Jelenleg 49 gyerek lakik a budapesti Kossuth Lajos gyermekotthonban, akiknek többségét szociális problémák, lakhatási szegénység miatt vette el a gyámhatóság családjától. Hiába tiltja a törvény, hogy a nincstelenség miatt szakítsanak szét családokat, a gyakorlat megint csak azt igazolja: nem hogy előfordul ilyen anomália, hanem egyenesen tendenciózus gyakorlatról van szó - írja a TASZ.
Ami azonban még felháborítóbb, hogy az említett otthonba kerülő gyerekeknek még a lakhatása, fizikai környezete sem feltétlenül javul azzal, hogy elszakítják őket a családjuktól. Lepusztult intézetben élik tovább az életüket, állandó érzelmi támogatást biztosítani képes szakembergárda nélkül.
Ezen kívül a traumatizált, gondoskodásra szoruló gyerekek megfelelő ellátást sem kapnak az intézetben. Az intézmény csak normális szükségletű gyerekeknek üzemeltet csoportot, miközben legalább három „speciális szükségletű” gyermek él az intézetben. Valójában ennél is több plusz segítségre, ellátásra szoruló gyermek nevelkedik az otthonban, hiszen 15 sajátos nevelési igényű gyermek van köztük, akik közül hárman értelmi fogyatékosság miatt, 12 gyermek pedig pszichés zavara miatt minősül SNI-snek.
A halmozottan hátrányos helyzetű, különösen sok pszichológusi, pedagógusi támogatást igénylő 49 fiatalra két pszichológus jut. Az egyébként is a társadalomtól szeparáltan, megvetetten élő gyerekeket az iskola sem tudja kortársaikkal összehozni, az intézményben ugyanis „belső iskola” működik. Jobban mondva, inkább nem működik: a tanulók nagy része ugyanis nem jár iskolába, ami nem csoda, hiszen a tanári kar többsége hiányzik. 12 helyett négy tanár van az iskolában. Gyógypedagógus, vagy fejlesztő pedagógus a gyermekotthon belső iskolájában nincs.
A gyerekeket ötödiktől nyolcadikig összevont csoportokban tanítják – nem meglepő hát, hogy négy gyerek annyit hiányzott az iskolából, hogy értékelhetetlennek minősült a 2019-es tanéve, 26 gyerek pedig három tárgynál is többől bukott. Az ombudsman a gyerekotthon iskoláját katasztrofálisnak minősítette, hangsúlyozva, hogy „a kialakult, hosszú ideje nem orvosolt helyzet az érintett gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz, valamint oktatáshoz való jogával összefüggő visszásságot okoz, illetve nem egyeztethető össze hazánk nemzetközi jogi kötelezettségeivel, köztük a gyermek legjobb érdekét képviselő eljárás elvével sem.”
Naponta érkeznek a TASZ-hoz szegény családoktól kétségbeesett leveleket, amikben anyagi és lelki támogatásért könyörögnek, mert a bizonytalan lakhatás, anyagi hiányok és az iskolai problémák miatt gyerekeik elvételével fenyegetik őket. De miért kell elszakítani gyerekeket a szüleiktől azok lakhatási szegénysége miatt, iskolakerülés miatt, anyagi gondok miatt, ha utána még rosszabb helyzetbe kerülnek az állam „gondoskodásában”?
