Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
Elégedetten jelentette be Karácsony Gergely, hogy a Kúria döntése értelmében öt kérdéséből kettőben, a kínai Fudan Egyetemről és az álláskeresési támogatás hosszáról népszavazás tartható. De mint mondta: továbbra is azon dolgoznak, hogy az európai ügyészséghez csatlakozásról, a koronavírus járvány elleni hatékonyabb védekezésről és "az autópályák ellopásának" megakadályozásáról is lehessen népszavazást tartani.
Az öröm és lelkesedés persze érthető, hiszen a politika nagyobbrészben a kezdeményezésről és tematizálásról szól, ám láthatóan Karácsonyék (és az ellenzék) több szempontot nem vettek figyelembe
Ez pedig az erőforrás, és a kérdések tematizációs ereje.
Előbbi egyszerű, mint egy kormányzati plakát: míg a kormányzati oldal évek óta végtelen erőforrásból kampányolhat gyakorlatilag megállás nélkül, addig az ellenzék abból főzhet csupán, amit az állam ad: a párt és alapítványi támogatásokból. A kettőt még összehasonlítani sem nagyon érdemes: az ellenzék mögött összesen pár milliárd, a kormányzati mögött több száz milliárd forint áll rendelkezésre, a komplett magyar államigazgatásról nem is beszélve.
Sokba fog ez kerülni
Karácsonyék vélhetően maguk sem számoltak azzal, hogy bármilyen népszavazási kezdeményezésük átmehet a kormányzati szűrőkön, ám ezzel egy merőben új helyzetbe lavírozták, vagy inkább kényszerítették saját magukat:
ahogyan az előválasztást, úgy most a népszavazást is végig kell csinálni, különben óriási arcvesztés lesz a vége. Kerül, amibe kerül.
És sokba fog kerülni.
A népszavazás kiírásához ugyanis 200 ezer támogató aláírást kell összegyűjteni, ami
elképesztően sok erőforrást köt le - mind anyagi, mind személyzeti oldalon - mindezt az Országgyűlési választásra ráfordulva, a kampány kapujában.
A véges anyagi háttérrel rendelkező ellenzék már a valós tematizációs erővel nem bíró előválasztással is óriási költségbe verte magát, amit most - Karácsonyék - megfejelnek egy olyan népszavazással, ami Budapesten és azon kívül is csak a hardcore ellenzéki szavazókat fogja megmozgatni.
Talán.
A kínai Fudan Egyetem ugyanis, legyen bármennyire is hátrányos hazánkra nézve, csak korlátozott tematizációs erővel bír, egy olyan identitáspolitikai kérdés, amin remekül el tud nyammogni az értelmiség még évekig, a széles választói réteget viszont alig-alig éri el, még akkor is, ha a Diákváros köré próbálják építeni a kampányt.
De kit fog érdekelni az álláskereségi járadék egy munkaerőhiányos országban?
Nem jobb a helyzet a másik, átengedett kérdés esetében sem Az álláskeresési járadék folyósításának meghosszabbítása valóban fontos kérdés, hiszen ez a járadék uniós szinten a legrövidebbnek és legalacsonyabbnak számít, vagyis tényleg botrányos a jelenlegi állapot.
Ám ettől még senki nem számítson arra, hogy álláskereső magyarok milliói rohannak majd aláírni az ellenzéki standokhoz Kőszegtől Záhonyig, aminek egyetlen, igazán egyszerű oka van.
Nincsenek ennyien.
A KSH júliusi adatai szerint a munkanélküliek száma 189 ezer fő - ennek egyötöde, mintegy 46 ezer fő ráadásul pályakezdő - vagyis ennyi embert érint közvetlenül az álláskereségi járadék kérdése, ráadásul egy olyan, munkerőhiányos országban, mint hazánk, ahol egy tisztességes banánköztársaság szintjére sikerült leépíteni a munkavállalói jogokat, ott a 4,7 millió foglalkoztatottnak vélhetően nem az álláskereségi járadék jár nap mint nap az eszében, hanem az, hogy miért kell három műszakban szó szerint halálra dolgoznia magát, miért kell betegen betámolyognia a munkahelyére, miért kell állandóan túlóráznia, ezt miért nem fizetik ki és a tetejébe: miért nem emelheti fel a szavát urambocsánat, sztrájkolhat ez ellen.
Összefoglalva: Karácsony Gergelyéknek valójában nem örülnie kéne, hanem tüzet oltania, mert most pazarolták el az erőforrásaikat, tartalékaikat, anyagi forrásaikat egy olyan mellékhandszíntérre, ahol nincsenek győztesek és vesztesek, csak ők, egyes egyedül.