Fotók: Habitat / Varga Gábor Vargosz

Nemhogy lakáspolitikát, még egy parkolási rendszert se tudnak összehozni

Abcúg/Zsilák Szilvia
2019. október 8. kedd, 08:34
Az önkormányzatoknak nagyon limitált a jogkörük a lakhatási szegénység enyhítésében, ráadásul ehhez sem anyagi forrással, sem elegendő bérlakással nem rendelkeznek.

A Habitat for Humanity bemutatta a lakhatási jelentésének az önkormányzatok lehetőségeivel foglalkozó fejezetét. Ötletekből nincs hiány, hogy az önkormányzatok hogy használhatnák ki a maradék mozgásterüket, mindehhez csak a megfelelő politikai akarat szükséges. Azonban ez csak csepp a tengerben, nagyobb változás csak egy átfogó, országos lakáspolitika megalkotásával történhet, de már egy fővárosi szintű szabályozási rendszer is sokat segítene - írja legújabb riportjában az Abcúg.

 


A Habitat for Humanity Magyarország a Periféria Kutatóközponttal együttműködve idén hetedik alkalommal jelenteti meg az éves jelentését a lakhatási szegénység magyarországi helyzetéről. Egy héttel az önkormányzati választások előtt, a Lakhatás világnapján az idei jelentés kiemelten foglalkozik az önkormányzatok lehetőségeivel és gyakorlataival. Az éves jelentés második fejezetét hétfőn ismertette Szegfalvi Zsolt, a Habitat for Humanity Magyarország ügyvezető igazgatója. A bemutatón három budapesti önkormányzat és három civil szervezet képviselői is részt vettek: a panelbeszélgetés során három budapesti kerület lakásügyben illetékes vezetője, és két civil szervezet képviselője beszélt arról, hogy az önkormányzatoknak milyen lehetőségei vannak a lakhatási válság kezelésében.

 


Milyen út vezetett a lepusztult bérlakásokig?

 


Hogy jobban megértsük a jelenlegi lakhatási válság és az önkormányzatok viszonyát, vissza kell tekintenünk egészen a rendszerváltásig. Az önkormányzati rendszer kialakításakor sokféle feladat hárult az önkormányzatokra, miközben az állam ezeket nem tudta megfelelően finanszírozni. A 2008-as globális pénzügyi válság súlyosan érintette az önkormányzatokat is, hiszen az alulfinanszírozottságukat devizahitelekkel enyhítették. A kormány rendezte az adósságokat, amivel párhuzamosan nagyfokú centralizáció ment végbe, emiatt mára az önkormányzatok politikai és pénzügyi mozgástere jelentősen csökkent. 

 


Az önkormányzatok alulfinanszírozottsága a magyarországi lakhatási válság kialakulásában is jelentős szerepet játszott. A rendszerváltás után az önkormányzatok feladata lett a helyi lakásgazdálkodás megszervezése, a bérlakások pedig “állami” tulajdonból önkormányzati tulajdonba kerültek. A pénzügyi problémáik miatt az önkormányzatok nagyon alacsony áron eladták a lakásokat. A KSH szerint 1990 és 2017 között az önkormányzati lakások aránya 18,2 százalékról 2,4 százalékra csökkent. A lakások közül többnyire csak a legrosszabb állapotú, és rossz elhelyezkedésű lakások nem keltek el. 

 


A rendszerváltás után két eszköz volt az önkormányzatok kezében, amivel enyhíteni tudták a lakhatási szegénységet. Azonban a lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési támogatás központi finanszírozása 2015 óta megszűnt. A lakásfenntartási támogatás helyett bevezetett települési támogatás pedig kevesebb emberhez jut el, mert a szegényebb önkormányzatok nem tudják kigazdálkodni. Ezek a támogatások azért szükségesek, mert a lakhatás elvesztése olyan folyamatokat indít el, amelyeknek sokkal nagyobb a társadalmi költségük, mint a lakhatási támogatásoknak. Az önkormányzati törvény értelmében a lakhatási problémák megoldása az önkormányzatok feladata, azonban azok inkább kiszorítják a szegényebb, támogatásra szoruló családokat, és a problémát más településekre hárítják. 

 

 

Kicsi a mozgásterük, de az önkormányzatok is tehetnek valamit

 

 

A Habitat szerint az érdemi lakhatási beavatkozások egyik elsődleges akadálya, hogy nincs egységes országos lakáspolitika, ez pedig helyi szinten is korlátozza az önkormányzatok mozgásterét. A lakhatási kérdéseket egyes önkormányzatok különbözőképpen szabályozzák helyi rendeletekben, ennek nyomon követése pedig szinte lehetetlen feladat, hiszen nincs egy egységes és nyilvános központi adatbázis, 3200 önkormányzat áttekintése pedig meghaladja a civil szervezetek kapacitását. A Habitat jelentése szerint az önkormányzatok jogi mozgástere a lakhatási szegénység enyhítésében nagyon korlátozott, de igenis található mozgástér, amennyiben van mögötte helyi politikai akarat. A Habitat négy területen tett javaslatot az önkormányzatoknak, ahol ők is segíteni tudnának a lakhatási válságban érintetteknek.

 

 

Nem csökkenteni, hanem növelni kellene a bérlakások számát

 

 

2017 végén 119 ezer önkormányzati bérlakás volt az országban, ez a szám pedig folyamatosan csökken. A Habitat szerint növelni kellene a bérlakások számát, 2018-ban szerte az országban 17 700 lakás épült, amiből mindösszesen csak 41-et épített az önkormányzat. A szerzők szerint a bérlakások számát lehetne még növelni vásárlással, állami kézben lévő ingatlanok ingyenes átruházásával (a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő például kétezer lakást kezel), valamit egykori iskolák, kórházak átalakításával is. A Habitat készített egy térképet, amin meg lehet nézni, mit tesznek az önkormányzatok a lakhatásért:

 

Story Map Series

This story map requires JavaScript, but running JavaScript is not currently allowed by your web browser. If you wish to view this story, please enable JavaScript in this browser or try a different browser.

 

Több, külföldön már bevált modell is létezik, amivel növelni lehetne az önkormányzati ingatlanok számát. Az önkormányzat lakáscélú építkezésre bérbe adhatná a telkeit, hogy ezeken a területeken megfizethető bérlakások létesüljenek. A közösségi földalap is sokakat juttathatna hosszú távon megfizethető lakáshoz, ehhez az szükséges, hogy az önkormányzatok etikus befektetők bevonásával telkeket vásároljanak, ahol a felépült lakások árát korlátozzák.

 

 

A jelentés szerint sürgető feladat lenne a bérlakások minőségén is javítani, egy lakás felújítására 2017-ben átlagosan 107 ezer forintot szántak, a bérlakásokból pedig több nyereséget szednek be, mint amennyit a felújításra és a karbantartásra költenek. 

 

 

Piaci beavatkozások szükségesek

 

 

A jelenlegi magántulajdon által dominált lakáshasználat sokak számára nem nyújt megfizethető lakhatást. Lakhatási célra a magyar jogszabályi környezetben aligha lehetséges kisajátítani (szemben például az útépítés miatti kisajátításokkal); miközben ezt sok ország alkotmánya (pl. Németország) lehetővé teszi.

 

 

A telek-, építmény- és kommunális adó esetében a helyi önkormányzat mentességet vagy kedvezményeket adhat azokra a telkekre és építményekre, amelyeket hosszú távú lakhatási céllal használnak. Ellenben az üresen tartott, rövid távú lakáskiadásra, vagy üzleti tevékenységre használt lakásokat megadóztathatnák. A tulajdonosok a jelenlegi kedvezőtlen adózási feltételek miatt a lakásokat nem a hosszú távú bérletbe, hanem rövid távon, például Airbnb-n keresztül adják ki. Esetükben 2019-ben az építményadó még a kétezer forintot sem éri el négyzetméterenként évente, ennek a jelentéktelen összegnek a rövidtávú lakáskiadásra nincs ténylegesen korlátozó hatása. 

 

 

A Habitatnak van egy olyan javaslata, ami kifehéríthetné a jelenlegi albérletpiacot. A szociális lakásügynökségek létrehozásában az önkormányzatnak is lenne szerepe, ekkor a tulajdonosok a helyi önkormányzatnak, vagy az általa alapított lakásügynökségnek adnák bérbe a lakásukat hosszabb távra, amit szociálisan rászorulók kapnának. 

 

 

A beruházók átvállalhatnák az önkormányzatoktól az óvoda bővítését

 

 

A településfejlesztés és a településrendezés eszközei a lakhatási válság mérséklésére is használhatóak. A Habitat szerint az önkormányzatok bátrabban használhatnák a településrendezési szerződés eszközét a beruházni szándékozókkal szemben. Ha például sok új lakás épül, akkor az ingatlanberuházó átvállalhatná az önkormányzatok terheit, saját költségén állná például az iskola, vagy az óvoda bővítését. 

 

 

Az eddiginél nagyobb figyelmet kellene fordítani arra, hogy az önkormányzatok ne szorítsák ki a szegényebbeket egy másik városba vagy kerületbe. Számukra is elérhetővé kellene tenni a települési támogatásokat, a kilakoltatás által fenyegetetteket pedig támogatni kellene. Ezeken a kiszorult területeken (tanyás, külterületi, zártkerti településrészeken) hiányoznak azok a szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatások, amik segítenének a helyzetükön.

 

 

A lakásfenntartási támogatást 2015-ben felváltó települési támogatás nem mindenkit ér el, akinek lakhatási problémája van. Jellemző tendencia, hogy az ország gazdagabb részein kevesebb támogatott magasabb összeget kap, a hátrányosabb helyzetű megyékben pedig arányában több támogatott kap alacsonyabb összeget. Közel egymillió ember lakik olyan településen, ahol nincs lakásfenntartási típusú települési támogatás. A Habitat szerint ezt a támogatást a valóban rászorulóknak kellene nyújtani. Ezt a problémát úgy lehetne kiküszöbölni, hogy a települési támogatást az állam normatívan finanszírozná és egységes szabályozás mellett létezne. 

 

 

A hosszú távú megoldások hiánya miatt sokan szorulnak átmeneti lakhatást biztosító intézményekbe vagy lakásokba. A helyi önkormányzat létrehozhatna új intézményeket az önálló lakhatás és az intézményi lakhatás között: például a hajléktalan embereket bérlakásba juttató úgynevezett elsőként lakhatás programok keretében, amelybe civil szervezeteket is bevonnának. 

 

 

A helyi önkormányzatok segíthetnek a kilakoltatások számának csökkentésében. Magyarországon 2018-ban 3000 kilakoltatás történt, az önkormányzati lakásokból 2017-ben 716 esetben lakoltattak ki. A Habitat javaslata szerint önkormányzati rendeletben kellene megtiltani az elhelyezés nélküli kilakoltatást. 

 

 

Fővárosi szintű lakáspolitikára lenne szükség

 


A panelbeszélgetés során három budapesti kerület lakásügyben illetékes vezetője beszélt arról, hogy az önkormányzatoknak milyen lehetőségei vannak a lakhatási válság kezelésében. Minden résztvevő egyetértett abban, hogy szükség van egy átfogó, országos lakáspolitikára, de már egy fővárosi szintű szabályozási rendszer is sokat segítene.

 

Szükség lenne a fővárosi önkormányzatok összefogására, de ehhez minden önkormányzat részéről kellene politikai akarat, azonban még egységes fővárosi parkolási rendszert sem sikerült összehozni – mondta Nagy István, Újpest népjóléti, szociális és lakásügyekért felelős alpolgármestere.

 

 

(A Habitat kerekasztal-beszélgetése Fotó: Habitat / Varga Gábor Vargosz)
 

 

A panelbeszélgetés másik fő témája a kilakoltatás volt. Nagy István szerint az önkormányzat számára is komoly lelki problémát jelent egy kilakoltatás, és csak a legvégső esetben kerül rá sor. Szerinte a civil szervezetekkel az a baj, hogy ezekben az esetekben “rárúgjak az ajtót a gonosz önkormányzatra”, anélkül, hogy minden információt tudnának a konkrét ügyről. Újpesten egyébként alacsony a kilakoltatások száma. Kovács Vera, az Utcáról Lakásba Egyesület elnöke szerint ezeket a problémákat nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról, mert attól, hogy valaki kikerül a bérlakásból, ugyanúgy benne marad az ellátórendszerben, csak állami hatáskörbe kerül át a probléma.

 


Nem lenne szabad, hogy külön szinten szabályozzák a szociális ellátó intézményrendszert és a helyi lakásgazdálkodást. Mutogathatunk egymásra, de a lakhatást nem lehet állami szerepvállalás nélkül megoldani – mondta Kovács Vera.

 


Zuglóban érvényben van az elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalma, emellett lakásfenntartási támogatást (havi 9-10 ezer forintot), és adósságrendezési támogatást is adnak. Szabó Rebeka, Zugló szociális ügyekért felelős alpolgármestere beszámolója szerint ezeken kívül szociális szakemberekkel próbálják időben megakadályozni, hogy valaki elveszítse a lakását. További vitapontot az egységes és nyilvános pontrendszer bevezetése jelentene, amivel nyomon lehetne követni, hogy ki, milyen alapon kaphat szociális bérlakást. Zuglóban ez a pontrendszer működik, Újpesten viszont úgy látják, hogy túl nagy a veszélye, hogy nem valós jövedelmet és családi állapotot tartalmazó dokumentumokkal azok is bérlakáshoz juthatnának, akik nem szorulnak rá.

 


Civil szervezetek minta projektekkel oltják a tüzet

 


Az Utcáról Lakásba Egyesület munkatársa szerint amíg nincs átfogó segítség, addig nagy szükség van arra, hogy a kisebb projektekben az önkormányzatok is együtt működjenek.  A kispesti önkormányzattal közösen egy olyan lakásügynökség projektet terveznek, amiben átveszik az ingatlanok kezelését (bérbeadás, karbantartás stb.) a tulajdonostól, cserébe 25 százalék bérleti kedvezményt kapnak a rászorulók, az önkormányzat pedig ehhez plusz lakhatási támogatást is hozzátesz. 

 


Veszprémben a Máltai Szeretetszolgálat alakított ki szoros együttműködést az önkormányzattal, hogy a lakhatási szegénységet enyhítsék. Az önkormányzattal kialakított közös kft célja, hogy új lakásokat vonjanak be, és csökkentsék a lakbérhátralékokat. “A civil szervezetek az önkormányzatok lelkiismereteként funcionálnak” – mondta Lendvai-Frikkel Attila, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat veszprémi munkatársa. Az önkormányzatoknak a törvény értelmében kell kilakoltatnia, és ilyenkor lép képbe egy civil szervezet. Veszprémben a szociális munkások odafigyelnek a bérlakásokban élőkre, ha nagyobb hátralékot halmoznak fel, kimennek hozzájuk és megkérdezik, mi a probléma. Ha szükséges, jogi segítséget nyújtanak vagy segítenek a munkahelykeresésben, kilakoltatásra pedig még nem volt példa. Volt olyan család, akik az áramlopással okoztak gondot a szomszédoknak, nekik találtak egy olyan házat, ahol nincsenek szomszédok a közelben. 

 

 

Csepp a tengerben

 


“A lakásügyek átpolitizáltak és demagógok” – mondta Nagy István. Az önkormányzatoknak nincsenek forrásaik arra, hogy lakást építsenek, az elmúlt években úgy elszabadultak az építkezések árai, hogy külső segítség nélkül nem tudnak építkezni.

 


Évekig nem létesült új bérlakás a kerületben, erre 31 ingatlant építünk. Most viszont megkapjuk, hogy Hős utcát akarunk csinálni, és drogos cigányokat szeretnénk költöztetni Újpestre – mondta Nagy István.

 


A III. kerületben realizálták, az utóbbi években jelentősen nőtt a lakosság száma, miközben a bérlakások száma nem változott. Az önkormányzat egy ideiglenes piac helyére tervez szociális bérlakásokat építeni a kerületben, ahová a rászoruló nagycsaládok, pályakezdő fiatalok, fiatal családalapítók, fogyatékkal élők költözhetnek majd be. A fenntarthatóság érdekében a földszinten irodákat alakítanak ki, aminek a dijából pénz folyna be az önkormányzathoz – ismertette a tervet Karácsonyi Gábor, az Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. munkatársa, és Gallóné Nagy Judit, Óbuda szociális osztályának vezetője. 

 


Szabó Rebeka, Zugló alpolgármestere szerint “a lakhatási válság borzalmas mértéket öltött, és amit tenni lehet, az a tűzoltás”. Zuglóban 2020-ban elkezdődik egy közösségi lakóház építése, ahol olyan emberek fognak lakni, akik piaci alapon nem tudják megoldani a lakhatásukat.

comments powered by Disqus
Van még itt cikk a témában:
Twitter megosztás Google+ megosztás