Miközben a járványtól és a politikai/hatalmi játszmáktól zajos a közélet, a falusi kiskertekben valami eltört. Leginkább így jellemezhető a már zajló, napi életünkre is hatással lévő változás.
Régi igazság, hogy minden bajnak csak akkor lesz igazán jelentősége, ha azt az illető a saját bőrén érzi. Valahogy így van ez a klímaváltozással is. Tudjuk, hogy nem jó, de csak legyintünk, ha meglátjuk az amúgy rémisztő adatokat. De most a köznapjainkat is érintő hatásokkal szembesülhetünk, ami kedvezőtlenül érintheti pénztárcánkat, vagy éppen az étkezési kultúránkat.
Bajban a szőlő: költséges és nem igazán hatékony a védekezésA hazai gyümölcsösökről, a napi betevő zöldségeinkről, fontos élelmiszereinkről van szó. Aki kimegy a piacra, az zöldségfronton már brutális árakat láthat. De ez még csak a kezdet.
„Azt mondom magának, hogy az idén ne nagyon keressen barackot, diót meg végképp ne", mondja a szombathelyi, felújított csarnokban Zoli bá'. „Harminc éve piacozok és amit most látok, az elszomorít. Panaszkodnak az őstermelők, hogy nagy a költség, kicsi a haszon. Aztán még ezt is elviszi újabban az időjárás. Ezek a tavaszi fagyok már nem tizedelnek, hanem teljes termőterületeket visznek el", fogalmaz a jellegzetes kocsiján fuvarozó férfi.
Az idei év különösen elszomoríthatja a kisgazdákat. De nem csak nálunk, mert a beindult változások globálisak. A dél-francia borvidékre, ahol jószerivel ismeretlen a fagy, idén áprilisban mínusz 6-10 fokos, tartós hideg csapott le. A szőlőt ért kár 90 százalékos, s ennek világgazdasági hatásai lesznek. Mint ahogy annak is, hogy Szlovénia déli részén - a tengermelléken! – csonttá fagytak a gyümölcsösök. Mindez a virágzás idején, április közepén.
A jövő? Füge ültetvény a zalai dombságon„Korábban is voltak fagyok tavasszal, pár óráig. A mostani 12 órán át tartott, ezt nem bírják ki a rügyek", fejti ki egy hollósi gazdálkodó, László. Az ő területén 70-80 százalékos a kár. „Meglepő, de a füge megmaradt... Talán, mert későn hajt és a védett, napos oldalra ültettem. Pedig csak dísznövénynek szántam, most meg szinte egyedül hoz termést", így a gazda.
R. Ákos nyugdíjas kiskerttulajdonos és elismert szakember. Ugyanis kertészmérnök, sok évtizedes tapasztalattal. Ha valaki, ő benne volt és van az agráriumot érintő folyamatokban. Szerinte a baj nagyobb, mint azt gondolnánk.
„Május elején vagyunk, de esténként még fűtünk, nappal meg elő a kabátot. Holnapután 24 fokos meleg jön, elő a fürdőruhát. Május 10 után pár nap nyár, aztán ismét lesz egy nagyobb lehűlés, majd jön a nyári meleg és így tovább. Nehéz megszokni és bírni ezt az észak-déli irányú, meridionális hullámzást, de muszáj. Mert ez a jelen és még inkább a jövő", jelenti ki.
A dió már most is alig terem, ára a csillagokbanMajd azt mondja: ennek az időjárási változásnak a nyomán kedvenc gyümölcseink rövidesen - úgy 10-15 éven belül - végleg eltűnhetnek. „Ha csak nem változtatunk", teszi hozzá.
De mi lenne a változtatás lényege? És éppen akkor, amikor alapvetően változik a tulajdonlás a szektorban, kisemmizett falusiak százezrei asszisztálnak az általuk ismeretlen, új földesurakhoz? Hihető, hogy a „kinevezett" nagybirtokosokat egyáltalán érdekli a klímaváltozás és az ezzel járó társadalmi (az ő nyelvükön: nemzeti) kötelezettség?
„Ezek jó kérdések... Magyarország a kádári érában élen járt az agráriumot érintő kutatásban, a növénynemesítésben. Jó példa erre a vasi, tanakajdi kutatóállomás munkája, vagy az egyes állami gazdaságokban történt kísérletek. Sajnos, a rendszerváltás után a kormányok számára kevésbé érdekes terület lett ez, most meg már alig látszunk".
A mérnök szerint fel kellene hagyni a tudományellenességgel, mert ez káros és rövidlátó politika. „Már rég ki kellett volna kísérletezni olyan, fagytűrő fajtákat, amelyek bírják ezt a tavaszi extrém hullámzást. Utóbbi alatt azt értem, hogy később, vagyis májusban virágzó barack, alma, szilva kell. De ezek a fajták még sehol sincsenek".
Dongó igyekezik helyre tenni a dolgokatSokan gondolkodnak azon, hogy kész, vége, kivágják a gyümölcsfákat. Ez nagy veszteség lenne, mivel a magyar gyümölcs nagyon egyedi, zamatos, így keresett cikk a uniós piacokon. Megéri hát áldozni rá. Igaz is, azért akad jó példa. Mondjuk, hogy sikerült – Vas megyében is – kiépíteni egy olyan védelmi rendszert, ami elhárítja, vagy legalább is mérsékli a jégeső okozta károkat.
Ákos konkrétumokat említ és egy szomorú, de egy nagyon is lehetséges közeljövőt vázol fel. „Elsőként a diónak inthetünk búcsút, ez már a kertek alatt. Egy olyan, déli kártevő tűnt fel, amely egyszerűen tönkre teszi a termést, ezzel lenullázza a fa értékét. A dió után eltűnik majd a sárgabarack, az alma kényesebb fajtái, a szilva és a korai cseresznye. Tudok olyan gazdáról, akinek a kertje 200 mázsa termésre van belőve, de már két éve 20-40 kilókat szüretel..."
Sajátos módon a változást jelzi egy kísérlet a szomszédos Zala megyében. Néhány fiatal vállalkozó sikerrel termeszt, már-már nagyüzemi módon fügét, a termést kereskedelmi láncok veszik át. De akad kivi és datolyaszilva is. „Jártam ott, ígéretes az elképzelés. Jó hozamokat értek el a fagymentes, sajátos mikroklímájú domboldalon. De ez nem fogja helyettesíteni a hagyományos magyar kertkultúrát", összegez a kertészmérnök.
Aki még elmondja, hogy tegnap átjött a szomszédja és azt mondta, kivágja a gyümölcsösét. Kétszáz fa, már a harmadik éve, hogy elfagyott. Tüzelőnek legalább jó lesz.
„Megértem, de nagyon sajnálom. Mert mégis csak a jövőt tüzeli el."
Címlapkép: MTI
