélhívó papírcetlin: biztos, hogy mindent szükséges kinyomtatni, print formába tenni, amivel így cselekszünk? Tudom, az ember nehezen lép túl a berögzült szokásain. Nekem is van okostelefonom, szinte mindent online rendelek, bonyolítok, intézek, de a vonatjegyet mégis papíralapon vásároltam, jelenleg próbálok leszokni erről. S ugyanígy tisztában vagyok vele: attól, hogy én nemigen olvasok már nyomtatott sajtóterméket, nyilván van (s bár csökkenő létszámban, ám még évekig, évtizedekig lesz is) egy olyan réteg, amely így (vagy így is) olvas újságot. Nem is azt mondom, hogy holnap reggel tiltsuk be a print médiát.
De mikor reggelente, kutyasétáltatáskor lemegyek a postaládához, látom, hogy az sem fenntartható, ami most van. Hogy az oda bedobott vagy letett GyőrPlusz újságot, a különböző hirdetési kiadványokat a lakók fele-harmada (engem is beleértve) ki se nyitja, bele se néz, dobja rögtön a szemétbe. Mintha egy autó a gyártósorról azonnal menne a roncstelepre, úgy, hogy még csak bele se ült senki. Szinte minden nyomtatott orgánumnak, kiadványnak van online változata, honlapja.
Miért nem lehet rendesen felmérni, egy adott területen hányan olvassák online az adott lapot, s mennyi embernek van egyáltalán igénye a nyomtatott verzióra? Teljesen felesleges egy hatvanlakásos társasházba hatvan kiadványt odavinni. A fele sem fog ténylegesen hasznosulni. Akkor miért? Ugyanolyan rossz beidegződés, úgymond hagyomány, mint nálam, hogy papírjegyet veszek, amivel klímagyilkosságban leszek kicsiben bűnrészes. Akárcsak az ügyfélhívó-papírcetlik gyártásával a MÁV nagyban.
