Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
Mark Zuckerberg, a Facebook és a Meta vezérigazgatója azt mondja, mostantól nem érdemes képernyőmentéseket készítenünk a Facebook Messengeren belül. A techóriás ugyanis nemrég olyan frissítést vezetett be, ami után értesítést kapunk, ha valaki lementi a beszélgetéseinket
– számolt be róla az Ugytudjuk.
Mit jelent ez a felhasználóknak?
Látszólag nem változik semmi, hisz a képernyőfotózás nem lesz tiltva vagy blokkolva, csupán tájékoztatják az érintettet: a szavait lefényképezték.
S természetesen önmagában azzal, hogy egy üzenete képernyőfotózásáról valaki értesítést kap, semmi probléma nincs.
Persze valójában akár már ebből is lehet.
Fotó: Pixabay
Mondjuk X küld valamilyen szöveges, képes, rajzos, videós, illetve egyéb üzenetet Y-nak. Aki lefotózza, s erről X-et rögtön értesítik a szolgáltató. Mire rákérdez a címzettnél: miért készített az ő szavairól vagy képeiről fotót?
Erre a kérdésre Y vagy felel valamit vagy nem, s a kapott válasz vagy kielégíti, megnyugtatja az üzenet feladóját vagy nem. Tehát már ebbe is bele lesz kódolva potenciális konfliktus.
És mi van akkor, ha a feladó azt követeli majd, hogy a címzett törölje a képernyőfotót? Viszont az utóbbi nem hajlandó rá.
Kikényszeríthető-e jogi, illetve technikai eszközökkel mindez?
De talán fordítva ülünk a lovon, illetve korábbra szükséges visszamenni, hogy igazán rávilágíthassunk a problémára. Ugyanis a vita nem ott kezdődik: joga van-e X-nek képernyőfotót csinálni Y üzenetéről, de nem is ott, hogy annak joga van-e ezt megakadályozni.
Léteznek ma is olyan alkalmazástípusok, melyek blokkolják a Print Screen-funkciót.
Fotó: Vágvölgyi Bálint
Ám a szituáció gyökere mélyebben húzódik.
Mivel azt a kérdést is feltehetjük: joga van-e X-nek a kézbesítés, felbontás, elolvasás után a cimzett fiókjában lévő üzenetet törölni, amit Y-nak küldött? Erre konkrétan a Messengerben jelenleg is nyílik mód. Mi több, fentebb idézett cikkünk szerint:
„...már egy olyan új funkciót is kidolgoztak, ami lehetővé teszi, hogy egy idő után minden nyom nélkül eltűnjön az üzenetünk.”
Ez a lehetőség viszont egyáltalán nem valami ősi természetjogi alapelvből, régóta alkalmazott paragrafusból vagy evidens szokásjogból fakad.
Pár évtizeddel ezelőtt, (vagyis az internet korát megelőzően), de ma is furcsán néznénk, ha csöngetne a postás, de nem azért, mert levelet hozott, sőt. Hanem, hogy a tegnap hozott, s általunk már felbontott és elolvasott levelet adjuk vissza, mert a feladó meggondolta magát, és mégsem szeretné, ha az üzenete nálunk lenne.
Valószínűleg hüledezve néznénk, mi több:
elküldenénk a postást meg a feladót is melegebb éghajlatra.
De fogadjuk el, hogy a világhálón létezhet ilyen jog, hogy a már kipostázott üzenetet a feladó utólagosan visszahívja, kitörli, cenzúrázza. De ha a feladónak fűződhet ahhoz jogos érdeke, hogy eltüntesse a levelét, akkor a címzettnek nem lehet ugyanilyen jogos érdeke, hogy megőrizze, archiválja, lementse azt?
Orwelli cenzúraszabályok? A múltat végképp eltörölni?Fotó: Pixabay
Újságíróként számtalanszor tapasztaltam olyat, hogy a közszereplő az első indulatában közösségi oldalára kitett posztot törölte vagy átírta.
Ilyenkor a Print Screen-billentyű az egyetlen, melynek lenyomásával a sajtó bizonyíthatja: a kijelentés tényleg elhangzott. S ez nem csak a nyilvános bejegyzésekre, közleményekre igaz.
Egy szerzői jogi, szabadalmi, rágalmazási, becsületsértési ügyben, de akár egy bántalmazási, szeméremsértési zaklatási távoltartási eljárásban, válóperben is döntő bizonyítékként szolgálhat egy learchivált üzenet, hogy a jogsértő tartalom használata, a plágium, a fenyegetés, a sértés, az elutasítás (vagy épp a beleegyezés) tényleg megtörtént.
Rengeteg példa van arra, hogy valaki a jó ízlést, a morált vagy akár a jogot áthágó módon nyilvánul meg, de utólag már szeretné ennek nyomait kitörölni. Ám ha nekem szántak egy üzetet, miért ne volna jogom azt rögzíteni? Hozhatunk abszolút közszereplői példát is rá, miért fontos egy nyilatkozat elektronikus rögzítése.
Lájkolod a Messenger változtatásait?Fotó: Pixabay
A győri önkormányzatnál korábban az az általam is tapasztalt abszurd gyakorlat volt hatályban, miszerint a képviselők vagyonnyilatkozatait nemhogy a honlapra nem töltötték fel, de azokról semmiféle elektronikus másolatot, példányt, fotót nem volt szabad csinálni.
Hanem manuálisan, golyóstollal lehetett kijegyzetelni, miután személyesen beletekintettünk. Az önkormányzat még egy vesztes per után is bepróbálkozott, hogy ezt a képtelen gyakorlatot fenntartsa. Pedig nyilvánvaló, hogy mi ezzel a gond.
Egy kézírásos jegyzet - szemben a dokumentum elektronikus példányával vagy akár egy fénymásolattal, fotóval - e tekintetben semmiféle bizonyító erővel nem rendelkezik.
A Print Screen a web emlékezete.Fotó: Papp László Tamás
Tehát, ha egy cikkben leközlöm a vagyonnyilatkozatban szereplő tételeket, de mondjuk a polgármester tagadja, hogy így nyilatkozott volna a vagyonáról, semmi nincs az orgánum kezében.
Illetve mi garantálhatja azt jobban, hogy a letétbe helyezett vagyonnyilatkozatokba nem lehet utólag belejavítani, vagy egy másik, visszadátumozott példányra kicserélni, ha nem az hogy létezik egy fotókópia, elektronikusan rögzített példány, ami hozzáférhető a lakosság számára?
Valahol ugyanez a helyzet az üzenő-, illetve csevegőprogramokban küldött üzenetek törlésével, illetve archíválásával is. Úgy gondolom, ha valaki mond valamit egy személynek, csoportnak címzett üzenetében, akkor nem veheti zokon, ha ezt mások idézik, illetve később a fejére olvassák.
A hírhozó törli a hírt?Fotó: Pixabay
Akármi is ennek jogi szabályozása az Unióban, az Egyesült Államokban, azok egyik vagy másik tagállamában, valamit azért talán elmondhatunk. Meglehetősen sunyi, jellemtelen dolog valakinek üzenetet, levelet küldeni, aztán utólag mégsem vállalni érte a felelősséget, hanem letagadni, megpróbálva kiretusálni.
Olyan funkció idáig is volt például a Gmailben, hogy az elküldött levél fél percig függőben marad, s ha meggondoltuk magunkat, visszavonhatjuk a küldést. Egy ilyen opciónak természetesen más üzenetküldő alkalmazásokban is helye lehetne. Más kérdés a kompromittáló vagy fenyegető üzetek utólagos retusálása.
Mint azt egy korábbi, eme Gmail-funkció bevezetése után írt cikkemben leírtam:
Egyfelől jó, hogy a tévesen vagy indulatból útjukra bocsátott leveleket érvényteleníteni tudjuk. Ám nem mindig helyeselhető az, mikor
korlátozás nélkül, parttalanul semmissé tehetjük a döntéseinket.
Például mit szólna a kedves olvasó, ha a főnöke gond nélkül törölhetné utólag a levelet, melyben utasítást adott valamire, amit ön végrehajtott? S aztán a vezető megbánja a parancsot, s belenyúl a rendszerbe, eltüntetve a nyomokat
– véltem akkor.
Kérdés, mi a célja ezzel a Messenger tulajdonosának? Ez valamilyen intézkedéssorozat nyitó lépése, amivel át kívánják építeni a csevegőszobákban zajló kommunikációit vagy megállnak itt?
Hogyan építik át a közösségi médiát?Fotó: Pixabay
Az utóbbi opció is lehetséges, de csak addig, amíg viták nem keletkeznek a törölt üzenetek, valamint azok learchiválása miatt. Felmerül a kérdés például, hogy a felhasználók közötti csevegés rögzítése, továbbá annak publikálása mennyire fér bele a jogi illetve etikai normákba?
Egyértelműnek látszik, hogy például egy nagykorú magánszemély által egy másik, hasonlóképp 18 évét betöltött illetőnek annak beleegyezésével továbbitott intim, szexuális tartalmú fotót, videót vagy szöveget másoknak hozzáférhetővé tenni jogsértő.
Viszont, ha mondjuk egy politikus ír le magánüzenetben, mond el magánbeszélgetésben olyat, ami szembemegy a nyilvánosság előtti megszólalásaival, ott már kevésbé ütősek a publikációval szembeni ellenérvek. Sajtótörténeti könyvtárat lehetne megtölteni olyan leleplező cikekkel, melyek a riportba belebukott közszereplő akarata ellenére publikált, illetve rögzített információkon alapultak.
Magam részéről úgy gondolom, hogy a beszélgetések rögzítése önmagában nem lehet általánosan, egészében kifogásolható.
Valószínűleg mindenki csöppent már olyan szituációba, amikor ő és a vitapartnere gyökeresen másképp emlékeztek egy korábbi veszekedésre, indulatos beszélgetése, s ezt úgy fejezte ki:
„De kár, hogy nincs erről magnófelvétel!”
Nos, a Messengeren (és más üzenetküldő programokban, csevegőszobákban) van lehetőség a képernyőfelvételre. S a magam részéről azt remélem, hogy a jövőben is lesz.
