Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
Az Országgyűlés Igazságügyi Bizottságának kormánypárti többsége elfogadta Volner János javaslatát a választási törvény módosításáról. Eszerint a 2022-es országgyűlési választáson a Fidesz által eddig javasolt 50 egyéni képviselőjelölt helyett 71-re lesz szükség ahhoz, hogy országos listát állítsanak (jelenleg 27 a minimális létszám).
Amennyiben eddig kétségeink lettek volna a kormánypárt szándékait illetően, a mostani döntéssel - biztosak lehetünk benne, a bizottsági szakasz után az Országgyűlés plenáris ülésén is meg fogják szavazni a kormánypárti képviselők a módosítást - végképp egyértelművé vált, a Fidesz a közös ellenzéki lista indulásában érdekelt.
Másfél évvel a választás előtt, a járványhelyzet kellős közepén egy, a választási rendszeren történő módosítás bármennyire is visszataszító, a Fidesz esetében egyáltalán nem meglepő húzás, mondhatni azt is, hogy nem is nagyon vártunk mást, s nemcsak az unalomig ismételt Gyurcsány-hatás miatt.
Volner János pontosabban nem is fogalmazhatott akkor, amikor az Azonnalinak azt mondta:
"Ha úgy tetszik, most megvalósítottuk a DK szándékát"
A Demokratikus Koalíció ugyanis elsőként és a legerőteljesebben nyilvánította ki a közös lista gondolatiságát, ezt pedig következetesen képviselik azóta is. A világos üzenet mára nemcsak választástechnikai kérdés, de egyre nyilvánvalóbb értéküzenetté vált, mely az ellenzéki oldal valódi csodafegyverévé, az "Orbán-rezsim" elleni sikeres harc alapfelszerelésévé vált. Olyannyira, hogy ennek már nemhogy elutasítása, de esetlegesen elmaradó hangsúlyozása is azzal járhat egy-egy ellenzéki képviselő számára, hogy könnyedén diszkvalifikálhatják a Nagy Ellenzéki Sportágválasztó sorsolásán, sőt, egy-egy kritikusabb megnyilvánulás esetén nagyon gyorsan a rendszer melletti kollaboráció vádja zúdulhat rá néhány száz facebookos kamuprofil képében.
Természetesen érthető és logikus lépés a választási rendszer által kikényszerített koordinált indulás, ám a teljes ellenzéki (ön)feloldódás óriási kockázat is, aminek elengedhetetlen feltétele a közös lista.
Ezen a közös listán ugyanis a következő országgyűlésben már nem az MSZP, a Jobbik, az LMP vagy a Momentum politikusai lesznek, hanem az Összefogásé, ahol a különböző pártok eltérő ideológiája, üzenete és céljai egyre jobban feloldódnak a nagy ellenzéki cél, Orbán Viktor legyőzésében. Ez pedig talán elegendő egy választás megnyerésére, de valódi kormányzáshoz édeskevés.
2022-ben nagyon kevés lesz azt ismételgetni, hogy összefogás, O1G és bontsuk le a kétharmadot!
Amennyiben az ellenzéki pártok kormány pártok szeretnék lenni 2022-től, akkor meg kell találniuk az úgynevezett arcélüket, víziójukat és történetüket. Az összefogás, a kétharmad lebontása és a váltsuk le a rendszert ugyanis nem program, csupán öncél, hogy 2022-től ők legyenek a hatalom.
A kikényszerített összefogás ugyanakkor egyben kényszer is, egy béklyó, ahol a folyamatos egyeztetések, koordinációk, a majdnem kimondott, de még idejében visszaszívott szavak és persze az üzengetések már-már a szépemlékű (nem) MSZP-SZDSZ koalíciós tárgyalásokra emlékeztetnek. Egy olyan világra, ahol a politika az erőközpontok, platformok közötti véget nem érő egyensúlyozásáról szólt, kormányzásról pedig a legkevésbé.
Nem vitatva e cél nemességét, a közös lista azt is jelenti - ha a borsodi időközi választás még nem tette volna egyértelművé - hogy magára marad egy jelentékeny, több százezer főt jelentő tábor. A közös lista ugyanis egyben plafon is. Az O1G-ző, Orbánt Hitlerhez hasonlító, sokszor harsány és mindenekelőtt számos, régesrég elhasználódott politikust a hátán cipelő hivatásos ellenzékiség ugyanis nem szólít, nem szólíthat meg minden rendszerrel elégedetlent.
És ez az, amit pontosan jól tudnak a Lendvay utcában is.
