Csütörtökön száguldott végig a magyar sajtón a G7 gazdasági portál jó szemű elemzése a magyar gazdasági növekedésről. A legfontosabb megállapítás, hogy míg az ország önmagához képest jó ütemben fejlődik (erről szokták mondani, hogy volt honnan előre lépni), de a növekedés üteme mégsem elegendő ahhoz, hogy életszínvonalban közelítsünk az EU-átlagához, sőt, le is maradunk tőle.
Én általában oktatáspolitikával foglalkozom, a fenti jelenségre is onnan hoznék példát. Emlékezzünk vissza a legutóbbi PISA-jelentésre, amely az OECD tagállamok 15 éves diákjainak értő olvasási, matematikai, természettudományos és informatikai készségeit mérte fel, köztük a magyarokét is. Anno még a HVG-Eduline szerzőjeként írtam, hogy bár az eredmények önmagukban is szomorúak, de hogy az átlaghoz képest tovább nőtt a lemaradásunk, az volt az igazán súlyos probléma.
A kormány, pontosabban az Oktatási Hivatal azzal magyarázta a rossz képet, hogy a PISA változtatott a felmérések módszerén. Ez rendben is lenne, de mivel a változás egyformán hatott minden, a felmérésben résztvevő ország diákjaira, így ez az OECD-átlaghoz viszonyított helyzetünkön - magyarázatuk alapján - tehát nem változtatott volna jelentősen az új mérés. A valóság az, hogy tovább romlott a magyar diákok teljesítménye, végeredményben pedig az ország versenyképessége.
De térjünk vissza a gazdasághoz. Ha sorba rendezzük a magyar állampolgárokat aszerint, hogy mekkora jövedelemre tesznek szert, illetve hozzá mérjük, hogy azzal a jövedelemmel az Európai Unióban milyen társadalmi réteghez tartozhatnának, akkor ezt az ábrát kapnánk a 2017-es adatok szerint:
Jól látható, hogy a magyar középosztály (vízszintes tengely középső harmada) az EU-ban az elég rosszul kereső 15-25 százalék közé tartozhatna csak. A legjobban kereső magyar felső 10 százalék (vízszintes tengely jobb széle), az is épp arra elegendő, hogy átlépjenek az EU 50 százalékát. A leggazdagabb magyarok ugyanakkor már betörtek a nemzetközi elitbe a vagyonukkal.
Nagyon fontos, hogy az ábra vásárlóerő-paritáson alapul, azaz súlyozza azt is, hogy a jövedelemből hogyan lehet megélni, milyen életszínvonalat tudnak biztosítani az állampolgárok maguknak. A magyarok ugyan valóban jóval több jövedelmet vihetnek haza, mint 2010-ben, de a növekedés ellenére a vásárlóerő alig növekedett (ráadásul az is a gazdagabbaknál jobban emelkedett), sőt, az EU-átlaghoz képest lemaradtunk.
Hogyan lehetséges ez?
Vegyük Ausztriát és Magyarországot: egy átlagos osztrák állampolgár 22.524 euró az éves nettó jövedelme vásárlóerő tekintetében (Eurostat 2017), míg egy átlagos magyarnak csupán 8.387 euró. Ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor például hiába növekszik csupán 2 százalékkal az osztrák állampolgár bére (22524 x 1,02), egy magyar állampolgáré pedig 5 százalékkal (8387 x 1,05), akkor is további 31 euróval nőne a távolság Ausztriától.
Miért pont Ausztriát vesszük példának? Maga Orbán Viktor jelentette ki, hogy 2030-ra Európa öt legélhetőbb országává teszik Magyarországot, melyek közé Ausztria is tartozik. A számok tükrében viszont csak távolodtunk ettől.
Következő cikkünkben a minimálbérek változásáról írunk, elemezve, hogy régiós versenytársainkhoz képest mennyit ér az idén megemelt legalacsonyabb bér.
Orbán: 2030-ra Európa egyik legélhetőbb állama leszünk
A jövő a népesedésről és a migrációról fog szólni - mondta Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtti felszólalásában az Országgyűlés őszi ülésszakának nyitónapján. Aki hallotta már az elmúlt három évben a kormány kommunikációját, azoknak aligha mond újat a miniszterelnök állítása. A kormány kedvenc témája kapcsán Orbán Viktor az alábbiakat említette: A Sargentini-jelentés egy "abszurd hazugsággyűjtemény", Orbán szerint a jelentés állításait megcáfolták már.
