Most már két hete a magyar közvélemény egy darab témára, a koronavírusra összpontosít. Ez most ráadásul nem egy szokásos politikai gumicsont, amit az emberek többsége ignorálhat, miközben több kisebbség politikai meggyőződése mentén árkokba húzódva gyűlölheti egymást, hanem olyan ügy, ami mindenki életét konkrétan befolyásolja, tehát a legtöbb ember valamilyen mértékben foglalkozik vele.
A koronavírussal kapcsolatban óriási az információigény, és óriási az információkínálat is: szinte csak ezzel foglalkoznak 0-24-ben a valódi újságok, egy-két lejáratást leszámítva ezzel foglalkozik a kormányzati propaganda, erről beszél minden politikus, átálltak erre a témára a szokásos csalók, szemfényvesztők és álhírterjesztők is – minden és mindennek ellenkezője is elhangozhat az összes altémában.
Egyre inkább úgy tűnik közben, hogy ezt a járványt nem könnyedén fogjuk megoldani, sőt, bizonyos szempontokból hatásai hosszú időre velünk fognak maradni még akkor is, ha sikerül gyógyszert vagy vakcinát fejleszteni. Az ember azonban már csak olyan, hogy szeretne egyszerű megoldásokat keresni az összetett kérdésekre is, gyakran még akkor is, ha tisztában van vele, hogy a probléma összetett.
A helyzet leírásához hozzátartozik még az is, hogy a kijárási tilalom megfosztotta az embereket a szórakozási lehetőségeik egy jelentős részétől, ráadásul a leginkább egészséges részétől – attól a részétől, ahol élőben találkozhat más emberekkel, elmehet alaposan kiszellőztetni a fejét, illetve valami aktív tevékenységgel igazán elszakadhat a 24 órás hírfolyamtól akár a tévén, akár az interneten.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha kialakul egy vélekedés, legyen az akár ártalmatlan, akár ártalmas, akkor azzal szemben már semmi értelme észérvekkel fellépni, és az sem számít egyáltalán, ha a hivatalos szervek mondjuk a tömegvélekedéssel ellentétes dolgot állítanak.
Az első hisztéria az otthonmaradás körül alakult ki: százasával érkeztek a posztok, kommentek a Győr összefog csoportban, amelyek gyakran fotóval illusztrálva, gyakran kellemetlen hangnemben szólították fel idős polgártársainkat arra, hogy maradjanak már otthon, és mit képzelnek magukról egyébként is – mintha a háromszázhetvenedik mérges komment elősegítené azt, hogy az internetet például nem olvasó idősek otthon maradjanak.
A második ilyen hisztérikus reakció a maszkok körül alakult ki: ebben az ügyben az országos tisztifőorvos azt mondja, hogy csak az hordjon maszkot, akinek tünete van – mikor ilyen értelmű infografikát tett ki, szabályos parasztlázadás tört ki az interneten, sorra jelentek meg a szakember véleményét kétségbe vonó cikkek, kommentek, stb. (Mi már két cikket is írtunk a témáról.)
Hiába szakember, hiába mondja pontosan ugyanazt, amit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása, hiába mondja pontosan ugyanazt például a mindig alapos Novák Hunor, az emberek már rég eldöntötték, hogy a maszkviselés lesz az egyik dolog, ami megnyugtatja őket – attól függetlenül, hogy mennyire hatásos –, így aztán a tisztifőorvos ajánlását nem csak ignorálják, de még az inkompetencia példájaként is elkönyvelik. (Érdemes persze elgondolkodni azon is, hogy ha a kormány folyamatosan politikai-kommunikációs célra használja az államapparátust is, akkor egy idő után az emberek nem Orbán-hívő része nem fog hinni az államnak egyáltalán.)
A fentiekből adódóan népszerűtlen dolog lesz, de kimondom én is: a maszk viselése lehet indokolt pár esetben, talán ártani sem árt senkinek, de az általa nyújtott biztonság leginkább csak illúzió: valami, amibe legalább kapaszkodhatunk. Főleg ezért okos minden önkormányzat, amelyik elkezd maszkokat osztani a lakosságnak, nem pedig azért, mert azoknak valódi hatása is lenne – ha lesz nekik, az csak plusz.
A harmadik tömeghisztéria most kezd alakulni a vírustesztek körül: mivel egyre többen betegednek meg, viszont a kormány még mindig nem kezdett tömeges tesztelésbe (amely döntés nyilván vitatható), egyre nagyobb indulatokat vált ki az országszerte, hogy van, akinek nem, vagy csak késve jut teszt.
A közvélemény tehát egyre inkább elkezdi követelni a maszkok mellé a tesztelést is, mindeközben pedig simán verbális lincselés áldozatává teszi például a győri jegyzőt. Ennek oka mondjuk félreértés volt, hiszen először azt írta a polgármester, hogy a jegyző tünetmentes. „De hát akkor minek tesztelték, ő elsőbbséget élvez?” – merül fel a kérdés a démosz részéről.
Mint kiderült, a jegyző most már tünetmentes, de korábban nem volt az, ezért készített magánúton tesztet. Amint elhangzik az, hogy „magánúton”, mindenki rögtön lecsap: hát lehet ilyet? Lehet, nyilván, csak elég drága – és pörög tovább a spirál, hiszen jogosan fel lehet vetni, hogy mi van azokkal, akikhez nem ér oda már x napja a teszt, de nincs is pénze és lehetősége arra, hogy egy budapesti laborban vizsgáltassa ki magát.
Egy ellenszer van a koronavírus körüli tömeghisztériákra: igyekezzünk minimalizálni a hírfogyasztást, olvassunk olyan helyen híreket, amelyekben megbízunk, legyünk nyitottak az eltérő véleményekre, és tartsuk észben: a vírus ellen nincs olyan csodaszer, ami rögtön megoldaná ezt a helyzetet.
