Kitüntették az Origo.hu, leginkább sajtóperek elvesztésére szakosodott kormányzati heccportál sajtóipari segédmunkását, Kovács Andrást.
Az úriembert a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetésével ruházták fel, de Táncsics-díjat kapott Stefka István is (jól mutat majd a kommunista pártállam idején kapott kitüntetésével), gyönyörűen keretezve a velünk élő befejezetlen rendszerváltást is.
Az indoklás szerint "Kovács András újságíró, az origo.hu hírszerkesztője a hiteles hírközlés igénye mellett a keresztény, konzervatív értékek következetes képviseletére is nagy hangsúlyt fektető, magas színvonalú újságírói tevékenysége elismeréseként" kapta a díjat.
Nos, jól tudjuk, hogy ebben a bővített mondatban lényegében csak Kovács András neve az igaz.
Az illető ugyanis nem újságíró, nem fektet semmilyen hangsúlyt a hiteles hírközlésre, és munkájának semmi köze nincs a keresztény, konzervatív értékekhez, a magas színvonalról nem is beszélve. Egy propagandista, aki egy olyan online platformnál dolgozik, amely csak tavaly 20 sajtópert vesztett, ő magát pedig a bíróság első fokon, nem jogerősen bűnösnek mondta ki nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében, amiért bűncselekménnyel vádolta meg Czeglédy Csabát.
Jobb helyen nem is lehetne az a kitüntetés.
A történetben ugyanakkor nem Kovács András vagy Stefka István a lényeg. A kormányzati médiagépezetek automata megafonjai minden rendszerben és kormányoktól függetlenül megkapták és meg is fogják kapni az elvárt kitüntetésüket, így volt ez '89 előtt és után, és bizony így volt ez a szocialista-szabaddemokrata kormányok alatt is. A felháborodás tehát – bármennyire is érthető, mégis – kissé meglepő hiszen nem ma kezdődött az arra érdemesek érdemrendekkel való teleszúrkálása.
Ennél sokkal érdekesebb az, hogy pontosan miért is őket tünteti ki a hatalom. Vagyis az, hogyan tűnt el, párolgott el a Fidesz mögött álló egykor rendkívül széles értelmiségi holdudvar, amely a természet- és társadalomtudományok mellett bizony a médiában is jelen volt, hogyan tünedeztek el azok, akiket még valóban érdemes lenne kitüntetni.
Hogyan fogytak el vagy váltak csöndessé és súlytalanná a kritikus hangok, hogyan vonultak passzivitásba, vagy egyenesen sodródtak át a túloldalra, vagyis hogyan maradtak hátra a Kovács Andrások és Stefka Istvánok, hogyan maradtak azok, akik bármit megírnak, bármihez odaadják a nevüket, és bármilyen kitüntetést átvesznek, legyen szó bármilyen rendszerről.
Vagyis a Kovács Andrások és Stefka Istvánok kitüntetése miatt inkább a Fidesznek kéne aggódni.
Valaki pedig jövőre tüntesse ki a vadhajtásos Bedét is, megérdemelné végre.
