Mikor Székely Zoltán művészettörténész, főmuzeológus, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatója belevágott a tárlatvezetésbe, s elhangzott a részéről is ironikusnak szánt „már a régi rómaiak is..." fordulat, még nem sok izgalmas vagy szórakoztató pillanat nézett ki a Győr 750 kiállítás bejárásából. Mely a földszinten a győri várfal makettjével indult.
Fotó: Papp László Tamás
Mindenesetre, aki - a szerzővel ellentétben - nem történelem szakon abszolvált, az emeleten azt is megtudhatta: már az ókorban is létezett a mai Győr helyén település, de az jogilag nem számított városnak. Illetve a római provincia területén állomásozó katonák mindennapjairól is elhangzott néhány szó.
Hogy az első terem nem kötött le túlságosan, azt jelzi, hogy elszakadva a csoporttól, benéztem a múzeumtúra következő állomásaira. Ez a lefejezett angyalszobor például a XV. század elejéről származik, tipikus múzeumi darab - annyiban is, hogy nemigen mozgatja meg a fantáziámat.
Fotó: Papp László Tamás
A további helyiségekben viszont már olyan tárgyak voltak, amikor jobban lendületbe hozták a képzelőerőmet. Királyfölde - ez akár a Gyűrűk Ura egyik helyszíne is lehetne.
Fotó: Papp László Tamás
Nem is beszélve a titokzatos Győr lovagról, akiről városunk a nevét kapta. Ő volt az első ispán, ami a polgármester jogelődféléjének mondható, a lényeg, hogy ő intézte a helyi ügyeket. Hogy személyesen pucolta-e az vizesárkot, arról nincs feljegyzés, mint ahogy a személye is a rejtély ködébe burkolózik. Azt se tudjuk, német volt-e vagy a magyar törzsek egyikének szülötte.
Egy lovag mind fölött....
Pá, Poci! Ha ezt külön írjuk, egy sikeres fogyókúra summázása is lehetne. Egybeírva viszont Pápoci Mihály, a XIV. század egyik polgára, akinek megőrződött a neve.
Fotó: Papp László Tamás
A kiállított ágyú annyira nem dob fel, Győrben láthatunk nagyobbat is a várfalnál, méghozzá nem is egyet...
Fotó: Papp László Tamás
...viszont ez a jelenet egy horrorfilmben is megállná a helyét:
Fotó: Papp László Tamás
S akkor a falból kinyúló, kardot markoló testetlen-fejetlen kézről még nem is beszéltünk.
Fotó: Papp László Tamás
De a céhládára faragott emberke is nagyon olyan, mintha élő valaki lett volna, akit egy átok kicsinyített le és dermesztett fává.
Fotó: Papp László Tamás
Mulartz János Henrik feleségének arcképénél elgondolkodom: vajon én vagyok szexista, hogy nem a férjről, a győri Szentháromság kórház első vezetőjéről csinálok fotót, hanem a nőről, éspedig csakis azért, mert férfiként annyira megragadott a külsejéből áradó testi vonzerő?
Fotó: Papp László Tamás
Vagy a kiállítás rendezői azok, mivel Neupauer Mária Terézia nevét nem bírták kiírni, csak annyit, hogy „és felesége"? Vagy mindkettőnkben ott lappang a szexizmus?
De haladjunk tovább, és legyünk továbbra is önkritikusak. Ne csak mint férfiak, de újságíróként is.
Fotó: Papp László Tamás
A média bizony adott esetben káros lehet a gyermekek fejlődésére, amit ez a festmény is bizonyít.
S a lovagok után jönnek a polgárok. Győr kereskedelme széditő fejlődési ívét demonstrálandó, egy komplett hajdani üzlethelyiséget is életre keltettek.
Fotó: Papp László Tamás
Illetve a korabeli marketingből is példát kaphattunk:
Fotó: Papp László Tamás
Valamint a helyi közlekedés pályagörbéjét is odatették rendesen, az üvegkalitkába zárt lovaskocsitól...
Fotó: Papp László Tamás
...a Rába-mozdonymakkettig.
Fotó: Papp László Tamás
Ám a slusszpoént a végére tartogattam. Ez a fémmadár tuti, hogy rokonságban van Gombóc Artúrral. Minimum testvérek.
Fotó: Papp László Tamás
Viszont az édességipari minőségbiztosításban dolgozó bátyjával ellentétben, ő mint szivarvágó veszi ki a részét a nemzetgazdaságból.
Aki nem hiszi, járjon utána személyesen a kiállításon!
