2009 tavaszán egy csendes, technokrata úriember vette át a rendkívüli működési zavarokat mutató ország irányítását. Bajnai Gordon egy túlmozgásos, megosztó, a kormányzati munkát káoszba taszító és a gazdasági válságra rossz, vagy egyenesen tragikus válaszokat kínáló, gumilövedékkel érvelő, végső soron pedig az orbáni kétharmadért egy személyben felelős Gyurcsány Ferenctől vette át a miniszterelnöki pozíciót.
Bajnai Gordon az a kapus, aki 0:5-nél állt be kivédeni egy tizenegyest, miután az előző hálóőr mindent beengedett és még a bírót is lefejelte. Senki nem várja, hogy kivédje a labdát, csupán azt, hogy érjen már véget a meccs.
Gyakorlatilag mindenki tudta, hogy 2010 áprilisáig lesz hivatalban, addig meg mégiscsak kell egy miniszterelnök. Ő pedig vállalta.
Ennyi. Bármennyire is szimpatikus és kiváló szakember Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc egykori gazdasági minisztere, vagy Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere, Balázs Péter, a Bajnai-kormány és Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere, vagy éppen Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank 1994-ig regnáló elnöke, ettől még nem ők fogják megoldani az ellenzék problémáit.
Fekete-Győr András ugyanis a látszat ellenére nem az ország problémáira keresett megoldást, csupán az ellenzéki erőtérben igyekezett eggyel jobb pozíciót kiharcolni magának és pártjának azzal, hogy az ellenzéki közvélemény szemében pozitív szereplőkkel kötötte össze magát, mint utóbb kiderült, kéretlenül.
Fotó: Fotó: MTI/Illyés Tibor
Ez pedig egyrészt azt jelenti, hogy még az a Momentum Mozgalom is a 2010 előtti politikai elit és az összefogás mámorban úszó szavazótábor kegyeit keresi, miközben épp azért jött létre, hogy végre valódi alternatívát nyújtson azoknak, akik sem a fideszes túlhatalomból, sem pedig az orbáni kétharmadért felelős balliberális elitből nem kérnek.
Másrészt - és talán ez a nagyobbik baj - ötlettelenséget és önbizalomhiányt jelez.
Hazánk egyik legújabb és magát legfrissebbnek eladó politikai pártja nem kötheti össze magát a régi elit tagjaival, hiszen pont azért jött létre, hogy azt leváltsa, vagyis saját jogán kell alternatívát nyújtson.
Másképp fogalmazva, nem Bajnai Gordonnak, Bod Péter Ákosnak, Jeszenszky Gézának, Balázs Péternek vagy Oszkó Péternek kell megoldania az ellenzék problémáit, hanem nektek.
Orbán Viktor 35 évesen, 1998-ban miniszterelnök lett. Nem hezitált, ha voltak is kétségei, megtartotta magának és kérdés nélkül ment előre és vállalta a feladatot.
Nyugodtan vegyetek róla példát.
