A Magyar Közlönyben megjelent rendelet kimondja, hogy szeptember végétől minden magyarországi töltőállomáson fel kell tüntetni azt, hogy az adott üzemanyagfajtából mennyibe kerül 100 kilométernyi út megtétele, tehát a fajlagos üzemanyag-költségek összehasonlítása kötelezővé válik a töltőállomás-üzemeltetők számára - írja az Alapjárat.
Ez elsőre is nevetségesnek hangzik, és ha jobban utánanézünk, még jobban az, mint gondoltuk.
Az átlagos fogyasztást ugyanis csak minden negyedév végén kell frissíteni, tehát már eleve nem követi az üzemanyagár-változásokat a kiírás. A rendelet szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) honlapján közzétett fogyasztási norma szerinti - egyébként a cégek üzemanyag költségelszámolásával kapcsolatosan alkalmazandó - üzemanyagárakat kell figyelembe venni.
Nevetséges a benzinár
Az utóbbi időben szinte azt érezzük a benzinkutaknál, hogy szinte napról napra többe kerül a tankolás. Múlt szerdán szerdán is újabb áremelés jött, így a 95-ös benzin átlagára már elérte a literenkénti 453 forintot (a gázolaj literje 447 forintra kúszott), ami fillérekre van a történelmi csúcstól, írja a Magyar Hang.
A cikk szerint a 100 kilométerre jutó üzemanyagköltség kiszámítása során a fajlagos fogyasztást kell megszorozni az adott üzemanyag egységárával. A fajlagos fogyasztást is közli a rendelet, ez a következő:
- autógáz (LPG) esetén: 8,10 l/100 km;
- benzin esetén: 6,33 l/100 km;
- dízelgázolaj esetén: 5,06 l/100 km;
- elektromos áram esetén: 17,13 kWh/100 km.
Azaz negyed évente ki lesz írva egy szám, minden benzinkúton ugyanaz. Ami valójában semmit sem fog mondani.
Hiszen minden autónak más a fogyasztása, sőt, ugyanazon autónak is teljesen más, ha különböző emberek vezetik. De a fogyasztás nem csak a jobb lábunk "súlyától" függ, hanem az autóétól is, azaz nem mindegy, hogy egyedül korzózunk, vagy sokadmagunkkal. Ahogy akkor is más egy autó fogyasztása, ha valaki csak városban használja, vagy inkább minden nap lenyomja a Szombathely - Győr távolságot az M86-oson. Az időjárási kérdésekről, az évszakok befolyásoló hatásáról már nem is beszélve, de a karbantartás, a gumik állapota és még rengeteg egyéb tényező is képbejön.
Autónak borzalmas, de közlekedésre nagyszerű
Az elektromos autók még mindig elég drágák, és otthoni töltési lehetőség híján nem is praktikus. Az üzemanyagárak az egekben, a modern dízel és benzines autók pedig millió helyen tönkre tudnak menni. És akkor előgurul egy 15 éves Toyota Prius, mint megoldás. Használtautós tapasztalat következik.
Legutóbb mi is számolgattunk egy kicsit, hogy mekkora különbségek vannak kizárólag az egyes autótípusok között.
A jogalkotó eredeti szándéka az az egységesítés lehetett, ami az üzletek polcain található, literre/kilogrammra/stb. kerekített kis összeg megjelenítése a termékek címkéin. De a boltos példánál maradva egy ilyen szabályozás ehelyett arra hasonlít, mintha minden ételnél kiírnák, mennyire csillapítja az éhséget.
Kinek így, kinek úgy. Ráadásul az autókba általában vagy az egyik, vagy a másik üzemanyag tankolható, a "félretankolás" pedig egy drága mulatság.
Az áramot is belekeverik, pedig ott még nagyobb a katyvasz
Az Alapjárat cikke szerint a perc alapú vagy vegyes díjszabást alkalmazó elektromos töltőoszlopok esetében szintén érdekessé válik a dolog, hiszen az, hogy egy töltőoszlop maximális teljesítménye 50 kW, nem jelenti azt, hogy az autónk képes is felvenni ezt a teljesítményt, ráadásul egy konkrét töltés teljesítménye függ a töltési tartománytól is.
Nem mellékesen az egyéb tarifák (pl. havi előfizetési díj, kedvezményes perc vagy kWh díj, kedvező éjszakai töltési díjcsomag) is bekavarhatnak, a jogszabály megalkotója viszont ezekre az eshetőségekre eleve nem is gondolt.
További problémaforrás, hogy amennyiben egy elektromobilitás szolgáltatónak az általa kínált legalacsonyabb ár alapján kell feltüntetni 100 km üzemanyag-költségét, akkor a gyakorlatban egy lassan tölthető autó tulajdonosa a töltőoszlopon feltüntetett referencia értékhez viszonyítva akár többszörös árat is fizethet.
Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay
