Bár téli filmajánlónkban ajánlottam A láthatatlan embert, fogalmam se volt, hogy mire számítsak a filmtől. A műfaji besorolás szerint ugyan horrorként definiálták, de nekem már a trailerben se tűnt annyira helytállónak ez a meghatározás. Továbbá az, hogy modern köntösbe bújtatnak egy 1930-as évekbeli filmet, ami H. G. Welles könyvét adaptálja nem sok bizakodásra adott okot. Szóval úgy álltam a filmhez, hogy lesz ami lesz én úgysem fogok csalódni, mivel csak ki akarok kapcsolódni.
A film egyszerre belecsap a lecsóba, és in medias res-szel indul, ugyanis a néző csak azt látja, hogy a házasságban élő nő menekül férje elől. Az, hogy miért is hagyja ott párját csak később derül ki. Cecilia mindenesetre rendkívül zaklatott és csak a testvérére számíthat. Később megtudjuk, hogy a férjével, Adriannel közel sem volt felhőtlen a kapcsolatuk. A férfi többször is bántotta feleségét, és az alkoholt sem vetette meg.
Némi könnyebbülés csak akkor következik be főhősnőnk életébe, amikor megtudja, hogy Adrian meghalt. De valamiért nem tudja elhinni, hogy egykori szerelme végleg elhunyt. Ezt a paranoiát csak tetőzi, hogy a barátja házában is egy láthatatlan alak látogatja meg az egyik este során. És ez adja az egész történet sava-borsát. Mert bár hiába láttunk korábban hasonlót, Elisabeth Moss valami elképesztő a filmben.
Egy üldözési mániás, paranoiás karaktert alakít a totálisan megkattant Cecilia szerepében. A félelme pedig ránk is átragad, ugyanis sose tudhatjuk pontosan, hogy mikor tűnik fel a halottnak hitt hitves. Ebben a kontextusban pedig értelmet is nyer a film horror műfajhoz tartozó besorolása. Na, de nem a manapság tapasztalt jumpscarekkel teletűzdelt olcsó rémisztgetésről van szó, hanem olyan feszültségről, ami a film végéig kitart. És ilyen filmből nagyon kevés van manapság, ami ennyire karafamarkolászós lenne.
A láthatatlan ember - magyar nyelvű előzetes
Országos bemutató: 2020.február 27. Amit nem látsz, az is árthat neked. Az Emmy-díjas Elisabeth Moss (Mi, A szolgálólány meséje) a főszereplője ennek a félel...
Ez, és a már előbb is említett Elisabeth Moss a fő erényei A láthatatlan embernek. Valamint a zene az, ami még kiemelkedik. Ez a három dolog bár nem váltja meg a világot, de mégis egy minőségi film élményt kínál a nézőknek. A poént természetesen nem fogom elmondani, de bőven tartogat meglepetést a film vége is, amin egy kis ideig még tuti gondolkodunk.
