Totális győzelmet aratott a győri alpolgármester a trágár magyar kisember fölött: az őt lefaszozót a bíróság három év próbaidőre bocsátotta. Mégsem biztos, hogy Radnóti Ákos alpolgármester nyert ezzel bármit is.
A kérdés jogi oldalánál – és annál, hogy talán csak egy-egy nálunk szerencsésebb fejlődésű fejlett közép-afrikai demokráciában divatos a véleménye miatt meghurcolni valakit – azonban sokkal érdekesebb, hogy érdemes-e politikusként elégtételt venni egy nem közszereplőtől, vagyis – a ma oly népszerű és legfőbb politikai célcsoportnak tekintett – kisembertől?
Nem kell hozzá politikai elemzőnek lennünk ahhoz, hogy tudjuk: ez bizony hatalmas ostobaság.
Egyrészt a személyes és kicsinyes bosszún, pardon, elégtételen kívül nem nyer vele semmit, másrészt a végeredmény pontosan ellenkezője lesz annak, mint amit szándékában állt.
A bírósági tárgyalással Radnóti Ákos győri alpolgármester ugyanis csak azt érte el, hogy neve és lefaszozása felkerüljön az országos politika térképére: Vagyis
tanítanivalóan rövidlátó húzásával most az is értesült az egyszeri magyar átlagpolgár kommentjéről, róla alkotott véleményéről, rendőrségi kihallgatásáról és bíróság általi megbüntetéséről, vagyis meghurcolásáról, aki amúgy nem foglalkozik a győri közélettel és fogalma sincs, ki az a Radnóti Ákos.
Akiről ezáltal az is kiderült, hogy az ügyvédje nem más, mint az emlékezetes adriai hajóútról ismerős dr. Rákosfalvy Zoltán, vagyis úgy csinált mártírt a névtelen ellenfeléből, hogy abból semmiféle politikai haszna nincs. Csak kára. Nem is kicsi.
Mielőtt csúnyát írnánk, csak annyit jegyezzünk meg egymás közt:
Ne legyél olyan, mint a győri alpolgármester.
