"Volt egy esetem – meséli Eörsi Dániel háziorvos – amikor egy 71 éves páciensem lett öngyilkos. A férfi végtagamputáción esett át, de tele volt tervekkel. Megvásárolni készült az önkormányzati lakást, amiben élt, és közben részt vett egy kardiovaszkuláris rehabilitációs programban, eljárt vizsgálatokra, szedte a gyógyszereket, nekem eszembe nem jutott, hogy ő egy depressziós ember. Aztán a szomszédok szóltak, hogy megölte magát. Ekkor derült ki, hogy a rehabilitációs program csak egy fedősztori volt, a lakást pedig valójában nem magának akarta elintézni, hanem a fiának, és amikor megjött a határozat, hogy övé a lakás, akkor végzett magával. Az embereknél a nehéz érzések néha nagyon könnyen feltárhatók, mert a páciens magától mondja, de van, hogy nem osztják meg velem, és ezek a nehéz esetek.”

Magyarország már nincs az első tízben az öngyilkosságok számát nézve, de még mindig nagyon magas az aránya. Legújabb adatok szerint Magyarországon egyre inkább csökken az öngyilkosságok száma évtizedes távlatokra kivetítve, de vannak olyan korosztályok, ahol nemhogy csökken, de emelkedik ez a szám. Ezek a fiatalok, a 10-19 éves korosztály, és az idősek, ahol a 70 év fölöttieknél négy év alatt 239-ről 266-ra, a 80 év felettieknél pedig 168-ról, 204-re növekedett az öngyilkosok száma, a 60 és 69 év közöttieknek pedig egy picit csökkent 337-ről 321-re.

A tinik öngyilkosságára általánosan nagyobb figyelem hárul, könyvek, filmek és újságcikkek foglalkoznak a témával, az iskolákban egyre jobban terjednek a mentálhigéniás, öngyilkosság megelőző programok, az idősekről viszont már kevés szó esik, pedig ők sokkal nagyobb számban lesznek öngyilkosok, mint a tinik.

Jobb háziorvosi ellátásban fennakadna a veszélyeztettek nagy része

Az idősek öngyilkossági szándékát sokszor észrevenni is nehezebb, mint a fiatalokét, akik még családban élnek, iskolába járnak, mivel az idősek sokszor már egyedül laknak, és nincs is olyan hely, ahova mindannyian rendszeresen járnának és megelőzésről, segítségnyújtásról hallhatnának. Azt gondolnánk, hogy leginkább a háziorvosi ellátás az, ahol nagy számban megjelennek az idősek, ezért ott a legegyszerűbben szűrhetők az öngyilkosjelöltek, de Eörsi Dániel háziorvos szerint ez nem ilyen egyszerű.

"Az egész alapellátásról gondolhatnánk, hogy ott kéne kiemelni az összes rizikós embert, de ez még elméletben sincs így. Egyrészt mert egy csomó ember nem jár orvoshoz, másrészt pedig nem lehet mindenkit kiemelni a háziorvosi rendszer szintjén, mert túl sok a beteg. Egy sokkal jobban szervezett háziorvosi rendszerben az orvosoknak több ideje lenne beszélgetni a páciensekkel, és emellett ha még lennének központilag szervezett szűrőprogramok, akkor nem egyénileg kéne kitalálni, hogy hogyan találjuk meg ezeket a betegeket. Jelenleg mind a 6500 háziorvos külön-külön csinál valamit, de közös szakmai koncepció nincs. Pedig egy jobb háziorvosi ellátásban a rizikósoknak a nagy része fenn tudna akadni." – magyarázza a házirovos.

A háziorvos szerint ha nem minden beteg azonnal az orvosnál landolna, hanem lennének emelt hatáskörű ápolók, akkor több idő jutna beszélgetésre, amivel ki lehetne szűrni a veszélyeztetetteket.

Eörsi Dánielt háziorvosként különösen érdekli a lélektan, ezért az ő praxisában nagy hangsúlyt kap a depresszióban, öngyilkosságban veszélyeztettek szűrése. A háziorvos pszichioterápiás szakvizsgát is letett, emellett egy egészségnevelő program szakmai vezetője is. A háziorvos bio-pszicho-szociális alapon praktizál, vagyis a testi tünetek mellett a lelki és társadalmi oldalról is megvilágítja a hozzá érkező páciensek problémáit. Néhány éve pedig minden újonnan érkező betegével kitöltet egy depressziószűrő kérdőívet, a Beck-kérdőív pedig bármelyik háziorvosnak két kattintással elérhető lenne az internetről.

A nyugdíjba vonulás is nagy rizikófaktor

Az időskori öngyilkosságnak vannak különböző rizikófaktorai, amire háziorvosként oda kell figyelni, ilyen például a depresszió.

"Az egyik egyértelmű rizikó a már kialakult klinikai depresszió, aminek már fizikai is tünetei is vannak, azonban ezt sem olyan egyszerű észrevenni. A legtöbb depressziós ember sírva jön be, tördeli a kezét, de a depressziós emberek egy másik része nem, ő ki van sminkelve, belibben a rendelőbe, látszólag jól érzi magát. Ezeket a legnehezebb észrevenni" – mondja Eörsi.

A depresszión kívül vannak más rizikófaktorai is az időskori öngyilkosságnak, ilyen az, amikor valakinek sok erőforrása hiányzik, például már meggyengültek a családi kapcsolatai, kevesebb a pénze, idős és különböző betegségektől szenved.

Eörsi Dániel szerint a nyugdíjba vonulás is hatalmas rizikófaktor lehet, mert az idősek többsége traumaként éli meg, hogy már nincs rájuk szüksége a társadalomnak. Szintén hatalmas trauma lehet egy végtagamputáció vagy egy olyan krónikus betegség kialakulása, amiből már nem lehet meggyógyulni. A rizikók közül azonban a legerősebb a magány és a betegségek, ezekre a páciensekre a háziorvosoknak különösen oda kellene figyelniük.

A lelkizésnek a rendelőben is van helye

A rizikófaktorok felismerésén túl Eörsi Dániel szerint a háziorvosnak nyitottnak kell lennie a lelki problémákra, általánosan ébernek kell lennie, és olyan elfogadó légkört teremtenie, ahol a páciens azt élheti meg, hogy ott helye van az érzelmi dolgoknak is. Szerinte nem azokkal az emberekkel kellene egy háziorvosnak csak beszélgetnie, akik ismerten pszichiátriai betegek, mert akkor nem fogják megtalálni azokat a pácienseket, akik még magukról sem tudják, hogy segítségre szorulnak. Az orvosok sokszor úgy érzik, hogy nincs idejük hosszabban beszélgetni a páciensekkel. Valójában pedig nem hosszú beszélgetésekről van szó, és egy idejében felismert depresszió megfelelő kezelése hosszú távon rengeteg időt és engergiát takaríthatnának meg. A háziorvosoknak minden esetben előítéletmentesnek kell lenniük, a páciens lelki bajait ugyanúgy végig kell hallgatni, ahogy a testi problémákat.

"A háziorvosnak ismernie kell azokat a kommunikációs technikákat, amelyekkel ilyen helyzetben haladni tud előre a pácienssel. Ezek nem olyan bonyolult dolgok, de mégis általában itt kisiklik az ügy, mert nagyon könnyű ezeket a helyzeteket leállítani, például azzal, hogy közbevágok, hogy elfelejtettem valamit bejelölni a recepten, és ezzel azonnal véget vetek a lelkizésnek. Nehéz eldönteni, hogy honnan tudjuk, hogy kinél érdemes megállni és még egyszer visszakérdezni"

– magyarázza.

Az idősek sokszor szoktak olyan megjegyzéseket tenni, hogy minek élnek már, jobb lenne meghalniuk, a háziorvos szerint ezeket a néha vicceskedő mondatokat minden esetben nagyon komolyan kell venni, és azonnal ki kell deríteni, hogy milyen a páciens jövőképe, egyáltalán van-e.

A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) is nagyon komolyan veszi a szuicid képzeteket, még akkor is, ha nem feltétlen konkrét szándék áll mögöttük. A szervezet szakmai alelnöke, Dudás Erika azt mondja, hogy a telefonszolgálatba beérkező évi 170 000 hívásnak nagyjából a 3 százaléka olyan, amikor valaki öngyilkosság miatt telefonál, de ennél több hívónál is megjelennek szuicid gondolatok.

A krízisközpontot viszont sok 60 év feletti hívja, akik magányosak, mert meghalt a párjuk vagy nem látogatja őket a család rendesen. Ilyenkor a kezelő hosszan beszélget velük, felidéznek olyan emlékeket, amikről évek óta nem tudott a telefonáló idős senkivel sem beszélni. Azok, akik tényleges krízisben vannak egy héten akár többször is telefonálnak, de az is gyakori, hogy később jeleznek vissza, amikor már megoldódott a probléma, ami miatt korábban telefonáltak. A legtöbb betelefonáló háziorvostól, ismerősöktől vagy megyei lapok hirdetéseiből ismeri a krízisközpont telefonszámát, amit 0-24 órában lehet hívni.

A szolgálat egy meghatározott protokoll szerint kezeli a szuicid gondolatokat, először olyan kérdéseket próbálnak feltenni, amiből kiderül, hogy milyen helyzetben van a hívófél, komoly-e az öngyilkossági szándék, mik a jövőre nézve az elképzelései. Ha komoly a szándék, akkor a kezelő mentőt hív, amit van, aki örömmel fogad, más viszont azonnal leteszi a kagylót, mondván, nem gondolta komolyan. Azonban nem minden öngyilkossággal kapcsolatos hívásnál történik beavatkozás, mert sokszor az idősek már a kórházból telefonálnak, vagy túl vannak a nehéz gondolatokon, és csak egy kis beszélgetésre vágynak.

Ha már felismertük a veszélyt, akkor már könnyebb

"Ha már itt tartunk, hogy felismertük, hogy valakinek öngyilkos gondolatai vannak, akkor onnantól kezdve már könnyebb. Ez odáig nehéz, hogy jön naponta 40-50 ember és ki kell emelni azt, aki veszélyeztetett. Ilyenkor nagyon fontos, hogy nem szabad hibáztatni a beteget, és azt mondani neki, hogy csúnya dolog az öngyilkosság meg, hogy majd jobb lesz. Nyomatékosítani kell, hogy nem döntés kérdése ebből a helyzetből kijönni, ez már nem rajta múlik, neki segíteni kell pszichiátriai eszközökkel" – mondja Eörsi Dániel.

A háziorvosnak ilyenkor azt is el kell döntenie, hogy mennyire akut – a páciens nagyon meg akar halni és/vagy konkrét terve van, hogy hogyan akar meghalni – a probléma. Minden esetben konkrétan rá is kell kérdezni az öngyilkosságra, nem kerülgetni a témát, mintha tabu lenne. A legsürgősebb esetekben mentőt kell hívni, kevésbé sürgős esetben pedig azonnal rá kell venni a beteget, hogy menjen be pszichiátriára, amibe többnyire bele is szoktak egyezni.

"Ezeket a betegeket nem beutalóval szoktam elküldeni, hanem a fülük hallatára felhívom a pszichiáter kollégát, hogy lássa, hogy nem a háta mögött beszélünk. A kollégának elmondom, hogy van egy beteg, akinek vannak öngyilkossági gondolatai, és bízom benne, hogy javulni fog a jövőképe, de most segítségre lenne szüksége, és akkor mondok még valami pozitívumot a betegről, például, hogy tökre megérdemli, hogy segítsünk rajta. így nekik nem egy beutalóval kell bolyonganiuk, hanem van egy híd, aminek látja mindkét végét" – magyarázza.

Eörsi Dániel a családtagokat csak akkor vonja be ilyen helyzetekben, ha úgy érzi, hogy azzal segít a betegnek. Azt már kompetenciáján kívülinek érzi, hogy ő hajkurássza a családtagokat telefonon, másrészt azt gondolja, hogy a törődő családtagok maguktól is megjelennek. Több eset is volt, amikor értesítette a családtagot, hogy az idős rokon magányos és problémákkal küzd, mire a családtag megígérte, hogy sűrűbben látogatja majd.

A háziorvos szerint nem lehet a családtól sem elvárni, hogy felfedezzék, ha az idős családtagjuknak komolyak az öngyilkossági gondolatai. Szerinte a jelen rendszerben nincs olyan gát, ahol ezek az idősek biztosan fennakadnának mielőtt öngyilkosságot követnek el.

Nem tudtam elképzelni apuról, hogy öngyilkos lesz

L. Anita sem gondolta volna soha, hogy édesapja öngyilkos lesz, noha pánikbetegséggel küzdött, de akkoriban ő sem volt olyan állapotban, hogy édesapjára tudjon figyelni.

A férfi még csak 52 éves volt, amikor 9 évvel ezelőtt véget vetett az életének. Anita szülei már sok évvel ezelőtt elváltak, de édesapja újraházasodott egy alkoholista nővel, akivel egy közös gyerekük is született. A férfi egy makettboltban dolgozott, de megszűnt a munkahelye, ő pedig egyre többet ivott feleségével együtt. Az ital és új felesége miatt Anitával is megromlott a viszonyuk, ezért ő el is költözött tőlük Pécsről Budapestre, de telefonon még tartották a kapcsolatot. A férfi közben pánikbeteg lett, amire gyógyszereket is szedett, de többször panaszkodott arra lányának, hogy nem segítenek az orvosságok. Ebben az időben viszont Anita maga is depresszióval küzdött, mert édesanyja akkoriban halt meg, és képtelen volt nagyobb figyelmet fordítani apja pánikbetegségére.

"Apu bekerült egy hitelspirálba, és emiatt rengeteget szorongott. Ott volt a kétéves kislánya, rajta pedig eluralkodott a pánik, hogy hogy fogja tudni felnevelni. Néha tett megjegyzéseket öngyilkosságra, és akkor kértem, hogy ne csinálja már ezt, mert most vesztettük el anyut is, mire ő azt mondta, hogy jó, akkor ezért nem" – meséli Anita.

Anita azt gondolta, hogy édesapja csak nagyon maga alatt van, de majd minden el fog rendeződni, ezért derült égből villámcsapásként érte, amikor egyik este a feleségével való összeveszés után végzett magával, pedig korábban még csak kísérlet sem volt rá. Anita szerint a háziorvos sem hibás apja halálában, mert ismerve az apját, sosem osztotta volna meg szuicid gondolatait az orvossal.

Eörsi Dániel úgy látja, hogy bár az öngyilkossági ráta még mindig elkeserítő, mégis rengeteget javult a 80-as évek vége óta. Szerinte egyre inkább elterjedt nézet a szakmában, hogy ugyanúgy a háziorvos dolga a lélektani kórállapotok felismerése és kezelése, mint a testi betegségeké, ezért egyre több háziorvos is szerez pszichoterápiás képzettséget.

(Fődi Kitti / Abcúg)

Szólj hozzá!