Ma nyit a rohonci (Rechnitz) strand, vele a tóra épített szolgáltatások sora. Tegnapi szemlénken a tó előtti parkolóban egymást érték a magyar rendszámú gépkocsik. A legtöbben szombathelyiek voltak, akik szerint városukban elavultak, tömegre építettek a strandok, így a pihenés nem lehetséges.
Az ausztriai Rohonc olyan, mintha magyar város lenne: a benzinkutaknál, az éttermekben, a presszókban szinte minden felszolgáló honfitársunk, vagy inkább honfitársnőnk. Az osztrákok közül sokan beszélik nyelvünket, emlékezve a város dicső és kevésbé fényes történelmére. Abban viszont mindenki egyetért, hogy nyáron a fő bevételi forrást a szombathelyiek szállítják.
5
– Ez egy kisváros, ne is tudná kihasználni a tavat – mondja Franz Stangl az Erdődy cukrászda előtt. – A magyarok vannak a legtöbben strandon, de ha a városi presszókba bemegy, ott is ők a legfőbb vendégek. Magyarok mindenütt – mosolyog, de ő ezt nem is bánja. – Miért lenne ez gond? A határ mellettünk szalad, persze, hogy a legtöbb vendég odaátról jön.
A strand pénztára még nincs nyitva, de a kis üvegen benézve látni, hogy erősen készülnek a szezonra. Követelmény a járvány miatt a papírmunka mellőzése, az online tér kibővítése. Mindegy, belépőt akkor is venni kell majd, de az ár nem veri a csillagos eget.
A parkolóban futunk össze Istvánnal, aki az egyik szombathelyi multinál mérnök és itt törzsvendég. Már pár napja lubickol, szeret fejest ugrani a toronyból, megtapsolják a tinik. – Nagyon jól érezzük itt magunkat, velem az egész család. Szombathelyen nincsenek hasonló adottságok. Értve ez alatt, hogy egy helyen fürödhetsz, a gyerekekkel kalandparkozhatsz, étteremben ebédelhetsz, vagy elindulhatsz túrázni az Írottkőre. Mindez pár euróért nem semmi – summázza.
5
Amit István mond, azt más magyarok is megerősítik. Véleményük, hogy a Tófürdő nem a mai igényekhez mért, a régi idők tömegstrandjait idézi. A Fedett uszoda az előző városvezetés alatt sokat veszített vonzerejéből. A politikai szempontok alapján működő létesítményben a sport került minden elé, a régóta jellemző, családias hangulat oda lett. Rohoncon éppen az utóbbi az egyik fő vonzerő.
– Itt a család úgy lehet együtt, hogy mindenki azt csinálja, amit szeret – folytatja István. – Szerintem nálunk ebben is fordítva ülnek a lovon. Nyomják a propagandát, hogy mekkora fejlődés van a turizmusban, meg hogy a helyi érték a fő, aztán azt látjuk egy osztrák kisvárosban, hogy sokkal jobban élnek az emberek. Már nem is idegesítem magam, ha tehetem, bepakolunk a kocsiba és irány a tó!
Szombathely fürdőkultúrája évtizedekig jegyzett volt az országban. A város alapító tagja a fürdővárosok országos szövetségnek, a rendszerváltás után százmilliókat költött a fürdők fejlesztésére. A Szabó Gábor és Ipkovich György polgármesterek fémjelezte ciklusokban nagyszabású fejlesztési tervek is készültek a Tófürdő átfogó fejlesztésére, de ezekből csak néhány elem valósult meg. A fideszes városvezetés hivatalba lépése, vagyis 2010 után egészen más hangsúlyok kerültek előtérbe. Nagyot álmodtak, milliárdos fejlesztéseket ígértek, de ezek csak részben valósultak meg. Nagyobb baj volt, hogy a fürdőkultúra további fejlesztése megrekedt, az új korszakra – online életmód és kultúra – történő átállás még csak érintőlegesen sem történt meg.
5 A belváros. Évszázadokig a Batthyány család uralta
– Engem nem érdekel a politika, tele vele a hócipőm. De ha Rohoncra jövök azt látom, hogy szinte minden jobban és célszerűbben működik, mint nálunk. Nincs tolongás, sorban állás és attól sem kell tartanom, hogy meglopnak. Ezt nem csak én látom így, hanem egyre több magyar is. Idén nem megyünk külföldre. Úgy döntöttünk, részletekben ugyan, de itt költjük el a nyaralási pénzt. Autóval 20 perc az út, s bár kicsit hűvös a víz, de olyan tiszta és természetes, hogy ez kárpótol.
Szombathely és Rohonc nem egy súlycsoport. De egy biztos, már hosszú évek óta vonzóbb a szomszéd vize, ahol a pára mellett sok millió forint/euró csapódik le.
