„Többen voltak a rádóci búcsúban, mint a falu lakossága. A szürke, rozzant kultúrnál meg a sportpályán ment a buli, több zenekar harsogott. Dobgép, Mándoki-diszkó, Akácos út. Éjfélkor jött a bunyó, majd az URH. Miután a zsaruk elmentek, újra beindult az élet. Most meg? Ehh..."
A nyugdíjas férfi indulatosan legyint. Fiatal korában aktív szereplője volt a rádóci búcsúknak, biciklivel járt át a szomszédos faluból. „Nyárvégi búcsú volt a rádóci, nekem tetszett egy vékony, barna hajú lány, őt táncoltattam. Aztán jöttek a helyi legények és lekérték. Nem adtam. Kaptam egy pofont, mire adtam kettőt. Később söröztünk", mondja nevetve Imre.
Szerinte azért volt meghatározó éves esemény a búcsú a falvakban, mert „ez volt a szabadság napja". A rendőr nem szívóskodott, a lányok többet engedtek a kézfogásnál, a terített asztal dúsabb volt. Egy időben még jóféle cigányzene is dukált az ünnepi ebédhez.
„Sukárék voltak a legjobb vándorzenészek. Ha intett a házigazda, már húzták. Repült a százas – az volt a legnagyobb bankó. Gyantázták rendesen a vonót, mert erősen kopott a nagy munkában".
A jeles napra tiszta udvarral, rendes házzal készültek. Fogadták a távoli rokonokat, az ebéd minimum hét fogásból állt. Hozzá sör, bor, pálinka, kísérőnek meg kútvíz. Mert az még akkor iható volt.
„Délelőtt volt a mise, arra ment, aki ment. A kocsma délben nyitott, a felest kirakták egy nagy asztalra, amit fehér abrosszal terítettek le. A sört már hetekkel előtte gyűjtötték, hogy legyen elég. De sohasem lett. A kávé volt a sláger, a rövidnél meg a Hubertusz, cseresznye, vodka, császárkörte. A kevert volt a leggyalázatosabb ital, tényleg csak az itta, aki felejteni akart", kacag jót a férfi.
Aki szerint a rendszerváltás után értékelődtek le a falusi ünnepek, főleg a búcsúk. De azért ekkor is akadtak nagy bulik. „Az egyik búcsúra Für Lajos is eljött, aki akkor miniszter volt. Közismerten szerette a fröccsöt, borosgazdaként is ismerték. Jött a kultúrba, leült, beszélgetett, kérte a köröket. Nagyon népszerű volt a faluban, már csak azért is, mert itt született és nem játszotta meg magát. Milyen érdekes, a kultúrház ma az ő nevét viseli, de már puccos".
Az emlékezés igazi súlyát az adja, hogy a búcsúk és az azokat felváltó, önkormányzati falunapok mára egyszerűen szétfoszlottak. A járvány miatt a több mint 200 vasi kistelepülés falunapjait lemondták, a zenészek munka nélkül maradtak. Sokan már tönkre is mentek. A nagy közös főzések elmaradtak és oda lett a móka, vidámság, kacagás.
„Vénnek való vidék lettünk, estétől akkora csend. Ha Őriszentpéterre hajtok, Csákánydoroszló után jó, ha egy két autóval találkozom. Tudja mi a legfurcsább? Hogy teljesen eltűntek a nagy turistabuszok. Ezek korábban hozzá tartoztak az Őrség képéhez. Mint amikor egy könyvből kitépnek egy fontos lapot", ezt már a kisváros egyik vendéglátóhelyén halljuk.
Sorolják is: elmaradt az őrségi vásár, a tökfesztivál. Lemondták a nagyobb túrákat, koncerteket. A szlovén határ zárva, turista alig-alig. A helyi kereskedők a két nagy rendezvény elmaradása miatt rengeteg pénzt buktak. Márpedig ha nincs bevétel, nem is lehet tervezni a jövőt.
„Hogy meddig megy ez így? Nem tudjuk, de ha még egy évig, akkor az Őrségnek is kampó, nagy baj lesz. Nem bírják már az emberek sem pénzzel, sem idegekkel ezt a helyzetet".
Vagyis a nyugalom látszólagos, a mélyben nagy indulatok gyűlnek. Hogy mi lesz, ha kitör, azt senki sem tudja. A legtöbben már nem hisznek abban sem, hogy visszajön az a világ, ami 2019 előtt volt. A kocsmáros szerint a jövőben hatszor meggondolják a vállalkozók, hogy fektessenek-e a turizmusba, a vendéglátásba, az utaztatásba, a szállodaiparba. Mivel egyértelművé tette járvány, hogy ezek a legsérülékenyebb szektorok.
A búcsúk még mennek, de már csak a templomokban, vagy az igazán szakrális helyeken. Egy szombathelyi mutatványost kérdeztük a jövőről, arról, mire számít. „Semmi jóra. Nem is a dolgok, hanem az emberek változtak meg igazán. Lőttek ennek az egésznek, még jó, ha kilóra megveszik a körhintámat".