Nincs olyan szombathelyi, aki ne tudná, mi az a Joskar Ola: hát egy lakótelep a Hunyadi úton. Na de honnét a név? Erre már legtöbben vakargatják a fejüket. A viccesebbek Jós Karola ezerszer elsütött poénját említik, a tájékozottabbak finn rokonságot hoznak fel. Az igazság kétezer kilométerre odébb van.
A hetvenes években szilárdult meg igazán a brezsnyevi Szovjetunió, s ahogy diktatúrákban ilyenkor szokás, jöhetett egy kis lazítás. A szovjetek úgy gondolták, hogy az internacionalizmusba bőven belefér egy kis nacionalizmus is, így engedélyezték egyes népek, nemzetiségiek formális szerveződését. Így alakulhatott meg a Kazanytól nem mesze elterülő Mari ASZSZK, látszólag a mari népességre építve. A 700 ezres szocialista köztársaság fővárosa a 240 ezer lakosú Joskar Ola – Vörös Város – lett.
De mi köze volt ehhez a vasi városnak? Semmi. Illetve annyi, hogy a szovjet kommunista párt ajánlást adott ki a „testvéri szocialista népekkel való kapcsolat intenzívebb ápolásra". Mivel akkor éppen örök és megbonthatatlan barátságban voltunk a nagy testvérrel, sokaknak kapóra jött a lehetőség. Főleg a mariknak, akik nem messze az Uraltól nagy elszigeteltségben éltek. Bár államuk fő posztjait brezsnyevista oroszok foglalták el, a sport, kultúra, sajtó, művészet terén akadtak az elvtársi ölelésen lazítani vágyó mari vezetők is. Az ő szorgalmazásukra jött képbe a nekik nyugatnak számító Magyarország, benne városunk. A kapcsolatfelvétel mellett szólt, hogy a mari és a magyar nyelvi rokonságot mutat.
Az ünnepélyes testvérvárosi szerződést 1971-ben írták alá, majd delegációk sora látogatta egymást. A vezető elvtársakon és KISZ-eseken túl sportolók, építészek, diákok, művészeti csoportok, újságírók, szocialista brigádok vezetői. A szovjeteknek annyira megtetszett a Hunyadi úti lakótelep, hogy elkérték a tervrajzot és felépítették a mását városukban. Így lett Joskar Olában Szombathely lakótelep.
Az utazás a távoli városba nem volt egyszerű. Moszkváig repülő, onnét vagy vonat, vagy repülő Kazany felé. Ha repülő, akkor már csak a fedélzetre engedett házi jószágok óbégatását és a szétesés ígéretével rázkódó repülő okozta halálfélelmet kellett leküzdeni. Ha vonat, akkor kemény 24 órás, hálókocsis túra várt a delegációra, bónuszként a Don feletti, húsz percig tartó átrobogással. A jó az volt, hogy a szovjetek eltértek a sínek méretében, szélesebb nyomtávot alkalmaztak az európainál, így kényelmesebb volt az utazás. Más kérdés, hogy teán kívül más nem volt a vonaton, viszont a kalauzokkal szinte azonnal lehetett seftelni: egy doboz minőségi cigaretta ért egy darab ütve-fúrót. A farmerért egy havi fizetést is megadtak.
Joskar Olában szívesen fogadták a vasi vendégeket, az ottani elvtársak többsége már járt nálunk, fel is lazultak... József: „Kedves emberekkel találkoztunk, a szállóra vittek, mínusz 20 fok márciusban. De nem éreztük a szikrázó tajgai napsütésben. Villogós Volgával mentünk, mondták, hogy bicikligyárba megyünk látogatóba. Csak jóval később tudtam meg, hogy a gyárban akkor harci rakéták irányító elektronikáját szerelték, gondolom, videotonos kooperációban..." József találkozott a kiválasztott munkásokkal, majd kapott fél kiló Lenin jelvényt, Lenin szobrot és egy Lenin intarziát.
Zsuzsa: „Nincs rosszabb egy döglődő diktatúránál, már pedig az volt a nyolcvanas évekre a Szovjetunió. Nem engedték a meccs után a személyes találkozókat. Ezt szóvá tettük, mire az egész csapatot a szálló éttermébe vezényelték. Voltak ott grúzok is, mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, több liter vodkát küldtek az asztalunkhoz. Nem csak a meccsünk volt kiütéses, hanem ez az este is..."
János: „Építész voltam, így hát elvittek a Szombathely lakótelepre, amit a körülményekhez képest egész jól összehoztak. Igaz, a szél befútta a havat a lépcsőházba a panel repedésein és sem járda, sem út nem volt – gondolom, tavasszal pallóztak. Óriási élmény volt ez az út, s bár beutaztam a világot, nem adnám érte. Hogy miért? Egy történelmi rendszer legvégre vethettem pillantást, nem is szólva a szakmáról. A Sztálin-barokk giccses pompája, a szocialista realizmus vegytiszta építészeti képlete csak itt és ekkor volt elérhető. Egyedi és megismételhetetlen pillanatok voltak azok... Megjelent az örkényi abszurditás is. Elvittek vásárolni, egy idő után rájöttem, hogy miattam lezárták az áruházat. Kínos volt. Amit láttam, az meg elképesztő: Persil mosópor és nyomógombos telefon a világ végén! Ez akkor nálunk is elérhetetlen luxus volt. Gondolom, eladtak néhány vagon aranyat és bevásároltak, majd a nyugati cikkeket találomra elosztották. Joska Olában például nem volt civil telefonvonal, így telefon sem, de az akkor legmodernebb készüléket meg lehetett venni – dísznek."
A Koksaga-folyó partján elterülő mari főváros és maga a köztársaság ma Oroszország részének számít. Ékessége az erdős, ligetes, tavas vidéken elterülő nemzeti park, amely több tízezer hektáros. Bár a mari népesség száma csökken, de még így sokan lakják a tartományt. Az ősi, nem egy elemében a miénkhez hasonlatos ősi nyelvet már csak a falvakban, kis településeken beszélik, a térség eloroszosodott.
A testvérvárosi szerződés 1990 után is megmaradt, de a kapcsolatok lehűltek. 2013-ban az akkori vezetés újította fel a szerződést, így az ma is érvényes, bár tényleges együttműködésről nem nagyon beszélhetünk. Ennek fő oka a nagy távolság.
Pedig megérne egy misét az újrakezdés, már csak azért is, mert a mari főváros alaposan megváltozott. Óriási sportközpontok, jégcsarnokok épültek, modern szállodákkal. Amíg újra egymásra nem találunk, addig elgyönyörködhetünk a marik nekünk adományozott szobrában, a Borostyánkő melletti női alakban.
Szólj hozzá!
Az egyetemi lét sok kiadással jár – bár nem mindenki fizetős szakokon tanul, azért a lakhatás, az utazás és a szórakozás sok pénzt felemészt. És bár a könyvtárakban ingyenesen hozzájuthatunk a szakirodalomhoz, ez nem mindig elérhető opció.
A rendőrség fokozott óvatosságot kér a közlekedőktől.
Érdekes a címben feltett kérdés, és bizonyára mindenki az aktuális hangulatának megfelelően válaszol rá. Az, aki kezében a mobillal éppen egy fontos hívást vár a szerelmétől, bizonyára azt mondja, hogy pozitív, aki pedig álmatlanságtól szenved és késő éjjel olvassa ezt a cikket, azt gondolhatja: negatív.
Túlnyomóan borult, párás, helyenként ködös idő várható, hószállingózás, ónos szitálás, szitálás előfordulhat.
Sok esetben a tervezetthez képest kevesebb mínuszt termelt a cég.
Nem, akkor most megmutatjuk milyen volt a szombathelyi legendás disco.
A szakembert tavaly márciusban nevezte ki kispadjára az együttes, amelyet aztán BL-sikerig vezetett.
Mutatjuk a részleteket.
Helyi szavazás dönt a terület sorsáról.
Szombathelyen 170 ezer forint most a lakbér havi átlaga.
12 milliárd forintot szolidaritási hozzájárulás címén vonnak el. 3 milliárd forintot pedig a Versenyképes Járások Program keretei között vonnának el a várostól.
